Röhögtünk a hülyéken, aztán magunkon
Volt már hasonló történet, de ezúttal nem én vagyok a főszereplő szerencsére. Úgy történt, hogy elmentünk moziba Asesso Zolival, hogy megnézzük a Pain and Gain című filmet, ami amúgy totál debil gym rat, azaz gyúrósmajom bűnözőkről szóló, igaz történet. (És nem mellesleg, bár a sok önjelölt értelmiseggi filmesztéta mindig fikázza Michael Bay-t, nekem az egyik kedvenc rendezőm.) Ugyan rosszra számítottam, de a film zseniális, és végigröhögtük a szereplők bénázását.
Mozi után kajálni akartunk, de külön indultunk a közeli étkezdébe, mert Zoli a pláza egyik végén tette le a motort, én a másik végén parkoltam. Az étteremből hívtam, hol a rákban van már. Hogy a filmhez stílszerűek legyünk, kiderült: Zoli elhagyta a VFR kulcsát. Amiből 1 db volt természetesen.
A motor meg az utcán, kormányzárban, eltolni se tudta. Visszament, körülnézett a nézőtéren, kint a pénztárnál, mindenhol, de nem találta és senki sem adta le.
Kérdezte tőlem telefonon, nincs-e pótkulcsom (mert a VFR-t tőlem vette meg), de nyilván nem őrizgetek pótkulcsot eladott motorokhoz. Nekem is egy volt, elfelejtettem másoltatni, de én mindig magamra kötöm karabinerrel, nem rakom zsebre, vagy ilyesmi. A barátnőm azonban azt mondta neki, talált valami Honda kulcsot. Zoli odagyalogolt, elhozta a kulcscsomót, én is mentem haza, éppen összefutottunk, így fel tudtam világosítani, hogy gyanús lehetne, hogy ez egy mini kulcs, fele akkora sincs, tipikusan robogóé. És ez pont annak a kék förmedvény robogónak a kulcsa, amit elloptak.
A kulcscsomóján azonban ott volt annak a Yamaha Jognak a kulcsa is, ami nálam rohadt régóta, nem indult be, ezért pár napja egy haverom elvitte egy szerelőhöz, és pont akkor derült ki, hogy nincs meg a kulcsa. Gyorsan felhívtam őket, hátha nem szedték még szét a zárat, de természetesen már igen.
Ezután megpróbálta leszerelni a kormányzárat, de nem volt megfelelő méretű az a pár torx kulcs, amiért megint elgyalogolt hozzám, majd még oda-vissza párszor.
Nem volt mit tenni, Zoli telefonált Motiwadarnak Budaörsre. Amikor megjött, nekiállt lecsavarozni a kormányzárat, aminek kellemes részleteiről, mint amikor beszorul a dugókulcs, felesleges is beszélni.
Ilyenkor van az, hogy a kezedben a gyújtáskapcsoló zárjával elballagsz a Hungária-Kerepesi sarokra, ahol a zárhoz tudnak kulcsot gyártani.
Zoli másnap odament, átállíttatta a lamellákat, hogy ne ugyanaz a kulcs nyissa. A gyújtáskapcsoló-zárban több lamella van, mint mondjuk a tanksapkáéban, így meg lehet azt csinálni, hogy a régi beállítás részben megmarad, így az új kulcs nem ugyanaz, mint a régi, de mégis nyitja a tanksapkát és az ülés alatti zárat.
Nagy okosság volt, de az jutott eszébe, nehogy valaki elkösse a motort, ha megtalálja a kulcsot. Mondjuk ennek a statisztikai esélye annyira nem nagy azért, hogy pont megtalálja valaki pont ezt a motort, és amúgy pont végigpróbálgatja az összes Hondát. Ráadásul azért a motor lopáshoz azért több kell, minthogy találjunk egy kulcsot: például megfelelő mértékű vakmerőséggel társuló féregség.
Nem sokkal azután, hogy átvette a zár alapján legyártott, átállított, kész kulcsokat, telefonáltak a moziból, hogy megtalálták az eredeti kulcsot. A Hupikék Törpikék figurák mögött volt.
Itt kellene, hogy vége legyen, de még nincs. Elment a plázába, odament az amúgy Segway-jel közlekedő biztonsági őrhöz, hogy jött a slusszkulcsáért. A következő párbeszéd játszódott le:
- Jó napot kívánok, szeretném átvenni az elveszett slusszkulcsomat.
- Honnan tudja, hogy megtaláltuk?
- Onnan, hogy önök felhívtak.
- Honnan tudtuk a maga számát?
Végül a gyújtáskulcsot nekem adta ajándékba, kulcstartóstul, mondván: legyen emlékem arról, hogy volt egyszer egy VFR-em. Ellopni nem tudom vele, de meg tudom tankolni simán.