Fellebbezés után felmentve

2007.02.01. 16:55

Őszintén? Világ életemben istenítettem. Még akkor is, amikor már jóval erősebb és nagyobb köbcentis motorokkal jártam. Ennek két oka van. Az egyik mindenképpen az, hogy volt nekem egy 1995-ös 750-es. Igaz, kicsinykét átkalapálták - maga Szoicsiro Honda sem ismert volna rá -, de még mindig meleg szívvel gondolok rá. A másik, hogy az elmúlt tíz évben a rövidke próbaköröket nem számítva inkább csak olvastam róla. És a motoros szaksajtó, legyen hazai, vagy nemzetközi, nem győzte halálra dicsérni, ami csak tovább misztifikálta elmémben a VFR-t.

2006. modellfrissítést hozott, aminek természetes és szerencsés velejárója, hogy egy VFR800-ast a hazai Honda-importőr is beállított tesztmotor-flottájába. Már viszketett a tenyerem. Az elvárások - a fentiek tükrében teljesen érthetően - a sztratoszférát súrolták, aminek egyértelmű következményét a lelki dolgokban járatosak azonnal kitalálhatják: csalódás.

Ráadásul az volt az egészben a legbizarrabb, hogy értetlenül álltam az eset előtt. Mielőtt elkezdtem volna szörnyű sirálmaimat a nyakatokba borítani, úgy hozta az élet, hogy még egy hétre megkaptam. A lehetőségnek pedig igencsak örültem, mert egyrészt mazochista vagyok, másrészt meg túl súlyosnak éreztem az ítéletet ahhoz, hogy fellebbezés nélkül végrehajtsam.

Kezdjük mindjárt a külsővel. Tesztmotorunk ezüst. Bocsánat, ezüstmetál. A szín természetesen állandó vitatéma, ráadásul a gyár koncepciója, hogy nagyon visszafogott, nagyon elegáns árnyalatokkal kínálják meg a VFR-t. De a másik két szín, a megfoghatatlan színű bordós-pirosas és a feketék között is kimagaslóan szép fekete annyival, de annyival szebb. Gondolom, ezekből nem tudnak eleget rendelni, úgyhogy az újságírók gyilkolására beállították az ezüstöt. (Bocsánat mindenkitől, aki az ezüstre esküszik.)

A külső 2002 óta nem sokat változott, ám a vonalak így öt év után is megállják a helyüket. A szuperszonikus gépek fenyegető megjelenését az teszi még inkább lehengerlővé, hogy minden részlet a végletekig kidolgozott. A VFR800 egyértelmű ismertetőjegye az ülés alá felhúzott, háromszögprofilú, rozsdamentes acél kipufogódob-pár. A legmodernebb igényeknek megfelelően nem polírozott, hanem szálcsiszolt.

A másik VFR-sajátosság oldalról látható, ez az egykarú lengővilla. Igazán jól a motor jobb oldaláról látható, vagyis pont nem látható, mert itt a kor divatjának megfelelően szögletes profilú, ötküllős alukerék takarja a lengőkar egyetlen ágát.

Elölről már korántsem rí ki ennyire a 2006-2007-es sportgépek sorából. A rombuszlámpa és cicaszem kombinációjából született fényszórók már-már elcsépeltnek tűnnek, viszont a fejidomban a fordulatszámmérő számlapjának fekete-fehér egyvelege és a két, méretes, mindentudó LCD beleköthetetlen és jól használható.

Az unalmasan egyenletes, hondás menetteljesítményt a V-Tec töri ketté a fordulatszám-tartomány közepén. 6600-nál jön a teljes személyiségváltás, ahogy egy pillanat alatt Dr. Jekyllből Mr. Hyde-dá vedlik. Az ominózus fordulatszám alatt a 781 cm 3-es motor hengerenként kétszelepesként üzemel, nyomatékos - de egyben komótos -, mint egy traktor. Mr. Hyde 6600 felett lép a színre, ekkor már összesen 16 szelep segíti a gázcserét. Megjön az erő.

Kilométeróra-hitelesítés

 
 
Mutatott érték
 
Mért érték
 
50 km/h
 
48 km/h
 
90 km/h
 
85 km/h
 
130 km/h
 
117 km/h
 
Az adatok nem hitelesek, csupán tájékoztató jellegűek. A mérést folyamatos sebességtartás mellett GARMIN GPS V delux navigációs készülékkel végeztük.
A készüléket a TravelTech biztosította.