Japán postás stílus, avagy a világ 30-cal.
Mint ugye anno a teszt elején megtudtuk, a Yamaha Gear üzemszerűen 30-cal használandó, ha az ember történetesen japán postás. Olyannyira így van ez, hogy 35 km/h felett egy piros, speed feliratú lámpa is vadul villog, figyelmeztetvén a magáról megfeledkezett, 55-tel száguldó szamurájt az alfonzói örökbecsű mondásra A Ványadt bácsiból, mely szerint ugye: minek ez a rohanás.
Kézenfekvő volt tehát, hogy legalább egy kis időre felejtsük el a száguldást, és csekély 100 km-en át adózzunk japán kollégáink páratlan idegrendszerének, feltéve, ha tényleg betartják ezt a 30-at. Jó alkalom volt ez arra is, hogy megnézzük: mennyire gazdaságos a japán posta, magyarán mennyi a fogyasztás gearileg, szigorúan 30 km/h-val. Életem leghosszabb 100 km-e volt, tekintve, hogy egy őrült budapesti futárszolgálatnál ténykedem, és nem a tokiói postán - ott én lennék az első, akit kirúgnának a kézbesítők közül.
A tesztre - a túlélés reményében - egy veszélytelen szombat délelőttöt, valamint egy nyomasztóan hideg és az istenért sem tél végi februári vasárnap estét szemeltem ki. A Geart a teszt elején és végén is feszített tükörre tankoltam, magyarán amikor megtelt, megrázogattam kicsit, hogy még a legkisebb buborékok is kijöjjenek a tankból, és tökéletesen színültig töltöttem. Első útvonalam a Tétényi kórház-Háros-Nagytétény-Törökbálint-Budaörs-MOM Park-Római part vonalon vezetett, szinte pontosan 50 km hosszban, kisebb-nagyobb, de nem hajmeresztő dombokkal. A második felvonásban pedig a Római part-Terézváros-Lágymányos-Várnegyed-Békásmegyer-Budakalász-Szentendre-Római part sokszögön mentem végig, sok városi megállással és iszonyú türelemmel a jeges éjszakában. Szombaton még +8 fokban indult, de vasárnap este már -4, -6 fokban ment tovább a teszt, szigorúan 30 km/h-val. Egyszer-egyszer pár másodpercre beleszaladva ugyan a 32-33-ba, de a két félnapos tesztidőben ez alig tesz ki összesen talán 1 percet. 30 alatti tempóból pedig 3-4 perc lehetett e kétszer fél nap alatt, amúgy masszívan 30.
A jelek szerint a Gear nem bírja nagyon ezt a plattnerkedést, a teszt végére az akkumulátor diszkrét gyengülésnek indult, legalábbis az indexrelé jó 20%-kal volt lassabb alapjáraton, mint rendesen. Gyaníthatóan egy japán postás sem dolgozik mindig így, a végén a Gear szinte könyörgött a fordulatszámért. Az indítómotor sebessége is csökkent valamelyest, de a legendás indítási biztonság megmaradt. Markolatfűtést egyáltalán nem használtam a kísérlet során, csak az alapfogyasztók működtek, ezen a -6 fokban sem változtattam.
Felettébb türelmes, mondhatni buddhista lélek kell ahhoz, hogy a kezdeti gyorsítás után 30-nál elvegyük a gázt, és stabilan tartsuk ezt a csigatempót, véletlenül sem lépve túl, még lejtőn lefelé sem, de hát Japán hagyományosan a végtelen tűrésű dolgozók eredményes országa, miért pont a posta lenne kivétel. Az ember amúgy éppen úgy megszokja ezt a 30-as szemlélődést, mint az 55-öt vagy épp egy Fazer nyergében a 160-at, egy idő után isteni mód lehet gondolkodni és töprengeni, nekem is lett végre 6 nyugodt órám, már amikor nem akart senki nekem jönni.
Hatalmas megkönnyebbülésként éltem meg, amint végre a végére értünk a soha be nem fejeződő jeges 100 kilométernek, és újra beleharaphattam az 55-ös csúcssebességbe. Micsoda száguldás, micsoda sebesség - elképesztő!
Ennél lelkesítőbb már csak a b tankolás számlája volt. A Gear tisztán japán postás stílusban 100 km-re 1,83 l-t fogyasztott, ez a mai benzinárak mellett szintre sátáni erőt sugalló, démoni 666 Ft.