Szlovén lószúnyog

A váltó határozottan kezelve határozottan is működik, de vaskosabb csizmában, bakancsban nehéz érezni, mennyire is kell húzni-taposni a pici, krosszmotorhoz illő karocskát. Túl sokat váltani nem kell, az egyszerű kis blokk magához mérten alul is nyomatékos. A motornak hangja semmi, az Akrapovic szép, de nem szól.

A városi forgalomban semmi gond nem volt, a magas nyereg majd száz kilóm alatt kényelmesen leül annyira, hogy lámpánál két lábbal állhassak a földön. Az alig tucatnyi ló ereje pedig arra azért elég, hogy zöldre (na jó, sárgára) rajtolva és ügyesen váltva ne szorítsanak le az átlagos autók. A mázsánál csak kicsit nehezebb gépet nagyon könnyű cibálni a sávok között, és persze nem nehéz ide-oda toszigálni parkoláskor, leállításkor sem. Összességében azért jól vizsgázott a Tomos, városi forgalom: erős hármas.

A szerkesztőségből hazamotoroztam Fejér megyei kis falumba. Negyven kilométer országút. Nem volt jó ötlet. A gép nagyon nem megy. Gyerekkoromban csináltam ilyet utoljára biciklivel: kamionok mögé álltam be a szélárnyékba. És még így is, ha jött egy nagyobb emelkedő, menthetetlenül lemaradtam az MAN-ek, Mercedesek mögött. Fordulatszámmérő híján nem tudom, mikor mennyit pörgött, de 80 felett már minden mindegy neki, hiába kapcsolgattam a négyes és ötös között, csak szenvedett.

A széles kormány, a meredek villaszög, vagy mi az oka, nem tudom, de folyamatosan határozottan fogni kell a kormányt, a motor egy pillanatig sem hajlandó magától tartani az irányt. Viszont nagyon kényelmesen lehet állva motorozni a Tomoson! Amikor már végképp elzsibbadt mindenem, de tényleg mindenem deréktól lefelé, felálltam egy kicsit, mint a nagyok a Dakaron, és újra boldogan áramlott a vér végtagjaimban. Igazából le se ültem volna többet, annyira kényelmes így a motor, de a légellenállás ilyenkor végképp visszafogja a tempót. Országúti motorozás: egyketted.

Aztán pedig elvittem a mezőre, földutakra bohóckodni. Itt volt igazán elemében. Stabil, könnyű, a rugók simán elbírják a buckákat, nyomvályúkat, és ehhez a tétnélküli szórakozáshoz a motorteljesítmény sem volt kevés. Egyedül az országúti gumikat illetheti kritika, nem nagyon tudnak mit kezdeni egy kis sárral, vizes fűvel, ide a másik változat, az SE jobban passzolt volna. Ennek ellenére off-road: ötös alá.

Összességében tehát a Tomos 125 SM erőtlen, de masszív kis tanuló- vagy hobbimotor. Kezdő motorosnak kellemesen elegendő a fojtva 10-11 lóerőnyi teljesítmény, tanulni, fejlődni lehet vele. Akit megfogott a supermoto kategória formavilága, biztos nagyon fog örülni a nem túl drága, viszont jó kiállású szlovén lehetőségnek a nyolcadliteres kategóriában.