Nem tudod, mire vállalkozol, amikor Indiában a forgalomba veted magad. Bármilyen járművel. Rettegsz és nem hiszed el. Majd megszokod. Aztán megúszod, hazajössz. És már hiányzik.
Még a változó szelepvezérléses blokknál is nagyobb forradalom a BMW S 1000 RR új váza.
Az Akrapovic és a Ducati közös munkája, ezzel lehet az alap 217 lóerőt 231-re hergelni.
A templomokat már rég kihagyom, de azért tudom, melyik szent helyekre kötelező benézni. A Harley-múzeum ilyen.
Szteroidkúra helyett a Honda-receptet vetették be: rommáfinomították mindenét.
Az olaszok továbbra is hibátlanul érzik a retrót.
Rendeltem már Harleytörténelem-könyvet, megnéztem egy csomó videót. Ezt nagyon tudja a Harley, hogy így belebuzul az ember.
Nem tudom, hogy negyven év múlva is leborulunk-e előtte, de ez az elmúlt tíz év legbátrabb Hondája.
Van ez a vén angol motor, amit nemrég beszereztem Olaszországban. Na, az volt a könnyebbik fele a dolognak. A nehezebbiken viszont csak most lettem túl.
Vinnéd motorral a gyereked? Németországban elfogadott dolog, azonban az itthoni jogszabályok nem követik az ilyen jellegű fejlesztéseket.
Két dolgot nagyon eltaláltak: a nézését meg a járását.
Két kérdés: a Tiger 1050 vehető? És ha igen, lábon hozzam haza, vagy futón?
Miért alakult ez így, és melyik a jobb?
