Kis hableány

A Vespa ET sorozatot alig két hónapja cserélték le az új modellcsaláddal. Az LX nem ismeretlen típusjelölés a Vespánál, az ötvenes években a "Római vakáció"-ból lett közismert a világon. Az ET2 és az ET4 modellekből 1996-os bevezetésük óta 460 000 darabot adtak el. Az LX-nek is hasonló sikereket jósolnak, mivel az univerzális darab egyszerre készül férfiaknak és nőknek, időseknek és fiataloknak, egyszóval mindenkinek, aki szereti a szépet.

Bemutatásakor a modell és a Vespa dicsőítése során a Piaggio marketing igazgatója, Mr. Sabelli kissé szomorkásan jegyezte meg, hogy a Vespa világhíre és dicsőséges múltja ellenére jelenleg évente 2 millióval több robogót adnak el Kínában (19 millió), mint amennyit a Vespa az elmúlt 60 évben összesen gyártott - van hová fejlődni. Az LX négy különböző motorral készül, melyek mind megfelelnek az Euro 2 szabályoknak. Egy kétütemű 50 cm ³-es, egy négyütemű 50 cm ³-es, egy 125-ös négyütemű - ezt teszteltük - és egy 150 cm ³-es. A négyütemű 50-es és 150-es nem kapható nálunk.

Finom megjelenése ellenére anyag van benne bőven, maradt az acél test, ami merevsége mellett plusz kilókkal is felruházza a Vespát. A Vespa nem osztályelső teljesítményével fog vevőket magának. A Piaggio csoport másik tagja, a Gilera vagy épp az Aprilia sokkal elevenebb tagokkal rendelkezik, ugyanígy a Hondát is említhetnénk. Óra szerint 95 km/h végsebességet tudtunk kicsikarni a 125 cm ³-es négyütemű, egyhengeres motorból, csak lejtőn, erős hátszéllel csípte a százat a mutató, ami országúton kevés, ha egy arra bóklászó autóbusz, vagy egy IFA kerül elibénk.

Az új formaterv minden részlete az 50-es és 60-as évek klasszikus Vespáinak állít emléket. Púpos hátsó részével, klasszikus, a 70-es éveket idéző féklámpájával, széles, gumicsíkokkal szabdalt padlólemezével ez a robogó sokkal inkább visszaidézi a régmúltat, mint a megelőző ET sorozat. A kormány előtt van nagy a kerek fényszóró, épp mint Gregory Peck motorján, melyen Audrey Hepburnt szállította.

A visszapillantó tükrök krómozottak, a masszív visszapillantók olyan bizalomgerjesztőek, hogy száruknál fogva szinte megemelhető a motorkerékpár. Ami nem kis szó, ha figyelembe vesszük az LX acél testét, mely kakukktojás a mai robogók között. A Piaggio páratlan szilárdásgot és pontos irányíthatóságot magyaráz a hagyományos megoldás mögé. Nem minden reklámszöveg badarság, hiszen az LX remekül irányítható még kicsit hepehupásabb felületen vagy macskakövön is.

A Vespa először kapott 11 colos kereket, mely nagyobb stabilitást, és pontosabb irányíthatóságot kölcsönöz a motornak. Hátul maradt a megszokott 10 colos kerék. Az első dobféket az LX-ben lecserélték tárcsára, sokkal hatékonyabban fékezi a meglóduló tömeget, mint rég. Szeretném ráirányítani a figyelmet a gumikra, a szépséges motorhoz gusztusos profilú gumit is találtak az olaszok.

És még kényelmes is. Legalábbis a vezetőnek. A tökéletesen kivitelezett, hasított bőrt utánzó huzatú ülés elég széles a sofőr és utasa számára egyaránt. Utóbbi az ülés mögött található krómozott kapaszkodótól remélhet biztonságot, ha nem akarja átölelni az előtte ülőt. Az utas lábának a lábtartó trepni pereme szolgál tartóul, ez azonban minden, csak nem kényelmes. Nem is csodálkozom, ha a puttony néha inkább oldalt lógatja a lábát, mint a kijelölt placcon.

Az oldalsztender mellett - ami sajnos azonnal felcsapódós fajta - központi állványra is állíthatjuk a Vespát, ha nem csak egy pillanatra támasztottuk le, akkor ez a biztonságosabb módja a parkolásnak. Az ülés elejéből hajtható ki az elmaradhatatlan szatyortartó fül, annyiban jobb megoldás, mint az elöl elhelyezett kampó, hogy az ide akasztott cekkert lábbal menet közben pozícionálhatjuk.

A kesztyűtartó az első idomból nyílik. Egyenesen meglepő, hogy mekkora helyet találunk itt, nem ehhez vagyunk szokva. A szokásos iratok mellett akár egy valódi téli thermokesztyű is belefér. Az ülés alatti tárolóedényben - nevezzük vödörnek - könnyedén elfér egy zárt sisak, de teleszedhetjük cseresznyével is, és mivel kivehető, akár meg is moshatjuk benne.

A számos retro utalás között leginkább a mutatós műszerfalért rajongtam. A Vespa szerencsésen elutasítja a digitális kijelzőt a nagy, hagyományos sebességmérő előnyére, mely nem csak remekül néz ki, de jól leolvasható is. Megtudhatjuk még az üzemanyag aktuális szintjét, egyedül az időt jeleníti meg egy pici LCD. Kár.

A vakkapcsoló a jobb kormányszarvon a régi modell maradványa, anno a világítás leoltására szolgált. Érthetetlen, hogy egy teljesen új modellen miért nem lehetett ezt is áttervezni. A kezelőszerveket nem kiskezűeknek találták ki. Indexeléshez el kell engednem a kormányt, de a fékkarig is nyújtoznom kell. Az LX biztonságáról a szokásos lakatrögzítő szem mellett immobilizer is gondoskodik, ez manapság egyre terjedő tartozék.

820 000 Ft-os árával nem a legolcsóbb robogó kategóriájában. Az ellenfelek könnyebbek, de megjelenésében a Vespa LX veri őket. Mi talán a legszebb színváltozatot próbáltuk, de a nem ennyire finom lelkeknek létezik sárkánypiros lakkozású bézs üléssel és grafitfekete is.

A Vespa rajongók szőröstül-bőröstül imádni fogják az új LX-et. Egy újabb kétkerekű kultikus szimbólum, melynek szentimentálisan kívánunk jó éjszakát a nap végén, miután letámasztottuk a garázsban.