2013.01.09. 05:59
66 hozzászólás


Óriási pechem van. Ez a harmadik telem motoron, és a hőmérő szinte mindig nulla fok fölött van, amikor munkába indulok. És ez már második éve így van, ami azért rossz, mert így esélyem sincs kipróbálni, mit tud az a sok, kemény cucc, amit az elmúlt években összehordtam, hogy fenn tudjam tartani ezt az életformát.

Puhány vagyok, de nem félek a hidegtől

Szeptemberben még minden kolléga nyeregben volt – és az index által kibérelt, négyautónyi helyen a parkolóházban olyankor egymás hegyén-hátán állnak a motorok, annyian jártak be így. Októberben már hullani kezdtek a szépidő-motorosok, novemberben már nagyon kevesen voltunk, december elejére Zách Dani alól kihullott a Vespa (ami azóta is vár valami blokkhegesztésre), a Group4 securitysek pedig egytől-egyig beállították a motorjaikat a túloldali garázshelyre. Azóta egyedül nyomom – szinte üres helyre érkezem (bár egy csomó motor van, mert jó néhányan télire is itt tartják a gépeiket), és nagyon egyedül vagyok, amikor elindulok haza, semmi pacsi-pacsi, holnap mikor jössz.

Amikor beérek a céghez, és motoros csizmában, épp fejvédőt hámozva, kezemben sisakkal belépek az épületbe, a reggeli cigizésből az irodába visszamenők sokszor hitetlenkedve néznek – te jó ég, ilyen hidegben motorozol, nem fagysz meg? Nem. Pedig nem én vagyok Szergej faszagyerek, az a harmadik szomszédban lakik. Igazából – amióta néhányszor 48 órát lenyomtam fűtetlen telephely-szolgálatban 1986/87 irgalmatlan szemét telén, minden téli felszerelés nélkül a tatai laktanyában, azóta úgy gyűlölöm a hideget, mint talán senki más.

80 fölött már nem párásodik a plexi

Sokan úgy vélik, hülye vagyok - én úgy tartom, inkább praktikus. Óbudán nem lehet parkolóhelyet találni az irodához közel, rövidesen fizetős lesz az egész övezet – nem is tudom, a kollégáim mit tesznek majd akkor. Mindenesetre a motoroknak fizet az index pár parkolót, mint már említettem. De most is muszáj néha autóval jönnöm, például, amikor jön valami nagyobb tárgy a Pontonhoz az ebayről, vagy amikor a gyerekeket átviszem a nagyszülőkhöz. Nos, olyankor – direkt megmértem – a parkolóhely-kereséssel, a parkolótól való begyalogolással elmegy átlagban 14 percem. Tehát néha kevesebb, de volt már 20 is.

És mivel autóba sose öltözök fel úgy, mintha például, busszal mennék, mert úgy kényelmetlen vezetni, ezért alaposan át is fázom, mire beérek a szerkesztőségbe, hiszen pont annyi a tipikus gyalogút ideje, mint amennyi a teljes út Zuglótól Óbudáig motoron. Motorról leszállva még meleg a kezem, ha autóval érkezem, jéghideg. Rossz nekem? Fene tudja. Talán csak kényelmetlen, de bizonyos megszokás után már az se nagyon.

Napi járószerkóm

Teljes motoros göncbe öltözni közepes tempóban 7 perc (sietve 5, beszélgetve fél óra), ezt is lemértem, vedd ezt kétszer, az 14, és máris épp nem vesztettem időt. Ráadásul motorral fix 9, autóval 11-20 perc alatt vagyok bent, illetve otthon. És az Era 9,7-je, a Bazegkettő 8,6-ja (városi értékek) helyett 4 litert fogyaszt a Spacy, ennek köszönhetően már őszre, azaz nem egészen egy év alatt behozta a teljes vételárát, és most már nettó spórol. Úgy, hogy ha kéne, még őt magát is el tudnám adni, talán többért is, mint amennyiért vettem.

Tehát a parkolóhely-keresési idegbaj, a szerkesztőségig és –től gyaloglás, dugóban állás, a parkolási díj elkerülése, és jó sok üzemanyag megtakarítása érdekében, valamint hogy egy nap ne csak egy dolgot, hanem akár hármat is el tudjak végezni, ha ki kell mennem a városba, a következő áldozatokat kell hoznom: - öltözködni kell otthonról el, munkahelyről el - nem vagyok valami nagy biztonságban - nem tudok igazán terebélyes tárgyakat szállítani - nem tudok utast szállítani

Nekem megéri, sokaknak nyilván nem. Ráadásul sokkal jobban szeretek motorozni, mint autót vezetni, s ezzel szinte minden motoros így van áprilistól októberig.

