Dugó ellen, vény nélkül

Talán éppen ezért soha nem értettem azokat, akiket a scooter lifestyle lázba hoz: nekem ez vegytiszta használati érték, sajnos lelkesedni nem tudok. Jó dolog egy kis robogó, praktikus, de minek cukrozni a taknyot? Nagyobb tempóhoz, túrákhoz ott a nagymotor, hova a mesterséges hizlalás? A Gilera GP800 képviselte megalománia érthetetlen, az ötvenes robogók fékezett habzása meg városi öngyilkosság: hol a határ? Melyik a robogózás értelmes köbcenti-kategóriája?

A Yamaha X-max 250-et alternatívának szánták: nem gyenge vacak, és nem is túlhizlalt divatmamut. Méretei ideálisak, még éppen elfér mindenütt, az autóból is észreveszik, ha akarják. Mérete ugyan majdnem utoléri a motorokét, kezelhetősége és praktikuma azonban megőrizte a robogók eredeti alapkoncepcióját.

Hogy szép-e? Nem csúnya, a Yamaha formatervezői kerülték a csicsát meg a csillogást, kifejezetten visszafogott minden ív, végiggondoltak a vonalak, nem a végtelenben találkoznak, hanem ott, ahol a szem azt várja. A fekete-fehér színek váltakozása örök reciprok érték, ez kell ahhoz, hogy az első lámpától a hátsóig végigugráljon a szem.

A robogó a termékpalettán sportos vonalat képvisel, az idom méretes homlokfala mégsem ezt sugallja – nem is baj, így az apró, tartozékkatalógusból választott szélvédővel is sikeresen eltaszítja a szelet. A négyfokos téli motorozásnál a szélvédelem a legfontosabb, a felsőtestről el is dobja azt, a levegő nyomását a nyakamon érzem csak: jól mutat a kis fekete plexi, de aki az egészségéért aggódik, hagyja fenn szépen tavaszig a gyári plekót.

A dinamikusabb vonalvezetés miatt az alsó lábszárat elég sok szél éri: hiába a jégeralsó és a motorosnadrág, az autópályás próbaszakasz alatt nem győztem elrejteni a műanyagok mögé; nem véletlen, hogy a motoros futárok ilyenkor lábzsákkal védekeznek. Az irányjelzők mellett kandikáló műanyagdarabok viszont kifejezetten praktikusak, a menetszelet magasabb sebességnél is eldobták a kesztyű elől.

Az ülésre nincs és nem is lehet panasz. Amellett, hogy piros cérnával varrt széle mutatós, anyaga nem engedi meg a csúszkálást, nagyon kényelmes is – akármennyire hithű motoros az ember, a robogó komfortélményét nem lehet vitatni. Utast ugyan nem szállítottam rajta, de minden kedves hölgy helyet találna mögöttem, a vezető fenekét hátulról támasztó púp mögött tökéletes ülőlap található.

A gép 21 lóereje is gond nélkül megbirkózna egy utassal. Szólóban használva ideális városi jármű az X-max 250, végsebessége elég arra, hogy a Magyarországon érvényes bármely sebességhatárt megszegje, agglomerációban lakóknak, ingázóknak és várost átszelőknek korrekt választás. Paioli futóműve és tizenötös első gumija nem cimborál a hazai utakkal, mint minden robogó, ez is megtalálja a korlátait, de ne aggódjanak, nem válik kezelhetetlenné – még jó, hogy a 267 mm-es tárcsára kötött fékek lehetővé teszik az izmos lassítást, ha egy komolyabb kátyú bukkan fel előttünk.

A gyújtáskulcs kesztyűben nehezen hozzáférhető, elfordítása után azonnal megzsizzsennek az elektronok, minden tudását megvillantja a folyadékkristályos kijelző. Az üzemanyagszintet, a vízhőmérsékletet és a sebességet analóg órák, a hőmérsékletet, az időt és a kilométereket a digitális, narancsszínű panel mutatja. Indítás után csak a gázmarkolatot kell csavargatni, az automata váltó teszi a dolgát, az üzemanyag-befecskendező köpködi a benzint, jó egyenesfutással megindul a Spanyolországban gyártott robogó.

A kategória legnagyobb előnye a jó szélvédelmen túl az ülés alatti tárólórekesz, itt sincs másképp. A gyújtáskulcsot balra fordítva kis kattanást hallani, utána hátulról előre nyílik az ülés, alatta két sisaknak találunk helyet. A Yamaha X-max 250 kidolgozása hozza a megszokott minőséget. A kormány körüli műanyagok tapintása ugyan nem a legkellemesebb, de az illesztések tökéletesek, a nagyobb útakadályokon áthuppanva sem nyisszan meg a plasztik.

Elöl 110, hátul 95 mm a rugóút, a hasmagasság 113 milliméter. Nagyobb padkákról ne ezzel ugrassunk le, igaz, a 165 kilós robogó meglepően kezes: normális, emberi közlekedésre, dinamikus városi haladásra ideális. A Yamaha 250-es robogója tényleg tökéletes alternatívája a városban bedugult autóknak, ha a rengeteg szólóban vezető legalább napos időben ezt vagy ilyet választana, sokkal könnyebb lenne közlekedni, sokkal kevesebb füst lenne, és a négyütemű blokk 4,1 literes fogyasztása is sokak pénztárcájának lenne kedvezőbb, mint a dugóban szöntyörgés.

Igaz, hogy 1,288 millió forintos ára nem benzinből fog megtérülni, de időt és ideget spórolhatunk: ezeket nem lehet megfizetni. A Yamaha kínálatában van kisebb és nagyobb robogó, a konkurencia is kínál hasonlóakat – összességében ez a méretbeli kategória tekinthető a legjobb alternatívának: felesleges ennél nagyobb robogóknak bedőlni – használati értéke az X-max-nak valóban maximális. A májusi huszonöt fokban szívesen kipróbálnám újra.