Erő és tömeg. A világ összes versenypályáját ugyanez a két varázsszó uralja. Az ezres gépek előtérbe kerülésével a feladat egyértelmű volt, a Kawasakinak is kell egy ütőképes egyliteres sportgép. A megoldás mintaszerű: összeraktak egy 998 cm3-es soros négyhengeres blokkot, nem kevesebb, mint 175 LE teljesítménnyel és beleépítették egy akkora vázba, mint amivel a Kawasaki középosztálybeli harcosa, a 636 cm3-es ZX-6R dicsekedhet.
A Kawasaki tervező-fejlesztő osztálya elég vad elképzelésekkel látott munkához. Lehet, hogy papíron nem tűntek fel annyira az arányok, de az 1000-es sportgép kerekeit 15 mm-rel közelebb rajzolták egymáshoz, mint ahogy az a 636-on van. Az új Ninja ülésmagassága megegyezik a középkategóriás sportmotoréval, így a kisebb termetűeknek sem kell a kisebb motornál leragadni. A frontfelület is kisebb, mint a hatszázasé, sőt a súlya is közel akkora.
A modell aprólékos műszaki bemutatását már megtettük. Most nézzük, mit produkál valójában a legújabb Ninja.
A ZX-10R nagyon szép. Az ezres kategóriában az R1-gyel vetekszik. Főleg a homorú tetejű tank állat - sörhas, vagy nagyobb mellberendezés kiválóan elraktározható a tankba mélyedő árokban -, de nagyon durva hatást kelt a légbeömlő fekete lyuka is a fejidom közepén.
Az első indexet a fejidomba építették, de a hátsóval sikerült a Kawának valami újat mutatnia. A pirinyó berendezés vicces, kúpos formát kapott. (Az amerikaiaknak ez nem jár, az USA verzióba hagyományos, száras index kerül előre és hátra is.) A farokidom formája már kevésbé lenne érdekes, ha a Kawasakikra mostanság annyira jellemző, masni formájú LED-es hátsólámpa nem dobná fel, ennek további érdekessége, hogy fehér a búrája.
A popsi alatt semmi utálatos műanyaglebernyeg, vagy robusztus rendszámtáblatartó műanyag, a kerékjárat ívét a motor színével azonos színű műanyag idommal fenekelték be. A legszebb színösszeállítás tesztmotorunké, Kawasaki zöld, amit nagyon szépen kontúroz a matt fekete váz. A hátsó ülés éppen csak jelzés értékű, opcionálisan üléstakaróra lehet cserélni.
Közvetlenül a Suzuki GSX-R600-as tesztelése után ültem a Tízesre, és a kis Gixer fejlógató üléspozíciója után a Kawa határozottan kényelmesnek tűnt. Jut a csuklóra terhelés bőven, de ha haladunk, már egyáltalán nincs probléma. A szélvédő eléggé alacsony, a bukót szépen a tankra fektetve én még éppen el tudtam bújni a 200 felett fújó menetszél elöl. Magasabb kollégámnak már minden méter nyakizom-erősítő gyakorlat. Elég vicces, hogy ha versenyzésre átalakítják a Ninját, akkor általában magasabb szélvédőt raknak a Tízesre.
Az autópályára vezető úton az ismerkedés első perceiben kellemesen tapasztaltam, hogy minden kézre áll, a kormány is elég közel van, nem kell nyújtózkodnom. A térdem nagyon jó helyet talált a váz két oldalán. A kényelmes elhelyezkedés és a futómű-ismerkedési periódusban tapasztalt kezes viselkedése gyorsan elhiteti a Kawa pilótájával, hogy minden O.K. De abban a pillanatban, hogy bátrabban kezdek bánni a gázmarkolattal, ágaskodva felvilágosít, hogy Ő, mármint a ZX-10R sokkal többre képes, mint te vagy én, vagy ketten együttvéve.
A rövid löketű (furat x löket: 76 x 55 mm), rendkívül tömör motorblokk az alsó tartományokban kawásan nyersre sikeredett. 4800-as fordulat alatt durván morog a blokk, és a vibráció átsettenkedik a vázra is. (115 km/h-ig hatodikban.) A befecskendezőrendszer 43 mm-es torokátmérőjű injektorteste a dupla pillangószelep ellenére kis gázállásnál csapkodó ajtó effektust mutat, ezzel nagyon megnehezíti a haladást városi forgalomban.
5000 felett az erőszállítás már jóval kiegyensúlyozottabb. A középtartományban a motor húz, mint a TGV, mindenféle ugrást, lépcsőt, vagy völgyet mellőzve 8000-ig, egy szemvillanás alatt eléri a 190 km/h sebességet a legkisebb erőlködés, vagy megnövekedő motorzaj nélkül.
Nyolcezer felett jön az, amire már nem lehet számítani. Hihetetlen gyorsan veszi a lapot a Ninja. Egy gyengéd mozdulat a gázmarkolaton és a műszerfal jobb felső sarkában felvillanó fény jelzi, hogy elértem a 11 700-as percenkénti fordulatot, vagyis alattam tombol a maximális 175 LE, ideje váltani. Az eseményeket gyönyörű szívóhang kíséri, amitől felállt a hátamon a szőr. A kormányzás ugyan kissé ideges, az első kerék épp csak szívességből tartja a kapcsolatot az úttal. Szerkesztőségi töprengés után megszületett a válasz: valószínűleg az első légbelépőnek köszönhető az első kerék elkönnyebbedése, ami aztán bizonytalanná teszi a nagysebességű haladást.