Igazából az egész csak ruha kérdése. Volt már idén mínusz nyolc is, akadt némi jég, hó is, meg se csippentett a hideg. Bezzeg két évvel ezelőtt, amikor vettem az Aprilia Gullivert – akkor kemény mínuszok voltak. Akkor kellett ügyeskedni a csúszóson. De a Spacy megvásárlásával beköszöntött az örök jó idő.

Tucano lábzsák, a téli motorozás alfája és omegája

A Tucano Urbanót, azaz Tyúkanyót, ezt a belül szőrme, kívül vízálló, oldalt felfújható lábzsákot átépítettem az Apriliáról. Nem illeszkedik tökéletesen, kicsit nagy a rés oldalt, mert a Spacy orra nagyon lejtős, de így is megfelel. Elöl, hogy egyáltalán ne szeleljen, télire körberagasztom Duct Tape-pel – tudom, felkunkorodik, de nem kell hermetikusan zárnia, elég, ha kicsit tereli a szelet az illesztésről. Egy ilyen lábzsák kevesebb, mint 30 ezer forint, ha ki kell gazdálkodni, akkor bő negyedévvel többet kell használni a robogót, hogy visszajöjjön az ára (legalábbis az én városi közlekedési igényeim mellett), de az ötszörösét is megéri.

Az összes létező téli felszerelés közül Tyúkanyó éri a legtöbbet azok közül, amit az ember a motorra, illetve magára aggathat. El se tudom képzelni, hogy érzik magukat azok a szegények, mennyire nyekeregnek a térdízületeik, te jó ég… Matyizsákkal motorozni valami egészen más élmény. Sokat számít a kézvédő is, de mivel az enyém csak egy neoprén zacskó (a Gulliverre csak olyat lehetett tenni), ezért túl sokat nem számít. Sokkal jobb lenne a merev fajta kézzsák, az nem ereszti át a szelet, a vizet, de majd talán jövőre.

Ez a neoprén közel nem ér annyit, mint a merev kézzsák

Aki nem akar sokat költeni, egy ilyen Tucano lábzsákkal és kéztyűvel, nagyjából 30 ezer forintért télire tud tuningolni egy bármilyen trepnis robogót. Hozzá egy szélhatlan dzseki, egy vesevédő, egy jó sál, egy zárt bukó és egy fejvédő – máris lehet tolni 10-15 kilométert munkába és –ból naponta. Legalábbis nulla fokig.

Gyere kicsi mínusz tizenöt! Így, mínusz kettőig tökéletesen megfelel a shoxos bőrdzseki is

Én még most is a tavalyi, Oldschool fantázianevű shoxos bőrdzsekimet hordom, amit Zách Dani nagyon műbőrös hatásúnak mond, de Kati szerint tök vagány - és szerencsére nem Danival szoktam este ágyba bújni. Kisebb fenntartásokkal vettem tavaly november végén használatba ezt az alig harmincezerbe kerülő, téliesítettnek mondott dzsekit, aztán végigcsináltam benne a telet, és észrevettem, hogy a régi, vastag, Dainese cordura cuccomat csak akkor vettem fel, amikor egész nap kint kellett lennem. Különben tökéletes volt a bőr is.

Kissé kopik a válla, de mindig itt rángatom át a hátizsákot

Most már egy év elég kemény használat van mögötte, ami kicsit kezd rajta meglátszani, de egyáltalán nem vészesen. A vállán, a szegélyeknél kopik a festék, ahol mindig átgyűröm a hátizsák pántját, de még sosem ázott át, pedig azért kapott már esőt rendesen. És kicsit jobban is néz ki így. Mindkét karján kicsúszott a varrásból egy-egy szorítópatent függesztőgumija, azokat átkötöttem a szomszéd gumira, most béke van jó ideje.

Kicsit lejött már a gumi mindkét oldalon

Az ujján is leugrott egy patent, de beütővel és kalapáccsal két mozdulatból orvosoltam, most kicsit laposabb a kupak, de tart, nekem tökéletes. Máskülönben a dzseki minden várakozáson felül teljesít. Masszív, a bele is jól bírja, a cipzár tökéletes. Annyira szélálló és bőrsége ellenére is olyan jól tartja a hőt, hogy mínusz egy-két fokig eszembe se jut a cordura, még ha dolgom van a városban, és pár helyre el kell mennem, akkor sem. Van, hogy ebben a motoros dzsekiben kell sokat mászkálnom a hidegben, mert mondjuk, kimegyek a többiekkel kajálni, és mindig meglep, hogy igazából ácsorogni benne is melegebb, mint a közepesen tudományos, hosszú télikabátom.

