Miről szól a salakmotorozás?

Minden alkalommal, amikor megismerkedek valakivel és elhangzik a salakmotor szó, az első kérdés, hogy: "az az ugratós, ugye". Ki kell ábrándítsam, az a motokrossz, amire ő gondol. Legkönnyebben motoros drifteléshez lehetne hasonlítani, azzal a legnagyobb különbséggel, hogy itt a keresztben közlekedés funkcionális szerepet tölt be, mintsem látványelemet. Holott látványból itt sincs hiány, már ha csak az egész analógiáját tekintjük. Lássuk, miről is beszélek: négy elvetemült fenegyerek felül egy minimum 77 kilós biciklire, mely meg van támogatva egy 500 köbcentis, metanollal hajtott egyhengeressel,  majd a startszalaghoz sorakozva, a bal csizmájukon egy-egy vaspapuccsal megkeresik a számukra legideálisabb árkot, melyet elődeik vájtak ki a korábbi futamok során, és teljes testsúllyal a kormányra terhelve várják a szalag felcsapódását. Ami ezután történik, az maga a földöntúli őrület.

Az említett versenyzőink elsimított kohósalakon, fék nélkül repülnek négy kört   úgy, hogy az egyenesekből gázelvétel nélkül fordulnak keresztbe csúsztatott motorral, annak érdekében, hogy a centrifugális erőt legyőzve, minél hamarabb érjenek célba, természetesen elsőnek.

Egy laikus számára jobbára úgy tűnhet, ahogy Peter Griffin látja a Nascar-t:

Hogy megértsük a sportág szépségét a puszta féktelen száguldáson túl, látni kell, hogy ezek a versenyzők mennyi versenyt és milyen bajnokságokban teljesítenek. Egy profi versenyző egyszerre több nemzet ligájában is versenyezhet. Ezt úgy lehet a legegyszerűbben elképzelni, mintha egy focista több bajnokságban is játszana egyszerre, és ennek érdekében minden bajnokságnak saját napja lenne egy adott héten. Ergo kedden a svéd ligában csapattársakként küzdenek váll-vállvetve a győzelemért, míg másnap a dán bajnokságban, már más csapatokban, egymás ellen versenyeznek az adott csapataik színeiben. Ebből könnyen kikövetkeztethető, hogy heti 3-4 versennyel egy szezonban, mennyi kilométerrel (úgy pályán, mint úton az eseményre) és megmérettetéssel kell szembe nézniük. Egyes bevállalósabb motoros, akár évi 90-110 versenyt is képes abszolválni, feltéve, ha a sérülés nem szól közbe. Mert a bukás egy ennyire kiélezett és viszonylag rövid etapokból álló sportban sajnos elkerülhetetlen, annak ellenére is, hogy az utóbbi évtizedekben hatalmas fejlődés történt a biztonságot illetően.

Akármennyire is egy egyoldalú sportnak tűnik, olyan igénybevételnek vannak kitéve verseny során, hogy az 5-6 db egy perc körüli futamaik során a versenyzők akár 2 kilót is veszíthetnek, melyet másnapra vissza is kell tölteni, hisz irány a következő derbi. És ezek a meccsek nem csak a testet veszik igénybe, hanem az idegeket is. Olykor megesik, hogy egy előzési kísérlet során túl szűknek bizonyul a pálya két vagy több motornak, ilyenkor előfordul bizony, hogy a sértett fél elégtétel gyanánt megkínálja a másikat egy baráti jobbal. Szerencsére utóbbiak a ritkábbak, de jól tükrözi, hogy itt nem a mennyei bajnokság földön fetrengő szakosztálya dolgozik alamizsnáért.

Jó-jó értem, de vajon mi pénz a szerelem?

Egy-egy jól felkészített motor önmagában megállhat uszkve 10.000.-€-nál, melyből nem árt 3 komplett, plusz a tartalék- illetve pálya specifikus blokkok. Mindezek nem tűnhetnek soknak, összehasonlítva egyéb technikai sportokkal, ellenben a járulékos költségek, mint a motorblokkok szervizelése és a versenyenként elhasznált 3-5 db hátsó gumi már nagyban megdobják cechet.  Természetesen, ha valakit régóta csíkol a gondolat, hogy meg kellene kergetni egy ilyen vasat, az jóval olcsóbban is hozzájuthat egy-egy használt géphez, sőt, akár a Grand-Prix menők előző szezonos motorjait is könnyedén megvásárolhatja.

Ellenben ha ilyesfajta ambíció híján lennénk, és csak egy jól eltöltött, adrenalinnal megspékelt hétvége a cél, akkor érdemes ellátogatni Debrecenbe, Nagyhalászba vagy akár Vasadra a szezon során, illetve az utazni vágyóknak meleg szívvel ajánlom a lengyel-, cseh- vagy akár fent említett északi bajokság bármelyik fordulóját, izgalmakban sehol nem lesz hiány. Az útra meg még hallgatni való is akad.