Kicsit megkésve érkezett hozzánk a V-Rod, így előítéletekkel vértezve ülhettem nyergébe. Együtt motoroztunk egy hosszú héten át, majd könnyek közt adtam vissza a kulcsot. Mondhatnak bármit, engem a V-Rod meggyőzött.
A gyönyörű teli kerék, a tökéletes hátsó sárvédő és a kormánykiflik mind a motorépítés nagyjait idézik. Valószínűleg a formatervezők ellátogattak néhány motorkiállításra, és megnézték, mit építenek manapság a Harleykból, majd terveztek egy gyárilag vadított változatot.
Mint egy épített motor:
kifinomult megoldások, néhol túlzásba vitt cicoma. Százéves
jubileumi Harley-Davidson embléma került a tankra és az
oldaldeklire. A maradék pedig ugyanolyan, mint a tavalyelőtt
bemutatott V-Rod. Nem mondom, akad egy-két apróság, amin
fűrészelnék, de igazából nincs szükség rá. Ráadásul radikális
változtatásokra esély sincs.
Az apró részletekre is kiterjedt a figyelem, de egy-két baki azért becsúszott. Ilyen a hátsó irányjelző. Kötözködésnek tűnhet, de szerintem szégyenteljes. Észrevettem én a hagyományos, az elsőkkel azonos formát és azt, hogy a fekete szín sem véletlen, de a kemény műanyag egység valahogy mégis rendkívül gagyira sikeredett. Szerencsére nem ez a jellemző.
A motorblokk a korszerű megoldások burkaként igyekszik
megtartani a klasszikus formát. A vízhűtéses blokkra díszborda
került, és a vízcső, mint egy királytengelyes motorvezérlés díszíti
a blokk oldalát. A hűtő - amin már sokan elvéreztek - a V-Rod
esetében nem sikerült rosszra, a motor stílusához igazodva némi
védelmet is kapott.
A motor belsejét nem érheti szó. Gyönyörűen jár, talán már túlságosan is. Rezgéscsillapítók, kiegyenlítő tengelyek, vízhűtés, hengerenként két vezérműtengely a hozzá tartozó négy szeleppel, hidraulikus feszítésű vezérműlánc, mind olyan új megoldások, amit az új Harley motornál az eszünkbe kell vésni. A Revolution motorba a Porsche mérnökei is bedolgoztak, így nem csoda, hogy a teljesítmény 115 lóerő 8250 fordulaton, a nyomaték 100 Nm 7000-es fordulaton.
Nem is részletezem tovább, a
V-Rod bemutatásakor oly pontos műszaki adatokkal szolgáltunk, hogy
azokat csak ismételni tudnám. Még leírva is meghökkentők az
értékek, de az igazi meglepetés akkor ér, ha a nyeregbe kapunk és
tekerünk egy gyorsat a gázkaron.
A V-Rod új dimenziókat nyit meg a harlizás történetében. Higgyék el, ez a közhely nem olcsó reklám, hanem valóban az új élményekre utal. A gyárilag megadott 225 km/h végsebesség nem túlzás, és a fent említett nyomaték adatokat mellkasunkon érezhetjük.
Más kérdés, hogy
a csopperes póz - terpeszben a széllel szemben - igazi férfit
kíván. Kétszáz körül talppal előre valódi csemege. Hogy ezt
tudja a gép, nem jelenti azt, hogy erre való. Úgy kell közlekedni
vele, mint bármely más Harleyval, kellemes nyolcvannal. A tudat, az
melengesse a szívet.
A kidöntött villa és a nagy tengelytáv miatt nem árt egy kicsit szoknunk a motort. A legkeményebb az oldalszélben motorozás, amikor a V-Rod az óriásrobogókhoz hasonló menettulajdonságokat produkált. A teli kerék miatt a szél a motor alját taszigálta, amit a vezető próbál irányban tartani.
A döntögetés már az első nap után élvezet. Az első méterek
megtételekor úgy éreztem, hogy az extraként szerelt bukócső lehet a
korlát, de a tapasztalat igazolta - és a nyomokból is látszott -,
hogy
bal oldalon a lábtartó, jobb oldalon a kipufogó a határ.
A klasszikus tank helyén óriási légszűrő van. A versenysportból átörökített profi gyors zárral egy pillanat alatt lekaphatjuk a tankálcát. Így férhetünk hozzá a biztosítékokhoz is. A meleg városi araszolhatásoknál gyakran kapcsolt a hűtőventilátor, aminek melege sajnos a vezető combja felé távozik. Gondolom, nem kell részletezni, milyen nagy élmény az, amikor a nap süt a bukóra, alulról a motor melegít, néha pedig forró szellő lengeti a nadrágszárat.