Még a téli bélést se tettem be

Most, a fotózásnál vettem észre, hogy tavaly óta be se tettem a téli bélést, úgy motorozok benne – és nem fázom. Pedig nem hordok alá túl sok réteget, csak egy tescós polárpulcsit, a már a domsjői túrán is bizonyított, szenzációs IXS termo aláöltözőt, egy vékony, pamut garbót és egy alsó pólót. A termoalsót leszámítva annyit, amennyit normálisan is felvennék, ha öt percnél többre kiugranék a városba. A nadrág alá is csak az IXS hosszú alsót húzom, persze dupla zoknit azért veszek, mert a végtagoktól kezdve hűl ki a legjobban az ember.

Idén óriási előrelépés – és talán emiatt nem is vettem észre a téli betét hiányát -, hogy az IXS-importőr megszánt minket Danival a trieszti túra után, és felajánlott egy rakás cuccot tesztelésre. Hát, itt szakad el a normál, csóró motoros – aki én vagyok – a tesztelőtől – aki az alteregóm. Így lehet, hogy egy alig 100 ezer forintot érő robogón olyan csizmában, fejvédőben és kesztyűben motorozok, ami összesen garantáltan többet ér magánál a járműnél. Mondta valaha bárki, hogy az autós (motoros?) újságíró nem az élet császára?

Nem tettem még próbára esőben

Eddig egy 6000 forintos Lidl-csizmát használtam, ami – becsületére legyen mondva, pedig látott elég vizet – soha nem ázott át, csak dicsérni tudom. Kényelmes persze nem volt, a talpa nagyon puha, a lábtartó nyomja rajta keresztül a talpat, kicsit izzaszt is, de nem volt vészes. A tudományos IXS Madox csizma más szerzet. Ennek rendes betétje van, és még a cipzárjának végén is tépőzár van. Bőr-textil kombináció, van benne kívülről vizet át nem eresztő, belülről lélegző Gore-Tex, a külseje pedig vízlepergető kialakítású. Sajnos megázni még nem állt módomban benne (a Tucanótól egyébként se tudnék), de tény, hogy meleg, kényelmes, nem izzaszt, ennyit már tudok. Fel- és lehúzni viszont sokkal nehezebb, mint a töredékébe kerülő lidles cuccot, nyilván ennyivel biztonságosabb is.

Vastag, meleg, de nem árt elé a kézzsák

Kesztyűnek is hozzám vágtak egy másikat, pedig a lassan három szezont megért nyári IXS Tarasom mindennél jobban rám nőtt, vonakodva tettem a polcra, nekem még télen is szinte megfelelt. Legalábbis melegebbnek tűnt, mint a kifejezetten téli használatra való, vastag, bumszli Dainese kesztyűm régről. Azt nem is hordtam emiatt.

Lehúzópenge is van a kesztyűn, hogy sáros időben, esőben pucolni tudjuk a plexit

De ez az új is igen jó cucc. Ez is bőr és Gore-Tex, de a vastagságához képest egész tűrhetően hajlik. Nem motoroznék benne ezer kilométereket, de húsz-harminc még kényelmes. Meleg is, mint a rosseb, bár az ujjaim vége már kihűl, ha oda-vissza átszelem a várost motorral. De érezhető a javulás a (meglehetősen szélálló és masszív) nyárihoz képest.

Ruhát is adott az IXS a szégyenteljes trieszti elázásunk után (teljes bőr-cordura szettet) – hiába, az imádott, de már tízéves Dainese cordura outfitem és a tizenegy éves Schoeller Keprotec esőgatyám már túl van a csúcson. Kicsit cikinek éreztem elfogadni, sőt, de szinte könyörögtek (tényleg), hogy vigyük, van rá kerete a cégnek, írhatunk róla hideget, meleget, csak szerepeljen. De annak a ruhának a teszteléséhez tényleg kéne valami masszívabb hideg – egyelőre kétszer vettem fel a dzsekit, de pojácaságnak éreztem, ennyi útra elég a bőr is.