A gázmarkolat igen rövid, útja a Suzuki 1000-eséhez hasonlítható, mindössze 1/4 fordulat. A Kawának ez a negyed ráadásul elég tetemes holtjátékkal kezdődik, amitől felbátorodva nagyot csavarunk a markolaton, és már nézhetjük is a dalos pacsirtákat az égen. Bár a görbe szerint 11 700 után már lefelé ível a teljesítmény, a tesztmotoron úgy éreztem, hogy valami még jön ez után is, a tiltás csak 13000 felett valahol jelentkezett.
A csúcssebesség 284 km/h körül van. Ez egy kicsit kevésnek tűnik ettől a géptől, de ha valaki a fénysebesség rabja, egy hosszabb áttétellel meg tudja fejelni a végét. A műszerfalról a sebességérték szépen leolvasható még a határok feszegetése közben is, de a köríves fordulatszámmérővel már akadnak problémák, ahogy ezt a hasonló Z750-nel megéltük. Már hozzászokhattunk volna. Nem ment. A Z-hez képest annyi az újdonság, hogy stopperórás köridő számlálásra is lehetőséget ad a műszerfal, és adott a már említett váltólámpa.
A sűrű forgalomban felmelegedett motor kuplungja egy kissé ragadós, de ez azonnal rendbe jön, ha akkora sebességre gyorsítunk, hogy az olaj tud egy kicsit hűlni. A váltóút rövid, zökkenőmentes a sebességváltás, de egy kicsit kemény és kisebb fordulatszámnál zajos is.
Nem szabad megfeledkeznünk a Ninja igazi Kawasaki-hangjáról sem. Az alacsony fordulatszámon hallható éles hangokat kigyorsítás során igazi gyomor mélyéről érkező mormolás váltja fel. A titán kipufogórendszerben (még a dob is az, csak arra egy alumíniumlemez borítás került rá kívülről) pillangószelep van segítségünkre, hogy lineárisabb legyen az erőleadás.
Rakéta jellegétől függetlenül a ZX10-R nagyon jól kihasználható. Terepre azért ne vigyük, de a középtartományban megerőltetés nélkül érkező teljesítmény kiválóan alkalmassá teszi a Ninját arra, hogy szombat délelőttönként lecsapjunk kedvenc kanyarjainkra. Az ebéd utáni használat azonban kifejezetten ellenjavallt. A hatszázasokhoz képest erőteljesebb ellenkormányzásra és izommunkára van szükség. Az élvezet csúcsa nekem a hosszú, nagy ívű S kanyar, amikor visszaváltás nélkül, negyedikben lehet dobálni jobbra majd balra a motort, de a hajtűkanyarokkal már csínján kell bánni.
A másik típusú felhasználó - akinek az a legfontosabb, hogy a gőzölgő felszállópálya végén, a fotocellának bizonyítson a Ninja - számára rendezik a Motul Kupát. Május elsején a Dragster O. B. első fordulóján Papp Laci egy minimálisan módosított ZX-10R-rel 10,18 másodperc alatt teljesítette a negyed mérföldet, ezalatt 232,6 km/h sebességre gyorsult fel.
A 43 mm-es fordított teleszkópszárak minden lényeges tulajdonsága állítható. A gyári beállítás tökéletes volt jó minőségű úton, gyors haladáshoz és kemény fékezéshez, de a városi aszfalt folytonossági hiányait - főleg a hátsó rugózás - rendkívül rosszul tűrte. Egyedül a H keresztmetszetű küllős kerekekért nem voltam oda - ebben a kategóriában láttunk már szebbet is -, de biztos kivételesen könnyű és szilárd.
A fékek egyenest a GP-ről érkeztek. A két hatalmas, szirmos szegélyű tárcsát négydugattyús, radiálisan felszerelt Tokico fékek harapják, szinte tök úgy néz ki, mint a Kawasaki GP motorján. Igazság szerint nagyon érzékeny, könnyen adagolható féket vártam, ami úgy megfogja a gépet, mintha friss betonba motoroznék bele, de semmi különlegeset nem tapasztaltam. A fék erős, lineáris, és pontosan adagolható, de nem meglepően erőteljes.
A 3 nap alatt 470 km-t motoroztam a tesztmotorral, és ha lehetőségem adódott rá, nem hagytam ki, hogy megcibáljam a szarvát. A fogyasztás így is 7 liter alatt (egész pontosan 6,87 l/100 km) maradt.
Nem lenne igaz, ha azt mondanám, hogy a csupán kis gyakorlattal rendelkező motoros ne tudna közlekedni a ZX-10R-rel, vagy ne tudná kicsit megkergetni. De be kell vallanom, hogy okozott meglepetést bőven a Kawa, az embernek kicsit megtépázza az önbizalmát. Ezért ha tanácsolhatok valamit: amennyiben nem vagy született tehetség, nem baj, ha nem a Tízessel kezdesz.
|