Ha elájulsz, baj lesz – nagyot esős sztorik első kézből

2018.06.21. 06:57
27 hozzászólás

Még egy totalcaros nyereményjátékban kértük az olvasókat, hogy írják le életük balesetének sztoriját. Jöttek is szépen a durva képek felismerhetetlen roncsokról és velük a történetek az azokból kimászott emberektől. Az autós sztorikat már korábban összeszedtük, itt lehet elolvasni, milyen a légzsák szagának emléke húsz év után, vagy hogy milyen 160-nal belerohanni az álló kamionba. Most pedig jöjjenek a motoros sztorik.

Ha szirénázva mennénk az ku...a jó lenne

Az én esetem három éve tavasszal történt. Az öcsém megkért, hogy hozzam el a motorját a szerelőtől. Az út egyszerű lett volna. Pécsről Komlóra. De én a kanyargósabb motoros útvonalat választottam, ahol sokat is motoroztam... Pécsről Abaliget, Orfű érintésével mentem volna Komlóra. Az Abaligeti kanyargóson beértem egy buszt. Egy tisztásra érve jelzett a busz, hogy mehetek. Minimális gáz... kigyorsítok... mikor közvetlen elém kiugrott egy bazi nagy szarvas tehén... fék... kiabálok, hogy neeee... bámm... sötétség... csúszva eszmélek magamhoz... fájdalom... A motor szikrázva csúszik utánam... félek... imádkozom... az idő lelassul... a motor utolér... kerekébe belerúgok... még mindig csúszok ... istenhez fohászkodok... becsúszok egy árokba... fáj... mozgatom a lábam... jó... mozgatom a fejem jó... a bal karom nulla... nagyon fáj... emberek jönnek... mentőt hívnak... jön a rendőr... jön a helikopter... kivesznek az árokból... nagyon fáj... levágják a ruhát...

vwrwvv

Ami adható max injekció... helikopterbe be... kérdezi a doki, mit szeretnék... mondom, ha szirénázva mennénk az ku...a jó lenne... nevet... beérünk... vizsgálatok... ct-s néni is motoros, mondja, megúsztad nyugi... feleségem jön... sírunk... jó volt látni... mesélem neki, hogy a csúszás közben a kisfiunk jutott eszembe és mondtam: istenem, élnem kell! – Coxy

Aznap késve értem be

Reggel 6:55. 7-kor kezdődik a munkaidő, úgyhogy bele kéne húzni. Egy CB 600F Hornet nyergében szelem az Újszász utcát. A kék Astra előttem nem a munkába beérős tempót diktálja, szemből tiszta, visszaakasztok egyet, és a lovak közé csapok.

Mindeközben egy néni éppen csak megvette a reggelire való burkiflit, és a pékség előtt várja, hogy odaérjek. Kicsit meggurítja, épp csak hogy rossz érzést keltsen bennem. Hirtelen megtorpan az autó. Tipikus jele annak, ha észrevesznek. Inkább behúzódok, biztos ami biztos alapon. Megérezte a vérszagot, és megugrasztotta a kis Volkswagen-t. Kilő, ahogy csak tud, mert már jönnek neki jobbról, még pont beférhet elé. Engem látszólag nem kalkulált bele. A kiutat a kocsi fara felé reméltem, de a kitérési kísérlet, és a nagy fék ellenére az ütközés garantált volt.

pety

Tipikus balesethang, csak olyan közelségből, ahonnan az ember nem vágyik rá, alattam eltűnt a motor én pedig felemelkedtem a levegőbe, hogy bemutassam hirtelen improvizált gyakorlatomat az előre teljes szaltót csukamozdulattal. Nem sikerült tökéletesen ellandolnom, bár a szemem sarkából mintha láttam volna, hogy a pékség dolgozói felmutatták volna a 8,5-öt.

