Én csaltam? Ti nem tudtok motorozni!
Ismernek olyan versenyzőt, aki 50 és 500 köbcenti között minden kategóriában világbajnoki pontot szerzett, és az oldalkocsis szakágat sem hagyta ki? Van ilyen, de nem hosszú a lista, mindössze egy embernek sikerült ez a felülmúlhatatlan siker: a svájci Luigi Taveri mindenhol bizonyított.
Első versenyén 1947-ben még tizennyolc sem volt, így korengedménnyel állt rajthoz az Európa-bajnokság berni futamán. Az oldalkocsisok között indult testvérével, Hans-szal, de nem nyertek – azonban a részvétel is elég volt ahhoz, hogy érezze, nincs más a Földön, amire jobban vágyna a motorozásnál. Ahol csak tehette elindult, és egyre sikeresebb lett: homokon, füvön és betonon is igyekezett a maximumot kihozni magából és motorjából.
1954-ben Haldemannal a hajóban hatodik helyen futott be, így pontot szerzett az oldalkocsisok világbajnoki futamán. Ez már önmagában is szép eredmény, de Taverinek ez kevés volt. Néhány órával később újra felvette a bőrruhát és rajthoz állt a 250-es gyorsasági kategóriában – kevéssel maradt le a bronzéremről, de a negyedik helyezése is elég volt ahhoz, hogy akaratereje és kitartása felhívja magára Agusta gróf figyelmét. Tesztvezetésre hívták és maradt is az olasz csapatnál 1957-ig.
Az MV Agustát a Ducati kedvéért hagyja el, de az együttműködés nem volt sikeres; nem nézték jó szemmel, hogy több kategóriában is rajthoz állna. A kedves, mindenki által szeretett versenyző kellő adag önfejűséggel is meg volt áldva, így feladta a biztos hátterét, hogy privát versenyzőként folytassa.
1958-ban már saját Nortonjával indul Sachsenringen, ahol a többi 350-essel motorozót csúnyán okítja: fél percet ver a második helyezettre. Persze megindult a pusmogás és pikk-pakk megóvták az aranyat. A vizsgálat Taverit igazolta, a géppel minden rendben volt, nem volt nagyobb a megengedettnél. Luigi megköszönte a bizalmat az őt meggyanúsítóknak, és ennyit mondott: „Az urak inkább sorakozzanak fel a kanyarokban, és figyeljenek, megmutatom, hogyan kell gyorsan motorozni.”
A nyugati márkák után kipróbálta a keletnémetek MZ-jét is. Tetszett neki a félelmetesen gyors kétütemű, de a motor nem volt kiforrott, és az akut valutahiány sem tette gyümölcsözővé az együttműködést. 1960-ban még egy sikertelen évre visszatért az MV Agustához, de nem maradt sokáig, hisz egy igazán keleti cég csábította el.
A Honda két évvel korábban, 1959-ben debütált a nemzetközi versenyeken – az Isle of Man jó belépő volt. Az ausztrál Tom Phillis 1961-ben hozta össze az első spanyolországi futamgyőzelmet, de év végére megvolt neki a bajnoki cím – Taveri is jól szerepelt, kétszer nyert, így a félig privát státuszából 1962-re gyári pilótává lépett elő.
Ennyi kellett csak. Az évek óta kerülgetett nagy siker eljött, hisz év végén már világbajnok lett a 125-ösök között, amit megismételt 64-ben és visszavonulása évében, 1966-ban is. A fair motoros és a megbecsült közszereplő még mindig Svájc egyik legnépszerűbb sportolója. Ha teheti, veteránfutamokon indul: amit 1947-ben eldöntött, máig meghatározza életét. Az OT Expo meghívására csütörtökön Budapestre érkezik a 82 éves motoros – igen, a rajongók örülhetnek, hisz a mester motorra ül, megjáratja Hondáját a Velodrom Millenáris betonteknőjében.
A város szívében, Zuglóban, a Budapesti Olimpiai Központ területén található a csodálatos bringapálya, amiről kevesen tudnak. Pedig a több mint száz éves Velodrom egyedi látvány, hát még akkor, ha múltidézés gyanánt klasszikus autók, motorok és kerékpárok köröznek.
Az eseményen olvasóink is részt vehetnek, ha megfelelő járművel és korhű ruhában érkeznek – április 14-én 12.00 és 14.00 között páratlan akció vár a látogatókra.