Pálinka kell a motorhoz

2011.03.20. 00:01
98 hozzászólás

A nagylátószögű lencse nem adja vissza az arányait

Úgy tűnik, senki sem akar nekem pálinkát eladni. Talán a fejem formája APEH-os, a mimikám pénzügyőrös vagy a karikás szemem miatt balhés alkoholistának néznek – hiába házaltam a faluban és sáros tanyákon, nem tudtam venni egy liter rendes házi szeszt, hogy azzal fizessem ki épülő Yamahám csehszlovák sárhányóját.

Csikós lekávézta a sarkát

Megsegítettek: ha már Zalában voltam a tizenötödikei hosszú hétvégén, apósomék szereztek egy litert. A dombok között tavaly bőven termett a sárga ringló, az alma is szépen hozott, jutott belőle a lepárlóba. Komolyan megkönnyebbültem, már kellemetlen volt ígérgetni, beszámolni az újabb kudarcokról – már ez az apró döccenés sem fékezi meg az 400-as XS újjászületését.

Felidézi a régi versenymotorokat

Amíg én szesztulaj lettem a végeken, Budapesten zajlott a motorkiállítás. Aki ott volt, Szakál standján láthatta a gépet. A szürke szín ugyan nem volt feltűnő, de nem is a csicsa a cél: a néhány réteg alapozó fölé már nem kap fényezést, a budaprimeres felületkezelés olyan, mint az ötvenes évek hot rod technikája – akkoriban a fiúk nem vagyonokért festettek, hanem a legolcsóbb kannát emelték le a polcról. Innen származik a ma is élő matt-kultusz; aki igazán ortodox, nem is bízza profi festőkamrás műhelyre a munkát – jó lett ez így, az udvaron fújva.

A gyári hegesztés kifejezetten rusnya. Akkor még nem voltak robotok

A váz porfestése szándékosan rücsis. Egyrészt részben elrejti a félelmetesen bumfordi gyári hegesztéseket, másrészt alkalmazkodik a karburátor-tűtének megfaragott orosz katonai periszkóp csonkjához. Szakál javasolta ezt a rücskös felületet, és én rábólintottam – passzol az elképzelt végeredményhez. A kormány és a sárhányó tartói simábbak, selymesebbek lettek, akárcsak az ülés, aminek persze csak az alja fog kilátszani. A felső rész majd be lesz bőrözve valamikor az EMAT után – Nogg addig nem ér rá, hosszú a sor, hála az égnek egyre többen értékelik a jó kézimunkát.

A furatok a réz szegecseknek vannak előkészítve

Az akkut és a tankot szorító bőrszíjat Szakál készítette. Látják azt a frankó könnyűfém csatot? Egy síbakancsról való, valami nyugdíjas sítalpastól van – az öreg jól megkértre az árát, volt vagy ezerötszáz forint. Sajnos a fasza tárgyaknak ára van, ez lett az egyik legdrágább kiegészítő a motoron.

Csikós jól érzi magát, kávét is kapott

Csikóst rábeszéltem, jöjjön ki velem az Art Deco Motorcycling műhelyébe. Vonakodott, hogy sok dolga van, meg amúgy is tucatnyi veterán rozsdás tömege nyomja meszesedő vállait. Persze két perccel később már az autómban ült, mentünk a rakpart felé. „Nekem azért vannak kétségeim” – mondta, és hosszas okfejtésbe kezdett, ahonnan asszociációs ugrásokkal a fenntartható fejlődésnél kötöttünk ki, mire elértünk a Lánchídhoz. Hetesi Zsolt mondatai mindkettőnkre nagy hatást gyakoroltak – paradigmaváltásra készülünk, de még bízunk néhány motoros szezonban.

T5-ös Pannoniáról származnak a kormány tartói

Csikós még nem járt Szakálnál. Legutóbb Vityát vittem ki, akit két órára beszippantott a műhely sajátos hangulata. Zsolt sem járt másképp: amíg a mester az átadott pálinkát kóstolta, kollégám szeme fel-le ugrált a felhalmozott tárgyak, ereklyék és félkész motorok között. Naná, azonnal felült az ingázásra készülő XS400-amra.

Nekem kényelmes, más meg nem számít

Szinte szóról szóra azt mondta, amit nemrég Vitya: „Élőben teljesen más, jobbak az arányai és így a tank is mutat. A kipufogó nagyon állat” – ja, szerintem is. Kíváncsi vagyok a hangjára, de ahhoz még igazítani kell a vezetékeken, és bandázs is kell a csövekre. Nem szeretnék úgy járni, mint a Confederate Wraith-szel, amire ráolvadt a gatyám. Sajnáltam azt a csövet. 

Előzmények:

Magyar kormányt a japánnak!

Robogó helyett, nyolcvanér'