Mennyire védi meg a fejet egy olcsó sisak?

Lüktető fejfájás a versenypályán

Van saját sisakom, de persze nem volt időm a verseny előtt hazamenni érte Ózdra. Így választhattam, hogy az NZI-t vagy az aldis bukót veszem magamhoz a TB24-re, valamiért az előbbi mellett döntöttem. Nem tudhatom, hogy a másikkal is ilyen jól jártam volna-e, de szerencsém volt.

A Technokor Rapid egyik gyors embere motorozott éppen előttem a reggel nyolcas etapban. Utoljára mentem fel a pályára, és nem tagadom, időt és pozíciókat is szerettem volna faragni. Úgy éreztem, gyorsabb vagyok, körről körre tudok csenni pár tíz centit. Ettől persze még jobban húztam, minden kanyarban gyorsabb akartam lenni. A célegyenes-ráfordítóban aztán túltoltam a tempót, vagy alálőttem a dőlésszöget, a végeredmény mindenesetre az lett, hogy kiszélesítettem a kanyart. Nagyon.

Egyszerre csak a füvön találtam magam - korábban Antitól is láttam ugyanilyet, ugyanott, de ő szépen kifuttatta. Én viszont azt sem tudtam, az eleje vagy a hátulja csúszik, csak abban voltam biztos, hogy esni fogok. Végül Zombi tanácsát megfogadva - nyilván teljesen tudatosan - a motort a fűre dobtam, a fejem viszont az aszfalton koppant elég rendeset. A robogó közben a lábamon pihent, és inkább azzal voltam elfoglalva, hogy felálljak és továbbmenjek.

A következő körben még felfelé tartott hüvelykujjal jeleztem a srácoknak a pálya szélére, hogy minden oké, de pár perc múlva káprázni kezdett a szemem, és lüktetett a halántékom. Kicsit berosáltam, mert tudtam, ha ezzel a panasszal lemegyek, nyertem egy utat a kórházba, talán még bent is tartanak megfigyelésre. Így hát nem mentem le, még inkább elkezdtem nyelezni. Hiszen egyet már estem, mi bajom lehet?

Fél óra után elmúltak a panaszaim, és ekkor élveztem legjobban a motorozást. Sőt a leggyorsabb körömet is ekkor futottam meg. Arra meg különösen büszke vagyok, hogy én vagyok az élő példája: olcsó sisakban sem döglesz meg szükségszerűen.