Nem kifogástalan veterán jármű

2013.03.21. 17:07
1 hozzászólás

A Darázsgarázsban gyakran összefutok érdekes arcokkal. Tibihez nem csak robogósok járnak (ennyiből kissé megtévesztő a Vespa-indentitás), hiszen ez rendes motorosbolt, így a robogóktól a japán sornégyeken és a veteránmotorokon át a Harley-ig terjed a skála a pofapartin. Így futottam össze Dáviddal, aki nem csak a Lidl létezik jeligére épp bevásárolt motoros cuccokból - az első motorjához. Ami még nem volt meg, éppen másnap szándékozott megvenni egy enyhén veterán példányt.

xs360.jpg

Nem beszéltem le a Yamaha XS 360-ről, mert gondoltam, szilárd elképzelése van ebben az irányban és valami megbecsült, eredeti állapotú, szép példányt talált. Később kiderült, hogy csak a büdzsé volt szűkös. A lényeg, hogy megkértem, mindenképp jelentkezzen, és küldött is egy kifogástalan beszámolót a vásárlásról, amit alant minimális szerkesztéssel közlök is.   

yamaha xs 360.jpg
                                                 Így néz ki egy vállalható XS 360


Csütörtökön este találkoztunk a Darázsgarázsban, akkor mondtad, hogy írjak, ha megvettem a motort. Szombaton elmentem érte, de kicsit kalandosra sikeredett ez a motorvásárlás.

Hihetetlen jó gép volt! Meglehetősen eklektikus, egyszerre szimbóluma az élni akarásnak és a népek közti barátságnak. Volt valaha egy Verhovina 3 tipusú varázslatos, pedálos, kontrás motorkerékpárom, amiben Riga 12 blokk volt. Az sehol nincs ehhez képest, semmilyen téren.

Szép volt a Yamaha, bordós-pirosas, látszott rajta a masszivitás, tartósság. Elég csak a hátsó lámpatartó konzolra gondolni, amivel sárba szorult Kamazokat lehetett volna kirángatni. Vagy a varázslatos, utánfutórol származó indexekre, amik korábban egy T-34 tank belső indikátorfényeiként üzemelhettek. A féklámpakapcsolók betegségére, illetve hiányára nem érdemes szót vesztegetni, ahogy a DDR - Ruhla feliratú lámpára sem, ami népeink (mit népeink, Népeink) közös útját világította meg anno egy csinos vörös traktoron.

A küzdést, élni akarást remekül jelezte az 1977-ben meg Hamamatsu egyik csarnokában beszerelt, valószínűleg elfekvő készletből származó karburator szívócsonk, ami csak kicsit volt repedezettebb a poros országút szélén pengő arany tallérokért szerelmet áruló hölgyek sarkainál.  A jobb hátsó teleszkópot összetartó - tökéletes méretű - AWAB bilincs, vagy a blokkot összetartó megszámlálhatatlan féle U.S.A. csavar, ami jelen esetben sajnos Újpesti Serbli Acélt jelent.

Ezektől az apróságoktól eltekintve semmi gond nem volt vele. Azt gondolhatod, hogy a 2014 augusztusáig érvényes műszaki vizsga talán kicsit elhomályosította a látásom, de nem. Habár elsőre beindult, járt, mozgott, gyorsult, lassult, de utána megállt, pöfögött, megállt. Majd nem indult be többé.

5 km kellett, majd a főtengely teljes megszorulásához meg 2 másodperc. Ezzel sikeresen porba döngölhette volna a japán megbízhatóság szobrát, ha nem a magyar trehányság szobráról lenne inkább szó. De nem adom fel, Két hét múlva is megyek elrontani egy motort, bár még nem néztem ki, melyiket.

A sztori meglepett, mert jobbra számítottam, de azért valljuk be: a hetvenes évek motorjai két kategóriába sorolhatók: van a kompletten betegágy, és a veterán kategória. A veteránt itt úgy kell értelmezni, hogy tip-top állapotban is szar, ezért inkább csak nézegetni érdemes. Egy XS 360 még nem az ismert és elismert japán technika: szerintem már 30 ezer km után felújítandó és nem csak gyűrűzéssel, a lengővilla rendes csapágyazás helyett esélyes, hogy gyárilag műanyagperselyes, a karburátormembrán biztosan kuka, lehet ebay-ezni, sorolhatnám még: ezeket vagy kijavították, vagy sem. Úgyhogy maradjunk a 80-as évek közepi megbízható típusoknál. 

Hogy robogóról is legyen szó, a történettől teljesen függetlenül, illusztrációnak a végére hadd álljon itt egy kép egy fillérekbe kerülő Motowell Magnet Sport hátsó kerékcsapágyról, amit sosem használtam fel, mert csak az anya volt lelazulva. 

Motowell csapágy.jpg