Eke elé kötöttem, és délelőtt még szántottam egy kicsit a Benta partján majd este, kéttengelyes Knaus lakókocsit kapcsoltam mögé, és Sierra Nevadába indultam.
Már az első méterek megtétele után tagadhatatlan volt, hogy pont olyan, ahogy kinéz. Olyan, mint egy igazi nyergesvontató. Rettenetes erő, óriási test, megállíthatatlan tömeg. Ha valaki vezetett már pickupot a városban, az hasonlóan érezhetett. Mindezek mellé társul egy - természetesen hamis - biztonságérzet is, hogy ezzel a motorral nem érhet baj. Figyelni kell az órát, mert ahogy minden R1200GS-en, ezen sem érezzük a sebességet.
A forma megosztotta a kollégákat, volt, aki számomra megmagyarázhatatlanul egyenesen rémesnek titulálta. Én nagyon kedvelem a BMW-k új formatervezését, és örülök, ha ilyen érdekes megoldásokkal találkozom a szürkeségben. Az eredetileg sem szerény R1200GS az Adventure modell esetében még karakteresebb lett. Szélesebb tankot kapott, bukókeretet, védelmet a boxer hengerfejeknek és hátsó csomagtartót.
A hátsó egykarú lengőkar a könnyített tengellyel és a peremküllős kerékkel az ördög műve. A tervezőt egy szerencsétlenebb korban ezért már máglyára vetették volna. De ugyanez a helyzet a hihetetlen Telelever-Paralever futóműmegoldással is. Ráadásul ez a rendszer az egyik legjobb futómű konstrukció, rendkívül könnyedséggel kezeli az óriási tömeget.
A látszat ellenére az Adventure rövid összeszokás után könnyen motorozható. Ez az a gép, amihez kell az elszántság, ám ha ez adott, akkor viszont nem tudnak eltántorítani. Aki fanyalogva és undorral ül föl azt nehéz meggyőzni. Ha viszont egyszer megszereti az ember, az örökre hívővé válik, és nehéz lesz mutatni hasonló gépet, ami ezt megközelítené.
Persze vannak fizikai korlátok. Nem szabad elfelejteni, hogy az Adventure feltankolva 256 kg, és az ülésmagassága alacsonyabbra állítva is 890 mm. Kellenek a hosszú végtagok, hogy megálláskor biztonságban érezzük magunkat. Az üléspozíció számomra tökéletes, az ülés a szokásos profi kivitelezésű.
A beton utat csak kellő gyakorlás után hagyjuk el, mert az óriási testtel kínos helyzetbe kerülhetünk. Én annak idején egy sima GS-sel szorultam egy sínpár közé, az Adventure-rel rosszabbul járnék. A titánötvözet hengerfejek még egy plusz borítást kaptak, így boruláskor nagyobb a védelem. GS off-roadozók mesélték, hogy szorult helyzetbe egyszerűen a hengerfejre fektetik a motort, és azon elfordítva könnyebb a megfordulás. Ez a kis hengerfejvédelem ebben az esetben is jó szolgálatot tehet. Az aljas támadások ellen a blokk alulról is komoly védelmet kapott.
A bukócső nem csak sima optikai tuning, valóban a védelmet szolgálja. Arról nem is beszélve, hogy a kiegészítő ködlámpákkal igen jól néz ki. A széria hátsó csomagtartó mellé oldalsó keretet is vásárolhatunk. Én nem kértem a dobozokat, mert nem vagyok mazochista, de a keretet doboz nélkül is ajánlom. Annyira masszív installáció, hogy boruláskor védi a hátsó fertályt, a kipufogót.
Borzalmas méretű üzemanyagtankja van. Mutassanak nekem egy embert, aki kibírja egy fenékkel két tankolás között, hiszen a 33 literes tankjával és 6 literes átlagfogyasztásával (a gyár szerint 90 km/h-s tempónál 4,6 liter is elég) 500 km-es hatótávolságra képes az Adventure. Már-már a hihetetlen határát súrolja.