Endurónak látszó tárgy

2005.09.23. 08:19

Hatalmas idomzatával, széles, nagyméretű tankjával a Honda Varadero böszme malacként jelent meg a piacon 1998-ban. Agresszivitását a Honda VTR Firestormban bevált motorblokktól kapta, mely áthangolt változatában is megőrizte dinamizmusát, lobbanékonyságát. A Varadero volt az első 1000 cm3-es, V2-es a túraenduró, mielőtt a többi gyártó is piacra dobta saját modelljét.

Az Africa Twin továbbfejlesztése helyett a Honda egy teljesen új koncepcióval rukkolt elő, és így a jól bevált, sokat bizonyított előd eltűnt a süllyesztőbe. Debütálása után még éveken keresztül küzdött gyermekbetegségeivel, de a 2003-ban bevezetett SD02-es típuskódú modell már ezek mellőzésével hódít.

A tesztalany a kezdeti szériából való, 2000-es évjáratú. A Varadero acél hídváza viszonylag nagy merevséget biztosít, de ez még a teherviselő motorblokk ellenére sem mondható nagyon stabilnak. A hátuljával még nem is lenne baj, mivel az alumínium lengővilla a motorblokkhoz csatlakozik, így itt a merev kapcsolódás biztosított, de az eleje magában hordozza a gyengeséget.

Az első villa túl vékony, ezért bizonytalanságra hajlamos. Rossz úton, lassan haladva leginkább az eleje horror, szinte külön életet él az első kerék. A bizonytalanságban nagy szerepet játszik a puha rugózás is, ami a hátsó rugóstagra is érvényes. Teljesen keményre állítva is puha, de átlagos használatnál nem zavaró. Mind az első, mind a hátsó rugózáson lehet javítani rugó-, villaolaj-, illetve rugóstag-cserével, de ez nem olcsó művelet. Az igazi egy komolyabb első villa lenne, vastagabb belsőcső átmérővel.

A hátrányok felsorolását a váltó említésével be is fejezhetjük. Az ötsebességes váltó pontosság, könnyen kezelhetőség szempontjából hozza a Honda minőséget, de ami azonnal szembetűnik, az a hangos működés. Minden fordulatszámon csattanó hangot produkál, ami első és második sebesség fokozatok között, felfelé váltáskor jelentkezik legdrasztikusabban. A többi fokozatnál ez szolidabban jelentkezik, de jobb lenne, ha egyáltalán nem kellene együtt élni a jelenséggel.

Nyergébe pattanva azonnal otthon érezheti magát a túrázó. Kényelmes ülés, kényelmes kormány és üléspozíció. Az utas egyenesen el van kényeztetve. A széles, jól párnázott ülésben terhelésváltásokkor, illetve fékezéskor se csúszkál a szállított személy. A tesztpéldány ülésének műbőr borítása már nem a régi, mivel az előző tulaj óvatlanságból kiszakította bakancsával. Kár érte.

Az ülés alatt praktikus, közepes méretű, beázástól jól védett tároló rekeszt találhatunk, ahol jól elférnek a hasznos és kötelező felszerelések is. Az ülés aljába pattintva egy kis támasztékot helyeztek el, mely akkor válik hasznos kiegészítővé, amikor a hátsó henger gyertyáját cserélve a tankot meg kell emelni és kitámasztani. Egyetlen hátránya az, hogy a motoros súlyától az ülés kissé meghajlik, és a támaszték kipattanhat a helyéről. Javasolt a szerszámos tasakba passzírozni ezt is, így nem okoz kellemetlenséget.

Az utaskapaszkodóval kombinált csomagtartó masszív és praktikus eleme a Varaderónak, de sajnos rá kellett jönnöm, hogy ez a BMW 1200 GS-hez és az Aprilia Caponordhoz hasonlóan műanyagból van és nem alumínium öntvény. Merevsége és fényezése példás, nem úgy, mint a fent említett vetélytársaké. Azért beleférhetett volna a költségvetésbe egy ilyen alumínium öntvény alkatrész. Valahogy jobban érezném magam tőle.

A tanksapka még a külön levehető megoldással készült, de jól használható, csak tankolásnál mindig kell keresni neki egy helyet, ahová félretehetjük. A kezelőszervek régi ismerősök a Honda enduro tulajok körében, itt semmi változás nincs. A kormány fekete, magasabbra húzott, mint az enduróknál, valahogy idegennek hat. Sokkal csinosabb lenne egy robosztusabb kialakítású, alacsonyabb kormány.

