A torkolattűz szériatartozék

Teszt: Zündapp KS 750, 1941

2009.05.23. 00:00

Adatlap Zündapp Ks 750 1937 (750)

  • Hengerűrtartalom: 750 cm3

„Tüzelj, Pista!” – ott volt a számon, legszívesebben átüvöltöttem volna a csattogó bokszerzajon. A motor orrával egy irányban állt az MG 42-es, ujja a ravaszon, nem lett volna ellenfelünk. A katonák helyett csak szelíd baranyaiakat találtunk, őket mégsem kéne megsorozni ólommal. „Mi legyen?” – kiáltottam le. „Elfoglaljuk Csallóközt meg Gömörországot?”

Tizennégy éves koromban tudatosan elkezdtem készülni arra, hogy ne legyek katona. Orvoshoz jártam, az allergológust is beavattam a titokba, közösen állítottunk össze taktikát, hogy ne sorozzanak be a szlovák hadseregbe. Sikerült először lekerülnöm a csökkentett mértékben alkalmasak közé, majd annyi ideig tespednem a felsőoktatásban, hogy eltöröljék a hadkötelezettséget. Megúsztam – apámon kívül senki sem mondott nekem parancsszavakat soha, de ha mondott is, nem hallgattam rá.

A katonaromantika nekem érthetetlen, a bajtársiasság meg giccses. Nem vágytam soha harci járművekre és egyenruhának látszó hacukára sem. Ennek ellenére már a garázsban elaléltam, és vártam a vezényszót, hogy kigördülhessek. A panzelgraunak hívott szürke festés úgy hatott rám, mint kiskatonára a kupleráj ígérete: alig bírtam kivárni, hogy véget érjen a fotózás, és végre dolgozzanak az izmok – ha valami kell egy Zündapp KS 750 vezetéséhez, akkor az az izomzat.

A fokozatokat kézzel és lábbal is kapcsolhatjuk, mindkét esetben tiszta, fémes kattanással ugranak a helyükre. Az oldalkocsi miatt kis támolygással indul meg a fogat, a széles, terepes gumik miatt folyamatosan rángat a kormány. A Wehrmacht motoros katonái szkanderben verhetetlenek voltak – a tulajdonos karjai sem vékonyak: szabadidejében szívesen járja a környék dombjait.

Miért vesz valaki második világháborús katonai motort? Klippel József tizenhét évet hagyott ki, de amint megtehette, újra nyeregbe szállt. Előbb chopperek, majd túragépek, végül versenyszerű endurózás – a veterános indíttatás lassan érett meg benne. Egy helyi szakinál látta meg a Zündappot, ami nem volt eladó, muszáj volt szerezni egy másikat. Épp a gyűjtő segített, másfél évig keresték a megfelelőt, míg rá nem leltek erre az 1941-es KS-re. A háború idején egy páncélos hadosztályhoz tartozott a motor, erről a festés és a jelzés is árulkodik. A gép veterán minősítésű, típustiszta – csupán a géppuska érkezett Szerbiából és a gumi egy szlovák műhelyből.

A harmincas években több Zündappot is használt a német hadsereg, a K500, KS600 és K800 modellek jellemzően a civil gépek átalakított változatai voltak. A háborúra készülő birodalomnak ez kevés volt. Megszületett a specifikus kiírás, ami világossá tette, milyen motort szeretnének győzelmi terveikhez. A BMW volt az egyedüli vetélytárs, de a korabeli beszámolók szerint messze alulmaradtak.

Mivel az országos felfegyverkezéshez szükség lett volna a Zündappénál nagyobb gyártókapacitásra, felkínálták a BMW-nek a licencet – a bajorok ezt elutasították, de állami nyomásra részben mégis meg kellett hajolniuk – a furcsa bajszú nagyfőnökkel nem volt szokás ellenkezni. Ennek eredménye, hogy az R75-ös mintegy hetven százalékban megegyezik a KS750-nel; a hadszíntéren fontos volt az alkatrészellátás egységessége.

A gép egyik fő jellegzetessége a bokszermotor. A terepképesség miatt a hengerek öt fokban állnak fölfele, furatuk 85 milliméter. A huszonhat lóerő nem hangzik soknak, de nem sportcélokra készült, a végsebessége is csak 95 km/h. Ez másról szól: egy-két rúgás után remegve indul be, a beton is vibrál, ahogy egymással szemben öklöznek a dugattyúk.

Egy ekkora, 420 kilós fogatot jobb két kézzel uralni, ezért bal lábbal raktam be az egyest. A kuplung kemény, de korántsem annyira, mint azt képzeltem, sokkal fárasztóbb maga a kormányzás – a birodalom célja nem is a gyengék istápolása volt.

