Halálos iramban robogózni

MP5 - olyan csúnya volt, hogy le sem gyártották

A robogózást a szükség teremtette: a háború utáni ínség kellett hozzá. Ha Enrico Piaggio nem szívta volna mérnöke, Renzo Spolti vérét, akkor nem készül el az ős, az 1943-as MP5. Ez annyira csúnya volt, hogy a munkások utálkozva a Paperino (Donald kacsa) csúfnevet akasztották rá.

1945-ben az olaszok az utolsó bombatölcséreket temetgették be, amikor Enrico kihúzta a fiókból a tervet és állítólag büntetésből megbízta Corradino D'Ascanio-t, hogy gondolja újra az olcsó, végletekig logikus és megbízható motor tervét.

A mérnök duzzogva nekiállt - köztudottan utálta és kényelmetlennek tartotta a kétkerekűeket. A repülőgépiparban szerzett tapasztalatait alapul véve rajzolta meg a karosszériát. A váltót a kormányra, a 98 köbcentis kétütemű motort pedig a hátsó kerékre szerelte. Elutasította a hagyományos teleszkópvillát, helyette a repülőkről másolta le a könnyen szerelhető felfüggesztést.

Egy évvel később már kész volt az első tizenöt darab, amelyeket Enrico Piaggio a formájuk után nevezett Vespának, azaz darázsnak. Az olcsó, de mégis szép közlekedési eszközre ráharaptak az olaszok, a Piaggio erényt kovácsolt a szükségből.

Az ember kivagyisága örök, a génállományukat tagadták volna meg, ha nem alakulnak ki gyorsan a robogóversenyek. Ezek máig népszerűek Olaszországban, de hazánkban is rendeznek futamokat. A videón sisakra rögzített kamerán keresztül követhetjük, ahogy szédítő tempóban, zsongva száguldanak a Vespák – lám, nem kell száz lóerő és széles gumi ahhoz, hogy térdünkkel az aszfalton kanyarodjunk.

Ha ilyen versenyt nem is, de érdekes motorokat és izgalmas pillanatokat önök is láthatnak, ha kilátogatnak a hétvégi, városligeti Robogófesztiválra!