Hogyan lesz az embernek XJR-je?

Számomra kissé meglepő, de sokan keverik az XJR-t az FJR-el, és néha el kell magyaráznom, mi az az XJR, miközben bár az FJR kitűnő motor, azért nem az a nagy Big Bike klasszikus.

Ennél már csak az nagyobb anomália, amikor azt írják cikkekben, hogy megszólalásig hasonlít elődjére, az XS 1100-ra. Ilyen lehet az abszolút csend, legalábbis nekem ennyire szólal meg a hasonlóság. Hasonló a léghűtés megy négy henger, de ez annyira meghatározó, mint az egyfejű, kétfülű emberek azonossága.

Persze van hozzá köze, mert a régi motoralakú motorok adták az alapot, csak az XJR már egy modernebb vonal modernebb futóművel, 17-es kerekekkel és izmosabb külsővel.

Nemrégiben a Balatonlellén jártam, és megálltunk a Becsali Csárdánál. Halál van ott a parkolóban, legalábbis ahhoz képest, ami gyerekkoromban volt, mert akkoriban motor hegyek álltak itt, és mi ide jártunk ki motorokat nézegetni.

Ott nőttem fel ugyanis, legalábbis a nyarakat ott töltöttem, ami nagyjából semmittevésből és ábrándozásból állt.


Ábrándoztam, hogy milyen jó lenne, ha lenne S51-es Simsonom: állandóan motoroznék, hiszen a Simson majdnem olyan egy 14 évesnek, mint a nagy Suzukik és Kawasakik, amilyenekkel a németek jöttek. De fater soha nem vett nekem Simsont, viszont voltak még elérhetetlenebb dolgok, amiket jó volt nézegetni az újságban, és felismerni a parkolókban.


Mindig megvettem az autó-motort és faltam a motoros cikkeket. "Az olasz motorpiac legvadabb típusa a Yamaha FZR 1000." "A világ leggyorsabb motorja a Kawasaki ZX 10" és hasonló kijelentésekből rá lehet jönni, hogy ez a nyolcvanas évek vége. Jóval később, már kilencvenes évek közepén sem engedhettem meg egy ZX-10-est, de az elődjére, a GPZ 1000 RX-re lett volna esély, ha én hülye nem adok kölcsön egy futár havernak, aki persze nem tudta időre megadni és a lepukkant MZ-jét kellett irreális áron beszámolnom végül.

Természetesen később az idomos sportmotorokra voltam ráizgulva, de a Becsali Csárda parkolója - sokáig csak tudat alatt - belül mélyen megfogott: azok az igazi klasszikus sornégyes csupasz motorok, amiket az idomos korszak előtt egyszerűen motoroknak hívtak. Ott álltak mind sorban: nagy kövér tankjukon csillogott a Suzuki, Kawasaki, Yamaha vagy Honda felirat.

Már akkor nagyon tetszett a négy króm leömlő, az, ami a mai motorokon nincs, hiszen csak egy léghűtésesnél férnek el így a leömlők. (Egy kicsi olajhűtő belefér, de a vízhűtő túl nagy, elrontja a képet.) A kerekded GS tank és a nagy kerek indexek (akkor még nem volt hülye ledes mini index divat), a kerek lámpa látványa örökre megmaradt. Ez ivódott be, ez lett az etalon, számomra ez lett a motor sziluettje.

Amikor az XJR megjelent, nem gondoltam, hogy ez ugyanaz. Abszolúte nem nézett ki retrónak 5,5 collos hátsó felnijével és sportos farokidomával. Nem a Kawasaki Zephyr-féle retro-vonalat követte, hanem jóval erőteljesebb volt.

A régi motorok gyönyörűek képen, de élőben ma már furák a nagy virslikerekek és azok a futóművek ma már nem állják meg a helyüket. Az XJR épp annyira modern, amennyire kell: az 1200-es után ráadásul az 1300-as tényleg erős és futóművileg is egész jó lett, de ezzel együtt benne van az ősök szelleme is.

A fene se tudja, hogy egy-egy ilyen gyerekkori emlék ennyire meghatározza-e a későbbi ízlést. Valószínűleg épp eléggé. Most, hogy ott jártam, abban a parkolóban, ahol sajnos már sok éve nem állnak motorok, csak a mieink azon a napon, eszembe jutott, hogy valahol mennyire szerencsém van, hogy nem drogosbuliba botlottam naponta (akkor még nem volt divat) és hogy az ország azon részén tartózkodtam, ahol akkor még gyakoriak voltak a turisták.


Nem két motor állt ott sorban általában, hanem húsz-harminc. Eleve hol látsz manapság 30 db GS-GSX 750-1000-et, 750-es, 900-as CB-t, 750-es vagy 1000-es, esetleg 900-as Z Kawát vagy XS 1100 vagy XS 750 Yamahát?

Valahol jó érzés volt, hogy most az én motorom áll ott, de persze az nagyon szomorú is, hogy mások már nem: a németek se régi sornégyessel, sem az új túramotorjukkal nem járnak már ide. Sem a fiatalok, sem a megpapásodott régiek. 


Több túra-sportmotor után ezért van ma olyan motorom, ami a klasszikus vonalat követi, de éppen csak annyira modern formában, hogy megtartsa a régi értékeket a műszaki nyűgök nélkül.

(Érdekes egyébként, hogy japán belpiacos, RP03 motorkódú XJR 1300-am van, amiben egyrészt 180-as a kilométeróra, benne van a tiltás, amit nem vetettem ki és ahhoz képest, hogy 2000-es évjárat, a 2002-2004 közöttinek felel meg. Más a tank, a műszerfal, a hátsó féknyereg. Igazából a legjobb évjáratnak tűnik, bár a régi tankja és műszerfala jobban tetszik. Red Baronos import, nem hinném, hogy egy ilyen cég szórakozik a papírokkal és öregít. Még Yamaha Jánosnál is rákérdeztem arra a teóriámra, hogy esetleg japánban akár két évvel korábban létezett-e az új típus, és azt mondta, ilyen dolgok simán előfordulnak.)

Valószínűleg így lettem nagy japán léghűtéses sornégy-rajongó, meg persze úgy általában motorbuzi. Mindez nem csak a motorozásról szól: az egy dolog, hogy egyszerűen szeretek motorozni, szeretek a motorokkal molyolni, kipróbálgatni, "tesztelni", újabban fényképezni is őket és szerencsére sok felajánlást is kapok. Ezzel tudom elterelni az agyamat a munkáról és a hétköznapi szarságokról. Míg sok marha az andrenalint keresi a motorban, és pont fordítva: a nyugalmat. Erre alkalmas egy nagy sornégyes bivaly.