Knight Rider? Szánalmas pozőr csak...

Mindenki volt gyerek, még ti is. A kérdés az, hogy hol és mikor. Jelentem: nálam is a VHS korszak oldotta meg a vasfüggöny mögötti kulturális nyomort. A motor addig számunkra az MZ volt, de egy Simson is a vágyaim netovábbját jelentette volna, ha megvette volna fater, csak sajnos nem fért bele a „használt szart nem veszünk” filozófiájába.

Újonnan pedig - Elmebeteg Elvtárs minisztériumi döntésének következtében - nem lehetett kismotorként forgalmazni, csak rendszámmal, nehogy véletlenül elragadja az imperializmus a fiatalok lelkét és huligán módjára száguldozzanak, ötvenkettővel a 3 lóerős Simson Enduron, vagy S51B-n. 

A nyolcvanas évek közepén jártunk, amikor bimbózó motorbuziságom még csak a Balatonon látott német motorok bámulásában manifesztálódott.

Képzelhetitek, milyen volt számomra az a motor, amit a Street Hawk című fosminőségű, rongyosra nézett, németről béna alámondással magyarított film prezentált. Amiről akkor még nem tudtam, hogy valójában egy tévésorozat pilotja, főleg mert maga a sorozat nem jutott el hozzánk. (A pilot egy olyan, viszonylag filmszerűen komplett első rész, amelynek nézettsége alapján dönti el a stúdió, hogy elindítja-e a sorozatot.)

Az élmény nem csak a nyugatimotor-imádatot (mi vidéken így hívtuk), hanem a sci-fi rajongásomat is elindította. Dehogy láttuk mi azt, hogy valójában micsoda béna szerkezetet kreáltak a filmesek a motorok Knight Riderének! Simán megettem szinte mindent. (Gyanítom egyébként, hogy a Street Hawk előbb volt meg nekem a szőrösmellű bájgúnár kalandjainál.)

Az "utcai sólyom" ugyan nem beszélt, mint KITT, de 400km/h felett tudott száguldani és kanyarodni (hipersebességű gyorsítottfevételen), sőt, akár egy pillanat alatt megállt fékszárnyaival és virslikerekeivel.

Ugratni is tudott (mint KITT), de még lézer is volt beleépítve. Akkoriban tényleg nem tűnt fel, hogy a beépített kijelzős sisak képviselte high-tech ellenére protektoros motorosruhával nem is próbálkoztak, kvázi mackóban üldözte a bűnt a szuperrendőr.

Az emlék alapján évekig hittem azt, hogy átalakított bukólámpás Suzuki Katana szerepelt a filmben. Valójában az igazság kiábrándító: a pilot részt Honda XL 500-as enduroból átépített rettenettel forgatták, így valójában egy korabeli szolid túramotor tempójára sem volt alkalmas.

Amikor a Sólyom terepes üzemmódra váltott (mert olyan is volt neki), akkor Honda CR500-as kétütemű kroszmotorokkal dublőrözték meg az XL-t, tehát a filmeseknek mindkét típusból volt átépítve jó pár darab. Le is zúzták a legtöbbet...

Agyondizájnolt szupersportmotorokkal kényezetetett szemünkben egy béna járműről készített butácska sorozat volt ez. De akkor, amikor hónapokig nézegettünk a kiállított Kawasaki GPX 250-est egy kirakatban, amikor bármilyen idomos motor istencsászárnak számított, nagyot ütött. A a Tangerine Dream-től való főcímzene felért egy himnusszal, ráadásul a szintetizátor akkor futurisztikusnak számított.

A Street Hawk-motor nagyobb kamu, mint a Mad Max-féle Interceptor vagy a Vissza a jövőbe DeLorean. Amíg egy régi Honda Beat 50-et simán bevállalnék, ezzel azért nem mennék ki nyilvános helyre, mert joggal néznének hülyének. De a filmnek azért ott a helye a motorbuzik gyűjteményében: egyszer legalábbis érdemes belenézni.