Az ördögöt mutatjuk

A nulladik napon, a még épülő standokon járva néztünk körül, milyen motorokkal (és autókkal ) neveztek az idei EMAT-ra. Ismét bebizonyosodott, hogy az örök alapigazság már csak örök alapigazság marad: mindenből lehet építeni, de nem mindenből érdemes. Mint ahogy az is, hogy ami nekem jó, az talán neked nem való. Éppen ezért most nem mennék bele mélyen az AMTS/EMAT faragott motorjainak elemzésébe, kritizálásába, tegye meg mindenki maga, ma nyílik és egész hétvégén lehet nézegetni a faragott motorokat, meg persze a szomszéd pavilonban az új motorokat, kiegészítőket.

Sok kategóriában nevezhettek az indulók, természetesen vannak sokszor bizonyított építők által átalakított művek, meg eléggé eklektikusra sikerült építések is. A korábban bezsebelt kupák mennyisége nem feltétlenül jelenti, hogy adott motor szebb vagy jobb, kreatívabb, mint a mellette álló. És a moped kategóriában nevezett, apró pénzekből épített cuccok sem biztos, hogy kevesebbet érnek művészi szempontból, mint a csilliókból összerakott Harley-k.

Minden motort körbefotózhattunk volna, meg is mutathatnánk, de most inkább csak a legérdekesebb részleteket villantanám. Az egész alakos élményért mindenképpen a helyszínre kell menni, közelről nézni a motorokat: mellettük állva mások az arányok, és lehet, hogy ami képen jól mutat, az élőben ormótlan – és fordítva. Azért majd a kiállítás után összedobunk egy válogatást azoknak, akik minden akaratuk ellenére nem jutottak ki, de kóstolónak szerintem ez is megteszi.

Sajnos az újmotoros-kiegészítős pavilonban épp csak annyit tudtam bóklászni, hogy a Keeway stand két döbbenetét le tudjam fotózni, utána úgy rámbaszarintották a villanyt, hogy attól féltem, nem csak a világítást kapcsolták le, de minden ajtót hermetikusan le is zártak, sosem jutok haza. Sebaj, itt majd ma körülnézek, illetve Iván is témára vadászik egész nap, szóval mindenki maradjon ránk hangolva.