Műszerezettség terén a Varadero nem kényezteti el használóját. Minden szükséges alap visszajelző, két darab napi számláló, jól látható, kétoldali irányjelző visszajelző megtalálható, de az üzemanyagszint-jelző igencsak középkori, főleg, hogy egy túramotorról van szó. Mikor az üzemanyagszint eléri a tartalékot, egy visszajelző lámpácska kezd el világítani a műszerfalon. Ennyi. Nem több.

Igen, a Varadero túramotor, annak ellenére, hogy túra-endurónak nevezik. Az enduró jelzőt nyugodtan elhagyhatjuk. Endurónak látszó tárgy talán. Súlya, méretei és gyenge első futóműve nem terepre született, inkább az országutak királyának lehetne nevezni. A VTR Firestormtól örökölt blokk hatékonyan gyorsítja a behemótot, mely már 2000-es fordulat felett dinamikus gyorsításra képes. Az áthangolt blokk alacsonyabb fordulatszám tartományokban is használható, nyomatékos, de ezzel párhuzamosan a teljesítmény 98 LE-re csökkent.

Ez a teljesítmény is bőven elegendő a viszonylag nagy súly - teletankolt tömeg 256 kg - dinamikus mozgatásához, még utassal és csomagokkal is. Túratempóban közlekedve 2000 és 5000-es fordulatszám tartományban is bőven jól teljesít. 5000 felett viszont úgy megindul, mintha megijedt volna valamitől. Ilyenkor eszeveszett száguldásba, erős gyorsításokba hajszolja vezetőjét és persze nagyobb üzemanyag költségekbe is.

Rémhírek terjengnek a karburátoros Varaderók nagy étvágyáról. Aki 180-200-zal akar döngetni tartósan, az készüljön fel a 10 liter körüli értékekre. Valamit valamiért. 130-150-es utazósebességnél, dinamikusan használva a fogyasztás 5,5-6,6 liter között van, ami teljesen elfogadható ebben a kategóriában. Amelyik Vara ilyenkor is nyakal, mint a gödény, azzal valami baj van, meg kell nézetni orvossal.

A nagy száguldozás nem elég, meg is kell állni. Itt sincsenek gondok. A Nissin fékek jól adagolhatók és könnyedén zabolázzák a száguldó tömeget. A Varadero kettős, kombinált fékrendszere (DUAL CBS - Combined Brake System) lehetővé teszi, hogy szinte csak az első fékkart használva közlekedjünk akkor is, ha nagyobb fékezésekkor használni kellene mindkét féket. Az első fékkör működtetésénél egy dugattyú hátul is dolgozni kezd, így oda is jut fékerő. A lábfék használatakor ugyanez a helyzet, az első, két darab háromdugattyús féknyereg egy-egy dugattyúja ide is dolgozik.

A biztonság érdekében a későbbi, 2003 utáni modelleken ez a rendszer ABS-szel is kibővült. Szélvédelme a nagyon jó alatt van kicsivel. 175 cm-nél magasabb tulajok készüljenek fel arra, hogy ha nem akarnak szenvedni, akkor vétel után azonnal egy magasabb túraplexit is be kell szerezniük.

Hála az endurós behatásnak, a kézvédők esőben és hideg szélben nagymértékben növelik a komfortot. A hátsó rugóstag rugó-előfeszítését a jobb oldalon található tekerőgombbal állíthatjuk. A rugóstag ki van téve a felverődő sárnak, víznek. Ide ügyes tulajok sárvédő gumit szoktak fabrikálni, de azért szomorú, hogy ezt a minimális költségigényű kiegészítőt házilag kell elkészíteni az amúgy nem a legolcsóbb motorkerékpárunkra.

Továbbá az is szomorú, hogy a híres Honda minőségbe beleférhet az, hogy egy 15 000 km-t futott motor kipufogó leömlőin, illetve egy-két kipufogó bilincset rögzítő csavaron a rozsdásodás jelei mutatkoznak.