Cordoba szopóálarcom

Viszont lett fejvédőm, ami egy olyan embernek, aki hajszárítót az elmúlt húsz évben csak blokkmelegítésre használt, hogy belemenjenek a csapágyak, elengedhetetlen felszerelés. Eddig is használtam ilyet, egy shoxosat, ami azon túl, hogy olcsó volt, neoprén, és tényleg melegített valamennyire, erősen fujtós volt (orromra, számra rátapadt) és rossz helyen volt rajta a kivágás vagy – feltehetően - az arcom.

Amiben akár orrot is túrhatok

Az új szopóálarcomat – neve Cordoba Evo - egész más fából faragták. Valami Windstopper membrános cucc az anyaga, kicsit filcnek tűnik, de szintetikus, mindenesetre tényleg állja a szelet, könnyen csusszan rá a bukó. Óriási előnyből számtalanja van: például a szemeknek való kivágás eleve a szemeimnél található. Viszonylag széles, mégis fedi a homlokomat, ami az én esetemben nem csekélység. Az orránál vízszintes sliccelés van, ezért egyrészt meg sem fulladok benne, másrészt a párát lefelé lehelem a sisakban, emiatt kevésbé párásodik a plexi, harmadrészt akár orrot is túrhatok benne. A szájánál is kiképeztek valami rácsszerűséget, ezért duplán megúszom a fulladásos halált, és még a gallér-része is sokkal mélyebbre nyúlik, ezért hátul például, nincs kint a fél nyakam.

Lidl-es vesevédőm, aminél egyelőre nem kell jobb

Kiváló lidlis vesevédőmet viszont az IXS kedvéért sem vagyok hajlandó feladni – ez a kábé 4000 forintos cucc három éve a hűvös idős motorozás része nálam. Van egy tépőzárral rögzíthető második rétege, ami természetesen fixen benne van, és nagyon jó az íve, nem csúszkál fel állandóan a derekamon, amit a korábbi vesevédők mindig.

Bebújni azért elég nehéz

Egy jó termoalsó-rendszer, jó csizma, jó kesztyű, jó fejvédő, vastag vesevédő, közepesen aluli bukósisak és persze a Tucanók a motoron – ennyi már kicsit sok is a boldogsághoz nulla fok táján. Volt pár nap azonban, amikor hidegebb időben indultam munkába decemberben.

Két póló, összevarrva. Ha sokat kint vagy télen motoron, élet és halál kérdése lehet, hogy egy kis extra meleghez tudod-e juttatni magadat

Akkor vetettem be a csodafegyvert. Egyelőre fejlesztés alatt áll, úgy hívják: Warm to Go. Nincs benne semmi trükk, két, szabványos póló közé bevarrt két-két elektromos rezsólap az egész. J. maga tervezte, és rövidesen ki is rukkol vele. Léteztek már korábban is ilyen elektromosan fűtött ruhák a piacon, de azokkal sok a baj.

1) Csak valami komoly ruha (vadász- vagy motoros kabát) részeként lehet hozzájuk jutni,
2) Drágák,
3) A mosást, gyűrést csak mérsékelten bírják,
4) Sok áramot fogyasztanak,
5) Mivel a bőrtől messzebb vannak, kevésbé melegítenek.

Ez a cucc mosható, összehajtogatható (nem élére, persze), mivel egy póló, ezért akár első rétegnek is hordható, és bármi alá felvehető, például a viszonylag passzentos shoxos bőrdzseki alá is. Hátul keresztben, egymás alatt, elöl függőlegesen, egymás mellett van benne a két-két fűtőlap, a bal hónalj alatt jack-dugós vezeték áll ki belőle, s van ott egy jack-aljzat is.

A rendszer vezetékes és függetlenül is működő, akkus része

A jack-dugó a motor akksijáról egy hőfokszabályzó, akár a zsebben elhelyezhető kezelőpanel közbeiktatásával érkező hosszabbítóra csatlakozik. Három fokozatban állítható a meleg, és a Spacy elektromos berendezését négy nap alatt egyáltalán nem viselte meg az áramfelvétele.

Beépítettem ugyanis a kábelt, átvezettem a nyereg alá a burkolat alatt, és rácuppantam a fűtésre. Túl meleg volt aznap, mínusz három. Mire a Kacsóh Pongrác úti felüljárótól az Árpád-híd pesti hídfőjéhez értem, lényegében ham and eggset csinált a hátamból és a hasamból – mondjuk úgy megsültem. Mindezt egyes fokozaton.