Az ülés alatt jobbra találjuk az indítókulcsot, amit balra
elfordítva felhajtható a vezetőülés és előtűnik a 14 literes
műanyag üzemanyagtartály beöntő nyílása. A benzin a motor
középpontjában, tengelymagasságban helyezkedik el, ami kedvező a
súlyeloszlás szempontjából. A motor balra dől letámasztáskor, és az
ülés is balra nyílik. Tankoláskor kicsit ügyeskedni kell a lejtős
tank felett a pisztollyal, hogy a csőben lévő benzint ne csurgassuk
azonnal az ülés alá.
Rémtörténeteket hallottunk V-Rod fogyasztásáról. Nekünk koránt sincs ilyen rossz tapasztalatunk: a 6-6,5 liter/100km fogyasztást mértünk, vegyes használatban, és nem voltunk túl takarékosak. Ez ebben az osztályban kiváló érték.
A felhajtható ülés alatt sajnos egy fia hely sincs, cserébe
viszont az ülésmagasság igazán low rideres: 659,9 mm. Az alacsony
ülés elvileg kedvező lenne a kisebb motorosoknak is, de az előre
tolt lábtartó fix rögzítési pontjai miatt a rövidebb lábúak bajban
lesznek. A 180 cm körüli magas embernek viszont nem lehet panasza.
Az ülés egy picit kemény, de az üléspozíció nagyon kellemes volt,
legalábbis nekem. A szerkesztőség alacsonyabb versenyzői is próbát
tettek. Nekik a gyorsuláskor komolyabb gondjaik voltak. Egyszerűen
az ülésbe préselődve nem ért el a lábuk a lábtartóig.
A hátsó ülés természetesen csak lehetőség, nem megoldás. Tesztünk
során mégis több ízben próba alá vetettem, illetve vették
felebarátiam. A tapasztalatok alapján túlzás nélkül állítom, igazi
inkvizíciós eszköz. A H-D-nál megszokott, hátsó lengővillára
szerelt lábtartóra helyezett láb külön életet él a hátrafele
szűkülő, lejtős, díszzsebkendőnyi ülésen csúszkáló utas többi
testrészétől. Mindebből a kényelmesen pöffeszkedő vezetőhöz csupán
az utas mentalitásától függő szidalmak vagy fohászok jutnak el. De
itt hagyjuk is abba gyorsan a kritikát, mert
egy Harley-Davidsonnál hátsó ülést szidni, vagy akár említeni is
amatőr dolog.
Sokan támadják a V-Rodot, hogy hol az a hang és hol az a
klasszikus érzés, hol van a Harley belőle? A V-Rod technikailag
valóban közelebb áll a kelethez, de ettől még nem kell temetni.
Ellenkezőleg, a gyár úgy nyitott, hogy a hagyományt kedvelőknek
meghagyta a klasszikus motorpaletta alternatíváját, miközben
modernebbre és megbízhatóbbra vágyóknak is nyitva áll a kapu.
Azt, hogy a V-Rod igazi Harley, mi sem bizonyítja jobban, mint az a nem csekély olajfolyás - a blokk mindkét oldalán - amit tesztünk első napjaiban felfedeztünk. Ez vajon a gazdátlan tesztmotor hibájaként róható fel, vagy igazi Harley hagyomány?
Az együtt eltöltött idő, mint már említettem, minden tekintetben
meghatározó élmény volt. Akárhova mentem, mindenhol érdeklődő
tekintetek követtek.
Egy dolog volt csupán, ami a lelkes szemlélőket azonnal
eloszlatta, az ára. A V-Rod
6 607 000 Ft, a jubileumi 6 977 000 Ft. Aki megteheti, ezért
a pénzért nem csupán a presztízst vásárolja meg, hanem a H-D név
mellé egy igazán jó, stílusos motort kap ajándékba.
Az oldalról ajánljuk
- Esemény
Vége a MotoGP 2024-es szezonjának: Jorge Martín életében először világbajnok a királykategóriában
Az utolsó versenyhétvége sprinfutamát és főfutamát is Pecco Bagnaia nyerte, de ez se volt elég, hogy utolérje Martinatort.
- Hírek
Evel Knievel leghíresebb balesete ihlette a limitált szériás Rocket 3-at
1967 december 31-én Evel Knievel rommá törte magát karrierje leghosszabb ugratása végén és 29 napig kórházban ápolták. Mire is lenne jobb emlékezni?
- Hírek
A 95 lóerős mezőnybe érkezik a Morini új crossovere
Visszahozza a Moto Morini a Corsaro nevet, de a nagy elődhöz, amitől minden motorbuzinak nedves lett a bugyija, már vajmi kevés köze van.
- Hírek
Frissítette a BMW az F 900 R-t és az F 900 XR-t
Fejlesztett futómű, célzott ergonómia és kisebb tömeg a 2025-ös frissítés középpontjában.