Ha az alapjáratot kívánnánk szabályozni, akkor az erre a jobb oldalon kivezetett tekerőgombbal ezt könnyedén megtehetjük. Praktikus kiegészítő lehet még egy ekkora dögön a bukócső. Erre többféle megoldás létezik, és több gyártó is ajánlja sokat bizonyított termékeit. A tesztpéldányra már anno, megvásárlása után megrendelte ezt a preventív kiegészítőt a gondos gazdi. Nem is lett volna baj, ha nem két hónapig tartott volna a beszerzés. Mikor végre megérkezett a hőn áhított kiegészítő, már késő volt. Előző nap, álló helyzetben, egy rossz mozdulat végett, szép lassan vízszintesbe helyezte kis kedvesét, és ez nem múlt el nyomtalanul. A szűz testen apró repedések és horzsolások árulkodnak az ártatlanság elvesztéséről, melyek javítása egy nagyobb, erőszakosabb aktus esetén mély nyomokat hagyhatnak a bankszámlán is.

A hűtést kétoldalt elhelyezett hűtőkkel oldották meg, így ha nagyobb a perec, ezek is sérülnek, és ettől fogva százezrek vándorolnak a szerviz kasszájába. A csövek mindenképp hasznosak és többszörösen behozzák a rájuk fordított összeget.

Említést érdemel még a fényszóró is, mely hatásossága nem vitatható. Fényereje a két izzóval és a jól tervezett tükrökkel több, mint jó. Az sem utolsó tulajdonság, hogy ha véletlenül az izzók felmondanák a szolgálatot, kényelmesen, bontás nélkül is könnyedén cserélhetők.

A Honda Varadero népes rajongótábort tudhat magáénak szerte a világon. Akinek bejön a hosszú túrák íze, a sportos menetdinamika, a kényelem és a praktikusság, annak tetszeni fog a varacskos disznó. És 2003 óta, a már hatsebességes váltóval és benzinbefecskendezéssel piacra kerülő Varaderók tovább hódítják a piacot.



Műszaki adatok:

Honda XL1000V Varadero, 2000

  • 506
    Kéne:
  • 421
    Az új kéne:
  • 126
    Nem kéne:
Motortípus: Folyadékhűtéses 4 ütemű, 8 szelepes DOHC V2
Hengerűrtartalom: 996 cm 3
Furat x löket: 98 x 66 mm
Sűrítési viszony: 9,1:1
Üzemanyagellátás: 2 x 42 mm Keihin porlasztó
Teljesítmény: 94 LE (69 kW) 8.000 1/min-nél
Nyomaték: 98 Nm (10,1 kpm) 6.000 1/min-nél
Alapjárat: 1200 1/min
Olajmennyiség: 4,1 liter
Gyújtás: Digitális tranzisztoros gyújtás
Önindító: Elektromos
Generátor: 315W
Akkumulátor: 12V, 12 Ah
Váz: acél hídváz
Méretek (HxSzxM): 2295x880x1460 mm
Tengelytáv: 1560 mm
Villaszög: 62,5 o
Utánfutás: 110 mm
Ülésmagasság: 845 mm
Első futómű: 43 mm-es belsőcső átmérőjű teleszkópvillák
Hátsó futómű: alumínium Pro-Link állítható hátsó rugóstag
Rugóút elöl/hátul: 175/155 mm
Erőátvitel: Primerhajtás fogaskerékkel, olajfürdős kuplung, 5 sebességes váltó, O-gyűrűs lánc, szekunder áttétel 47:16
Szabadmagasság: 195 mm
Felni: 3 küllős alumíniumöntvény (elöl: 2,50 x 19", hátul: 4,00 x 17")
Gumiabroncs: elöl 110/80 R19 59H, hátul 150/70 R17 69H
Fék elöl: dupla 296x4,5 mm-es tárcsafék Dual-CBS-szel, szinterfékbetétek, 3 dugattyús úszóágyazású féknyereg
Fék hátul: 256x5 mm-es tárcsa, Dual-CBS-szel, szinterfékbetétek, 3 dugattyús úszóágyazású féknyereg
Teletankolt tömeg: 256 kg
Megengedett össztömeg: 454 kg
Tank/tartalék: 25/4 l
Átlagfogyasztás: 7,3 l
Gyorsulás: 3,7 s (0-100 km/h)
Végsebesség: 204 km/h
Színválaszték: 1998/1999: fekete, arany, narancs, 2000/2001/2002: kék, piros, fekete