Nem is igazán sikerül visszaemlékeznem, hogy mikor vettem - vagy 2011 vége, vagy 2012 eleje lehetett - akkoriban került hozzám a Csótány, és kellett egy jó offroad csizma. Azt viszont már akkor is tudtam, hogy offroad csizmából egy elég, tehát legyen többcélú darab, vagyis ne egy krosszcsizma legyen, ami ugyan nagyon jól védi a lábat, de egyébként annyira kényelmes és praktikus viselet, mint a maffiafilmekből ismert betoncipő.
Mivel már magára a megvásárlás időpontjára sem tudok visszaemlékezni, olyan apróságok pláne nem jönnek elő, hogy végül mi miatt döntöttem a TCX Track mellett - a pszichoanalitikusom most nem ér rá, ezért maradjunk annyiban, hogy mert ez nézett ki úgy, ami túraendurózáshoz sem túlzás, vagyis olyan - jobb szó híján - adventure jellegű. A gyártó honlapján egyébként quad/ATV csizmaként volt definiálva, de én máig nem tudom, hogy milyen speciális szempontoknak kéne megfelelnie egy quad/ATV csizmának.
A biztonsága felől semmi kétségem nem volt, hiszen merev, mint a részeg disznó, de egy kemény krosszcsizmához képest még így is balettcipő. Mindene masszív, rendes olasz termék, azt leszámítva, hogy a TCX olasz központjában csak a versenyzőiknek szánt egyedi darabokat varrják, a többi gyártását Erdélybe szervezték ki, ami lényegesen biztatóbb, mintha valami pakisztáni barlangban készülnének. Mindegy, ha Despres megbízott bennük, nekem is jó lesz - gondoltam.
Most már vagy négy éve megvan, és nagyon nem használtam agyon. Ennek egyik oka, hogy a legtöbb motoron rossz vele váltani. Nagyon merev a talpa, vaskos az orra, csak a rendes terepmotorokon és eleve benga alkatúakra tervezett túraendurókon tudom behajlítani kényelmesen a váltó és a lábtartó közé. Ugyanígyt sétálni sem igazán jó benne, ezért aztán túrázáshoz sem erőltettem, végül nagyjából csak terepezéshez vettem fel.
Ezek miatt a szó szép értelmében nem kopott, hiszen a kopás egy lassú folyamat, ahogyan a folyó hosszú évek alatt gömbölyűre csiszolja a kavicsot. A használat során inkább meteorbecsapódás jellegű terheléssel volt dolga: kőnek csapódik, beszorul a motor alá, ilyesmik. Ezektől egyébként elég jól védett, ebből engedtem is volna egy kicsit, ha cserébe egy minimális vízállóságot kapok.
Félreértés ne legyen: nem anyagában ázik át, hanem valahol a csatok mellett talál utat a víz a zoknihoz, már enyhe esőben is percek alatt érzem a lábfejemen, hiába van bokáig érő, tökéletesen védő esőruha felette. Elég egy kövérebb pocsolyán áthajtani ahhoz, hogy utána hazáig cuppogjon belül. És most, mint a hosszútávú memóriáját fokozatosan visszanyerő Jason Bourne-nak, nekem is beugrott, hogy á, igen, ezért is nem szoktam túrázni benne!
A másik nyűg, hogy a hasított bőrhöz hasonló külső részből egyszerűen lehetetlen kikefélni a koszt. Újkorában még nagyon tetszett, most viszont már elég pocsékul néz ki, miközben kilométer szempontjából még alig futott.