Az apokalipszis disznaja

2009.01.31. 00:27

Adatlap Triumph Rocket Lll 2004 (2300)

  • Hengerűrtartalom: 2300 cm3

Jobbról kettő, balról egy kipufogó alapozza meg a Rocket belépőjét. Sokat töprengtem, nem lenne-e betegebb ez is egy oldalon három csővel, de ezzel a designosztaggal nem fogok vitatkozni.

A jobb profilja a szebb, innen látszik az egész blokk, márpedig itt ez a lényeg. A két nagy serpenyő-lámpa, a vízhűtő archaizáló Batman-féle oldalborítása, meg a többi króm csak a sallang, a tükör, a sárhányó, az olajtartály krómdíszei, a lámpák vagy indexek sem sikerültek emlékezetesre, szerencse, hogy észre se vesszük őket. Nagy disznó tehát, és inkább az összhatás üt szíven, mint a részletek.

Kiegészítőben, illetve lényegtelen dolgokban szerintem egyszerűen gyenge. A Fuel Injection felirat az olajtartály krómfedelén például, hogy is mondjam, kicsit kínai. Van, akit a nagy tank hipnotizál, más a három kipufogó furcsaságára figyel fel, én a hatalmas, csupasz forgattyúsházról, a generátormeghajtó tengely ufószerűen kidagadó borításáról és a három, krómlemezzel védett leömlőről nem tudtam levenni a szemem.

A formatervező a Triumph házi designere, John Mockett volt, az ő nevéhez fűződik a nagy sikerű retró Bonneville is. A célkitűzés a nagy Harleyk és a Honda Gold Wing ütőképes ellenfelének megalkotása volt. Eredetileg nem akartak ekkora blokkot, beérték volna 1,6-ossal, ami persze már abszurdul nagy, de a véglegesnek még így is csak a töredéke, mert a japánok időközben megkezdték a köbcentilicitet. A Honda kihozta az 1800-as VTX-et, a Kawasaki a 2000-es Vulcant, úgyhogy az aktuális piaci környezetben lassan robogószámba menő 1,6-ost elvetették.

Eleinte volt szó soros négyhengeresről és V6-osról is, de a sor három a Triumph egyik legfontosabb tradíciója, márpedig futurisztikus borzalmakat is érdemes a hagyományokra építeni. Fojtószelepházanként két pillangószelep, hogy az elektronikának legyen játéktere a környezetvédelmi normák betartásához, egyébként ezzel a köbcentivel nyilván nem kell sok trükközés egy szép nyomatékgörbéhez.

A nyomatékot az elektronika úgy intézi, hogy minden fokozatban már 2000-es fordulatnál előálljon a 90%-a, és számszakilag itt 200 newtonméterről és 142 lóerőről van szó, ami egy jó kétliteres benzines autóénak felel meg, csak itt negyedannyi súlyt kell megmozdítania. Félelmetesen megy a Rocket, na.

Egy dolog, van-e valaminek értelme, más lapra tartozik, hogy el lehet-e adni. Olyan luxuscikknél, mint a fél liternél nagyobb hengerűrtartalmú motorok, értelemről amúgy se nagyon beszélhetünk, hiszen ha a motor közlekedési eszköz, közlekedésre annál nagyobb nem kell. Ha viszont luxuscikk, mindenki mindenben a legeket keresi, és legekből a Rocket nagyon jól áll. Például lapzártakor ez a legnagyobb hengerűrtartalmú, nagy sorozatban gyártott motorkerékpár. Céges történészek még azt is előtúrták, hogy már az önindítója is olyan erős, mint az első, 1902-ben elkészült Triumph motorja (1,75 LE).

Menni pedig jó vele. A kuplung jól kezelhető, fékből elbírnék erősebbet is, de ez se rossz, de irányítani már városban se nehéz. Igaz, a pokoli hő miatt kánikulában nem lesz könnyű a sorsunk. Túrázni a legjobb: elég ránézni a kanyarra, és már fordul is, kényelmes az ülés, jó széles a kormány. Érdekes, hogy ekkora erőnél és nyomatéknál a váltó sem egyesbe, sem kettesbe rakva nem csattan, pedig a Harley, meg sok japán cruiser épp így kelt erős benyomást.

A Rocket nem szorul ilyen trükkökre, de még jobban meglepődtem, mennyire könnyű a kuplung. A Harleykon az utóbbi években hasonlóan könnyű kuplungolni, ettől nehezebbet vártam volna. A futómű és a súlyelosztás így együtt zseniális. A súlypont valahol a mélygarázsban; hiába, úgy látszik, nem kell jobb tőkesúly, mint egy ekkora blokk forgattyúsháza. Az első, 43 mm átmérőjű fordított villa elég erős, a váz merev, lassan szűken és gyorsan döntve is pompásan fordul.

Vízhűtéses; a hűtő akkora, mint egy régi vágású, elektroncsöves monitor, irtózatos hőt csinál, ha beindult a ventilátor, városi menetben hamar émelyegni kezd az ember. Ráadásul, mivel hosszában van a blokk, a hátsó leömlő épp a térdünket melengeti, nem gyengén. És ha kanyargáskor egy kicsit előírásszerűen, térddel szorítanánk a motort, na akkor kezd diszkréten égni a nadrágunk. Túrázáskor viszont nem melegszik fel annyira, az ülés kényelmes, a vibráció jó, és bár málházni gyári állapotában csak két oldaltáskát lehet rá, vigasztalhat a tudat, hogy ma estig mi vagyunk az apokalipszis lovasa.

Alig ötmillióért kapunk valamit, ami nagyobb, erősebb, különlegesebb, de elsősorban százszor betegebb, mint bármelyik nagy Harley. Értelmetlenségben egyelőre ennél súlyosabb eset nincs. Le vagyok nyűgözve.

Műszaki adatok

Motor: Folyadékhűtéses, négyütemű, soros háromhengeres 2294 cm³

Szelepvezérlés: DOHC, 12 szelep

Teljesítmény (LE/min): 140/5750

Nyomaték (Nm/min): 200/2500

Üzemanyag-ellátás: Digitális befecskendezés

Váz: dupla bölcsőváz

Első felfüggesztés: 43 mm-es fordított Kayaba villák

Hátsó felfüggesztés: két Kayaba állítható rugóstag

Első gumiabroncs: 155/80 R 17”

Hátsó gumiabroncs: 240/50 R 16”

Első fék: Kéttárcsás, 320 mm-es, négydugattyús féknyereg

Hátsó fék: Egytárcsás, 316 mm-es, kétdugattyús féknyereg

Száraz tömeg (kg): 320