Betyáros ötvenes

A berúgókar jól jöhet, ha az akkumulátor elgyengülne. Néhány gyári kiegészítőt is vásárolhatunk hozzá, melyek a kényelmet és a használhatóságot erősítik. Így oldaltámasz és csomagtartó is felszerelhető, melyek mindenképp hasznosak, például ha a robogótulajdonos hátsó dobozt szeretne felszerelni maga mögé.

Nem árt, ha a Typhoon tulajdonosának hosszú lábai vannak, mivel viszonylag magas építésű és ülése is széles, így magasabbnak tűnik érzésre, mint amekkora valójában. A dizájn fiatalos, sportos és letisztult. Egyszerű színek és minták jellemzik. A kormányon található idomba szerelt, fehérburás irányjelzők mintha egy kedves űrlény bután a semmibe bámuló szemei lennének, olyan ártatlanul meredeznek előre.

Műszerezettsége bőséges, bár a napi számláló lemaradt, de ez talán nem annyira nagy hátrány egy robogónál. Van viszont mutatós üzemanyagszint jelző, ami mindenképp erény. Újra és újra megemlítem, ha ilyet látok, mert annyira érthetetlen, hogy saját motoromon - Honda Varadero - és sok más, drága nagymotoron miért csak egy kis lámpát sikerült odabiggyeszteni a műszerfalra. Itt van egy kis robogó, és ezen a téren gazdagabb kialakítású, mint a nagyok. Úgy néz ki, ez már mindig bosszantani fog.

A visszajelző lámpák mellett egy egyszerű kis digitális órát is találunk a műszerfalon, így nem kell elengednünk a kormányt, ha a pontos időre vagyunk kíváncsiak. Nem is nagyon lehetne, mivel a kis kerekek a nagyon extrém - manapság már alapállapotúnak számító -, kátyús utakon nem mindig tudnak zökkenőmentesen átjutni, és az egyenesben tartáshoz mindkét kezünkre szükségünk van. A műszerfal színvilága nem túl eltalált, nem illeszkedik a képbe. Talán a kék-fekete összeállítású modell esetében csinosabbnak hat.

A Piaggio Typhoon közel 400 000 forintos árával nem tartozik a legolcsóbb robogók közé, de ha megbízható, divatos társra vágyunk a hétköznapi, dugómentes városi kószáláshoz, akkor nem fogunk benne csalódni.