Négy előre-, egy terep- és egy hátrameneti fokozatot kapott a motor. A váltóáttétel is a megrakodott haladást szolgálja – egyesben szinte bármilyen terepen elcsattog a Zündapp, hármast pedig felesleges hatvanas tempó alatt kapcsolni. A leírások szerint a hajtott oldalkocsival extrém helyzetekben is megállja a helyét – csak ilyenkor kell kúszófokozatba húzni.

A minimális sebesség sokat elmond: 3 km/h-t tud a gép, ezzel az áttétellel akár 45 fokos emelkedővel is megküzd – akár 840 kilós össztömeggel. A KS 750 három személy számára rendszeresített. A ovális profilú, hátul merev csőváz ellenére a vezető és utasa teljes kényelemben törhet világuralomra. Az oldalkocsiban a lövésznek annyira nem kényelmes, de a háborúban a panaszosokat likvidálják.

Az első villa burkolt paralelogramma, a szárai közé fogott kereket dobfék lassítja. A történelemben először ez a motor kapott hidraulikus fékeket – a két hajtott kereket ilyenek lassítják. 70-30 százalékban oszlik meg az erő, ha összekapcsolják a tengelyt: a PW40-es, szintén a Zündapp által tervezett oldalkocsi laza talajon sem válik használhatatlan kolonccá.

A nyomaték már alacsony fordulaton jelentkezik, a zörgés, csörgés és vibrálás ellenére iszonyatos tartósságot sugall – az amerikai hadsereg Harley WLA-inál fényévekkel jobb és modernebb motor volt. A dupla tárcsás száraz kuplung méretét a korabeli személyautók nagy része is csak irigyelhette. A túlméretezés és bombabiztos konstrukció a többi részletre is jellemző – az akkumulátor lehagyható, mágnesgyújtással indul a gép. Noris ZG2 vagy Bosch FJ 2R 134-es rendszert használtak, a máig ismert német márkák már akkor bevált hadi beszállítók voltak.

A lámpába nyomott név is ismerős, a Hella még mindig fénytechnikában utazik. A kormánymarkolat Magura, aki ismerős az akkor annektált, de már rég ismét önálló Ausztria motoriparában, a KTM-eken láthatja ugyanezt az emblémát. A karburátor autóról származik, márkája Solex – egy darab BFR 30 látja el mindkét hengert. A védettség miatt ez is a blokk borítása alatt kapott helyet. Ez a fajta építésmód kifejezetten modernné tette egykor a K-szériát, korábban nem volt gyakori, hogy mindent egy testbe szerelnek.

Az ember akármennyire is pacifista, egy ilyen gépen azért képes beleképzelni magát valami dicső marsba – a katonai motor nem hibáztatható a hitleri Németország bűneiért. Ahogy a Zündapp felgyorsul, úgy javul a vezethetősége is, a kormányt ugyan markolni kell, de már kevésbé fárasztó a terelgetés.

Sajátos, olyan mint egy traktor. Biztos vagyok benne, hogy egy kisebb ekével is megbirkózna, amire talán volt példa a háború után. Magyarországon is maradtak Zündappok, a valaha készült 18 695 katonai példány egy része a közép-európai hadszíntéren is megfordult. Aki ma ilyenre vágyik, mégis jobban teszi, ha a német börzéket járja – húsz- és negyvenezer euró közötti összegért kínálják az oldalkocsis KS-eket.

A veteránosok megbecsülik, érdemei között említik a máig megbízható működést és az erős, mégis egyszerű felépítést. Megvan a varázsa, be kell rúgni, és szellemként bújik ki a csepp alakú kipufogódobból a moraj, amely képes volt elhitetni az egyszerű bakával is a győzelmet. A bekövetkező vereség utólag nézve várható volt, de higgyék el, nem a Zündapp KS 750-en múlott.

Műszaki adatok

Háborús motorból

  • 1340
    Zündapp kéne
  • 1014
    Vilááááááguralom kéne
  • 381
    BMW kéne
  • 55
    Harley kéne
  • 24
    Matchless kéne
Motor: Léghűtéses, négyütemű, kéthengeres 170 fokos bokszer 745 cm³

Szelepvezérlés: OHV, 4 szelep

Teljesítmény (LE/min): 26/4000

Üzemanyag-ellátás: Solex központi karburátor

Váz: dupla bölcsőváz

Első felfüggesztés: paralelogramma villa

Hátsó felfüggesztés: merev

Első fék: dobfék

Hátsó fék: hidraulikus

Száraz tömeg (kg): 420