A néni sértetlenül megúszta, én a tökömet zúztam véraláfutásosra mikor a tankot horpasztottam. Mindenesetre szerencsésen megúsztam a dolgot. Azóta meggyógyult, és hibátlanul működik. A motor szépen befordította az autót, a motor gazdasági tk-lett. Aznap késve értem be. – Pety

Csoda, de teljesen felépültem

Tavaly április 24-én, 26 évesen (10 hónappal a korlátlan motoros jogosítvány megszerzése után) törtem össze szeretett motoromat egy 2014-es Honda CB650F-et. Motoromon szinte egy ép alkatrész nem maradt, ami a képeken is látszik. Ennek az esésnek a történetét szeretném megosztani.

44LFPSo

Most volt az egyéves évfordulója, hogy a motorbalesetem utáni több mint kéthetes altatásból felébresztettek. Az ezt követő pár nap eléggé összemosódott. Az erős gyógyszerek miatt még hallucináltam és nem teljesen értettem mi történt velem. A balesetből semmire nem emlékeztem. Hogy mi történt?

Egy ismert útszakaszon 2 perccel az indulás után, így feltehetőleg a hideg gumik (és a nem megfelelő sebesség) miatt nem sikerült kellően lelassítani egy körforgalom előtt és buktam a motorral.

sumBd86

Két hétig mesterséges altatásban, lélegeztetőgépen tartottak az agyrázkódás, koponyaűri bevérzés, lapockatörés, PTX (a nagy ütéstől összeesett a tüdőm) miatt. Innen hosszú felépülés következett. Az altatástól 15 kg-ot fogytam (80 kg-ról 65 kg-ra). Az izmaim teljesen leépültek a sok fekvéstől. Még lábra állni sem tudtam mert nem volt elég erőm hozzá. A hosszú rehabnak és rengeteg gyógytornának köszönhetően sikerült szinte teljesen felépülnöm ami csodával határos ilyen sérüléseknél és egy ekkora balesetnél.

Szeretném megköszönni a családomnak, barátaimnak, orvosaimnak és minden kórházi dolgozónak, hogy minden tőlük telhetőt megtettek a felépülésemért. Szerencsére ma már jóformán csak a hegeim emlékeztetnek mi is történt egy éve. KZoltan

Tanulság: kár volt dobbantani

Lábbal hajtóstól a Babettán át a szokásos Simson-, Mz-korszak is megvolt, majd a kilencvenes évek végétől már csupa nyugati nagymotor. 125 Honda, 250 Kawa, 400 Yamaha, Suzuki, 600 Yamaha, Suzuki, 750 Honda, 1100 Kawa, 1300 Hayabusa, megvolt kb minden. De a baleset nem ezekkel történt. Hanem egy szaros 50-es kis Sacarabeo-val. Az időpont 2011 márciusa, 4 napos hétvége a 15-e miatt. Gyönyörű napsütéses idő, égő vágy a motorozásra. Csak egy bökkenő van: a 750-es VFR kuplungjavítás miatt a garázsban szétszedve, pár csavar a kuplungkosárba beletörve épp. Hát azzal nem lesz motorozás. De az első igazi tavaszi hétvége, valamivel csak menni kéne. Ott a rohangászós Scarabeo, jó lesz az! Teljes beöltözés, motoros csizma, ruha, kesztyű, mintha csak nagymotorral mennék. Irány Orfű! Felfele a Mecseknek szenvedés, de lefele elkapott az élmény! 80-as óra akad, az ívek jók, lehet ezzel menni, juhéjj! Már majdnem Orfűre értem, pár kanyar volt vissza, mikor a napos részről lendületből beértem egy árnyékos visszafordító kanyarba. A sisakon sötét plekszi, szem nem alkalmazkodik olyan gyorsan, de azért a biztonság kedvéért rádöntöm.

Természetesen valami saras nyirkos felhordás volt az úton. Abban a pillanatban mind a 2 kerék minden átmenet nélkül kicsúszik, lábbal reflexszerűen dobbantás (ez volt a balszerencse!!), reccsenés, bukfenc. A tempó kb. 35-40 lehetett. Iszonyú fájdalom, az útról alig bírom magam levonszolni (motor az árokban pöfög fejjel lefelé). Egy család megáll, kérdezi segíthetnek-e. Mondom, igen, hívjanak mentőt, eltörött a lábam (jobb lábfejem 90 fokban jobbra áll). És legyen szíves állítsa le a motort. Fickó telefonál, mondja is, hogy jön a helikopter.

