Nem csak café racer létezik a világon

 

A motorépítésben is vannak trendek: konkrétan Magyarországon a kilencvenes évek elején-közepén mindenki choppert épített japán sor négyesekből (megjegyzem, akadt jó pár fantasztikus darab), aztán jött a streetfighter-mánia, ma pedig az egész világ cafe racert épít, akár azon az áron, hogy gyárilag, hivatalosan szétkúrnak egy Yamaha XJR 1300-at, ami biztos marha szép lett, de azért nekem ökölbe szorul a gyomrom.

Talán én vagyok az egyedüli, aki ugyan tisztelem a lelkes átépítőket, de viszonylag rühellem a café racereket: soha nem tetszettek, sem a mai, de az eredeti verziójukban sem. Fel nem foghatom, hogy a motorépítők és a motoros média 99%-a miért csak cafe racerben és bobberben képes gondolkodni. (A kisebb gyárak trendi, néha döbbenetes ocsmányságairól most feledkezzünk meg.)

A büdös életben nem alakítanék át púposseggű, béna csutkakormányos, használhatatlan valamivé egy normális motort. A Winklert is próbálom Jedi-elmetrükkök segítségével meggyőzni, hogy ne café racerré alakítsa a Virago-t, hanem használható, rendes kormányos motorrá. (Ne tévesszen meg, hogy a képeken akad csutakormány: nem lehet minden tökéletes, az üres tölcsérkipufogóval sem szimpatizálok. Nálam a két első motor, a kék Zephyr és a fehér CB mindent visz.)

Ha olcsón kéne motort vennem, könnyen lehet, hogy a 80-as kilencvenes évek megbízhatóbb naked típusait választanám: a lényeg, hogy központi bölcsővázasok legyenek. (Bár kétségtelen, hogy egy ilyen motor lehet szívás, elég csak a karburátormembrán-problémára gondolni.)

Ezek általában főleg futóművileg nem állják meg a helyüket: a feladat modernebb lengővilla, rugóstagok, teleszkópok, fékek és 17-es kerekek beszerelésében és egy jó fényezésben merül ki. Az alkatrészek bontottan nem drágák, láttam már komplett GSX-R 1100-at blokk nélkül 140-ért, alku előtt.

Ennek futóművét összeházasítani egy régi GSX 750-1100-al már egész jó motort eredményez. Ugyanezt meg lehet tenni egy régi Z Kawával, egy Honda CB 750 Sevenfiftyvel (ez nem olcsó sajnos) vagy bármelyik régi japán motorral és máris kész a klasszikus retro alapú muscle bike.

A képekhez azért választottam a Kawasaki Zephyrt, mert erről lehet találni olyan nem café racer átalakításokat, amelyek önmagukért beszélnek. Igaz, ez nem a low budget kategória, mert önmagában a Zephyr nem olcsó, a gyári tuningalkatrészek meg horror, ez pedig együtt bőven meghaladja egy jó állapotú XJR 1300 vagy egy MT-01 árát, ami értelmetlenné teszi az egészet.

De azt hiszem ezek a képek mutatják a legjobban - bár a Zephyr már 17-es kerékkel szerelt gyárilag -, mi történik egy régi klasszikus sor négyes és a 17 collos, széles kerekek összeházasodásából. A képeken látható egyéb méregdrága apróságoktól nagyvonalúan tekintsünk el, mert igazából ezek nélkül is ütős az eredmény.

Lehet hogy nem trendi - de az is lehet szép motor, ami nem café racer.