Bekötöttem a motorba a fűtést

Másnap már nem vettem termopulcsit, mert beláttam, túlzás ilyen sok ruhában motorozni mínusz öt fokban. A szomorúan üreslekedő Domus áruház pirosánál (ez 3 km otthonról) kikapcsoltam kicsit a fűtést, az Árpád-hídnál visszakattintottam (majdnem 2 km hűlés), majd beérve kilőttem. Még így is túl sok volt, igaz, a derekamnál kicsit kihűlt egy sáv, no meg persze a dzseki cipzárjánál is.

Akkuról kicsit finomabban melegít

Emberbarátabbnak bizonyult a Warm to Go, amikor december elején Karesz barátomhoz autóztam Viszre az akkor még erősen fűtéshiányos állólámpás Mercimmel. Akkor a hozzá való, külön tölthető, kis hordozható akkuról használtam, amin az állítóberendezés nem három, hanem öt fokozatot enged, ráadásul nem ki-be kapcsol, hanem úgy kisebb feszültségen működnek a lapok. Hármas fokozatban, kellemes, otthonos melegben tettem meg a 136 kilométeres utat – legalábbis felsőtestileg. Egyébként az út a városi araszolással több mint két és fél órás volt, annyit lazán kibírt a pöttöm, zsebben elhelyezhető kis akkucsomag.

A melegítőberendezés – mint mondtam – most áll fejlesztés alatt. A jack-aljzat például arra szolgál rajta, hogy onnan vagy fűtött nadrágot, vagy fűtőszálas kesztyűt lehessen táplálni, kinek, mije fázik jobban. Azok még nincsenek készen. A pólót is visszaadtam azóta J-nek, megkértem, hogy a deréknál levő lapot tegyék lejjebb, az elsőket tegyék összébb, mert mégiscsak a cipzárnál jön a legjobban a cúg a motoron. Hogy mennyi lesz? 30 ezer körül, jóval alatta a legolcsóbb hasonló melegítős ruhák felének.

Pici a távirányítója

Töredelmesen be kell azonban vallanom, hogy a motoromra tesztelésre kapott, szilikás, mikrolamellás, profi téli gumikat visszaadtam az importőrnek. Múlt télen egyszerűen nem volt alkalom, amikor a motor a megcsúszás legkisebb jelét mutatta volna, és lusta voltam mindenféle prevenciós szerelésekre, kibekkeltem. Idén viszont párszor már sikerült kígyóznom, neki is álltam a mutatványnak. Aztán amikor leültem a Spacy mellé, s jó darabig csak vakartam a fejem, hogy hol a tengelyvég, majd elővettem a szerelési könyvet, elment a kedvem az egésztől.

A hátsó kerék cseréjének menetét a következőképpen vázolja a drága utasítás, hogy áldjam a tervezők jó édes anyukáit, csoportos foglalkozás keretében:

1) vedd le a burkolatot (három rész, díszlécek, indexek, stb.)
2) vedd le a hajtószíj fedelét, ott látod a tengely egyik végét,
3) vedd le a kipufogót,
4) húzd ki a tengelyt.

Hát kösz. A fél motort szét kellene rámolni. Számoljanak utána, ez másfél órás szerelés, csak azért hogy a kezemben legyen a kerék, amit utána még vihetek spéci gumishoz, aki fel tudja szerelni a téli szettet. Tavasszal ugyanez még egyszer. Hát egy lóf…

Tehát várom a hideget, kicsit félek a csúszóstól, de én, a puhány, még kényelmesen lejjebb bírok menni tizenöt fokot, játszhatunk licitálóst. Csak a párásodástól ne szenvednék ennyire. Amíg 80-at tudok menni, még so-so, de 50-nél már alig látok, olyankor nyitva kell tartanom egy kattintásnyira a plexit, viszont akkor úgy vág be a cúg, hogy szinte érzem, ahogy formálódik a homloklebeny-gyulladásom. Nemrég Árpád tanácsára az Ofotértben vettem szemüveg-párátlanító szprét, de egyelőre nem vettem észre, hogy sokat segített volna. A sisakom meg nem pinlockos, ne is javasolják.

65 ezer fölött tartunk Spacyvel, jó egészségben. Már az időóra is működik

Ahogy nézem, most este negyed nyolckor, esik kint a hó, jöhetne az éles próba, mert itt van Szibéria. Viszont épp tesztautó van nálam, azzal megyek haza. Teszem hozzá, augusztus óta az első tesztkocsi ez - tényleg motorral járok, amikor lehet. Csak most nem... A rossebbe, csak tartson ki a zima, amíg visszaadom az autót…