Áá, mondom nekem jó a sima mentőautó, de állítólag motoros balesethez helikoptert küldenek, nem lehet tudni mennyire sérült a delikvens. Szóval rendőrök hamarabb ott voltak, de érkezett a helikopter is, 2 kanyarral arrébb tudott leszállni. Nézegették a lábamat, közben a rendőr faggatott, hogy mi történt. Mentősök rászólnak, hogy hagyjon már, nem látja, hogy mindjárt elájulok a fájdalomtól? Kérésemre kaptam is valami erős cuccot, attól ki is sütött a nap, minden szép és jó lett. Ott nem is bántottak, mondták, hogy inkább egyből kórház. Ott még tartott a szer hatása, ezért saját magam ugrottam ki a helikopterből egy lábon, mint Rambo a dzsungelben (nem vicc, nem akartam feküdni a heliben, érdekelt a szép kilátás, így kiszállást is megoldottam). Szóltak is, hogy vége a virgoncságnak, szépen feküdjek a hordágyra.

A szer egész addig kitartott, míg egy rossz arcú doki el nem kezdte tekergetni a lábam. Szóltam is, hogy itt az ideje a következő adagnak a varázscuccból. Kicsit vonakodva ugyan, de kaptam, mert ilyen rövid időn belül nem szabad(na), de a helyrerántás így sem tartozik életem legkellemesebb élményei közé. Kár is volt ébren elkövetni, mert kb. 10 perc múlva már a műtőben voltam altatva. A vége 5 csavar lett a bokában és sajnos egy életre hátramaradt kissé beszűkült mozgás, reggelente fagyott kutyaláb-érzés, ha előtte pl. sokat futottam vele. :) Mi ebből a tanulság? Ha nem dobbantok, csak csúszok, egy karcolás nem lett volna rajtam, a ruha többi része dolgozott (szerencsére nem jött szembe a Pécs-Orfű járat). Na meg persze az útviszonyok helyes felmérése, ennek megfelelő bedöntési szög.

Utótörténet: Természetesen a rendőrség küldött egy szép levelet, hogy szándékoznak megbüntetni a nem az útviszonyoknak megfelelően megválasztott sebesség miatti baleset bekövetkezéséért. Nosza, nekem sem kellett több, motorra (robogóra, semmi baja nem lett) pattantam a frissen műtött bokámmal, berongyoltam a yardra, megkerestem az előadó hölgyet, aki tágra nyílt szemekkel üdvözölt: - Maga már motorozik!? - Igen, sajnos egyenlőre autót vezetni nem tudok- válaszoltam. - Tudja mit? Ejtem az ügyet, megvan magának a saját problémája! Na viszlát! :) Akos696

Ideje volt elveszteni a szüzességem

Tökéletes motoros idő, 24 fok, napsütés, forgalom minimumon, az út makulátlan, két sáv felfelé, egy szemben záróvonallal elválasztva, mesteri vonalvezetés; vissza kettes, nyerítsenek azok a lovacskák. Jobbra szakadék, balra szikla, de széles az út, észre se veszem. Egy balos, egy jobbos, hármas szúr, egy balos, na jó, a következő jobbost szűkebben veszem, ne csak a középső sávot használjam. Kicsit sötétebb ott az aszfalt, de mi baj lehet... Átdobom a mocit jobbra, kicsit ki is ülök, vállal gondosan kilógok, még az első kereket is látom, istenkirálynő vagyok, na akkor szűkítsük az ívet. Átvillan az agyamon, hogy bizonytalan az eleje, egy pillantás, már látom is, hogy megcsúszik, bakker...

