Bogárdiszkó

Szerencsére a lényeg, a motor, a tengelykapcsoló, a váltó és a fék már jól megcsinált cucc. Gázadásra hamar zár a kuplung, a nagy súly dacára nem is csúszik, csak emelkedőn, két emberrel a gázt rugdosva lehet kicsit megégetni a ferrodolt. A két utassal fél tonnára rúgó tömeget a tizenhét lóerő és a nyúlós erőátvitel nem tudja olyan szép farkitöréssel elindítani, mint egy igazi Buggy , de azért murván, vizes úton egy személlyel, kis nekifutással rá lehet venni, hogy egy helyben pörögjön. Max(II)kör négy kerékkel.

Bal láb fék, jobb láb gáz

Nagyon szép a felni, akár
egy öreg Minié is lehetne

A játékos bemelegítés után komoly erőpróba következett; besoroltunk a közúti forgalomba, és elmentünk a szomszéd faluba, meg vissza. A Bugrider hivatalos végsebessége 81 km/h, a gyakorlati meg úgy kilencven. A metsző szélben ezt nem próbáltuk ki, de a digitális sebességmérő szerint hetven-hetvenöttel könnyedén, tartósan elkocog. A szembejövő autósok arcán rémült értetlenség ül, a mögöttünk jövők kis álmélkodás után könnyedén megelőzték a lassú, keskeny dolgot.

A forgalomban bugriderezni nem tűnt veszélyesebbnek, mintha egy ötvenes robogóval kellett volna gurulni ugyanott. Indulás előtt rettegtem kicsit, hogy a fix hátsó tengely és a nagyon direkt, faltól falig úgy felet forduló kormány miatt biztos azonnal keresztbeállunk, és beesünk egy kamion alá, de nem. A nagyon ballonos, másfél barra fújt hátsó gumik simán nyúlnak és csúsznak annyit, hogy kiegyenlítsék a szűk nyomtáv külső és belső ívén keletkező differenciát.

Játék felnőtteknek 5400 euróért

Elöl kettős keresztlengőkar szolgál

Az egyenesfutás kifogástalan, billegés nincs, a finom kormánymozdulatokat gyorsan, simán leköveti az alacsony súlypontú gép. Rendkívül látványos, ahogy fél méterrel a szemünk előtt dolgozik az első futómű; ráadásul jól is dolgozik. A hosszú rugóutaknak hála egész kényelmes a gurulás, semmi fogcsattogás, semmi gerincpengés. Terepen sem.

Miután párkilométeres országúti száguldással bebiztosítottam bukó nélkül utazó unokatesómnak az arcüreggyulladást, lefordultam az aszfaltról. Quados élményt vártam, de egész mást kaptam. Kijárt földúton, fűcsomókkal, sziklákkal kedveskedő terepen a PGO nem szeret, nem tud gyorsan menni. Ehhez túl alacsony az alja, túl messze vannak egymástól a túl pici kerekek. Szó se róla, simán be lehet vele menni oda, ahova az Astrával nem, de azért nem árt nézni a tükröt, mert egy Antarát már bizony csak feltartunk - pedig azt se terepre tervezték.

Bevásárlókocsi motorral és ülésekkel

Szóval nem quad, egy krosszpályán esélye sem lenne. Ha már mindenáron élményautózni (motorozni?) akarunk vele, fogadjuk el, hogy a Bugrider inkább a murvás, kicsit sáros, de alapvetően sima, eldolgozott mellékutakat kedveli. Biztos, hogy remek játékszer hóban.

De igazi eleme a nyári vakáció. Leugrani vele az apartmanból sörért a boltba, lekötni a lakóautó mögé kapcsolt utánfutóról és begurulni pizzázni a városba, megállni vele a naplementében a tengerparton, és élvezni, hogy most mi vagyunk dzsémszbond.

Kényelmes kagylóülések négypontos övekkel, egy igazi buggyban se lehetne jobb