IMG 2040

Föld-ég-föld-ég- koppan a bukó elöl-hátul- föld-ég-föld-ég-dejólennemármegállni-föld-ég-föld-ég-föld-ég-föld-ég-föld. Navégre... Felnézek, ott az út széle, két lépés és már biztonságban vagyok! Huh! Ellenőrzés: kéz-láb-fej még egyben, minden mozog, hála az égnek! Hehehe, nem is volt ez olyan borzasztó, végül is 17 év esés nélkül nem rossz, ideje volt elveszteni a szüzességemet. De akkor nézzük a motort: jó tizenöt méterre tőlem az út túlsó felén ááááááááá sírok, egy hónapja vettem és sikerült is megtörni... Fékkar, lábtartók, visszapillantó, index, csomagtartó szanaszéjjel az úton, idomok megtörve, de a bukócső védte a lényeget, motor, futómű ok. Kis ducktape, hogy ne hagyjam el a darabokat és simán hazajött lábon - 500km-t. – Nazs

Kellett volna egy pályabejárás

Neveztem egy kósdi Minirally versenyre. 9 órakor kezdődött a verseny, de én csak fél kilenckor riadtam fel, hogy majdnem elaludtam. Felpattantam a quadomra és a helyszínre siettem, hogy nevezni tudjak. Éppen az utolsó másodpercre érkeztem meg, ezért nem volt esélyem pályabejárásra. A verseny 4 körös volt, minden kört külön időre lemértek és a legrosszabb dobós volt. Az első körben szembesültem vele, hogy építettek a pályára egy ugratót is, amin a quad hátulja nagyon felpattant. Nem igazán értettem az okát, azt gondoltam, nem megfelelő sebességgel érkeztem meg az elugróra. Úgy döntöttem, hogy a következő körre jobban fogok figyelni rá. Arra gondoltam, hogy az ugrató előtt egy picit megfékezem, majd gázt adok, hogy szép ívesen kiemeljem az elejét és ugrassak egy szépet. Hát sajnos ez lett belőle.

IMGP1473

A pálya szélén állt egy kb 9-10 éves kislány fényképezővel. A történtek után a szülei megkérdezték tőle, hogy lefényképezte-e az esésemet, mire ő azt mondta, hogy nem mert nagyon megijedt. Este mikor letöltötték a képeket, akkor vették észre, hogy ijedtében megnyomta a gombot, ami nem is sikerült túl rosszra. :) – Peter

Ha elájulsz, baj lesz

...alig 3 hete vettem egy Italjet Formula 2*125cm3 robogót. Mint a rakéta, úgy ment, persze ötvenes papírokkal, jogsi nélkül. A lejtő alján egy majdnem derékszög kanyar lassítja a beérkezőket, ezért fékezni kellett. Balról becsatlakozik egy út, onnan jött egy VW bogár, amit kedvesen elengedtem, gondoltam majd az egyenesen elmegyek mellette. El is kezdtem a manővert, főleg, hogy lassított az autó. Mehettem úgy 80-körül, amikor megláttam, hogy bizony balra kanyarodik az istenadta. Pillanatra fékeztem csak, mert már csapódtam is az autó bal oldalába.

Miközben fejjel lefelé repültem az autó felett megláttam a lányt, aki még azt sem tudta mi volt ez a csattanás, csak nézett meglepetten. Egy gázvezeték jelző betontuskón fejjel tompítottam a tempón, majd bukfencezve a hátamra esve álltam meg. Talán egy pillanatra el is ájultam, de az agyam visszakapcsolt. Ha elájulsz, baj lesz, üzente. Feltápászkodtam, mindenem meg volt. Levettem a sisakot, ami szétnyílt mint a rózsa és odamentem a lányhoz, aki vezetett. Ő annyira megijedt, hogy sosem dohányzott, de kért egy cigit, illetve viccet meséltem neki, nehogy rosszul legyen. Aztán megnéztem a mocit. TK. 3 hét, alig 600 km. Az autó sárvédőjére pedig egy fej nagyságú horpadást térdeltem. Az mondjuk sokáig fájt.

Végül a papírozás másnap volt, egy barátom ment el helyettem, neki volt jogsija és eléggé egyformák voltunk. – holysmoke0523