Elkészült a Sapka-féle BMW R 18 átépítés
Motorépítés: Sapka BMW R18
A mester dereka beállt, közben akadtak gondjai a Ganzban is, de a motor végül csak elkészült. Önök még az utolsó ütem előtti állapotot láthatják, mert a nagy bemutatóra külön meglepetéssel készülünk.
- Főnök, kicsit úgy érzem magam, mint a Különben dühbe jövünkben. Hol a kis piros autó, vagy a rettegett szürke motor?
- Hát itt, nem látod!? Itt egy váz, ott egy blokk, azok meg ott a kerekek. Jelenleg az összeszerelési fázisnál járunk, a tankot még jobban át kellett formálni, szobrászat volt az egész, itt egy toldalék, ott némi varázslat, szinte újra kellett építeni. Közben kreatív megoldásokon is gondolkodnom kellett, mert egyedül a kardán volt nikkelezett, ami elég hülyén nézett ki, ezért kitaláltam, mely alkatrész legyen króm, mely fekete, és mely nikkel. A lábtartó végül jó lett, Tibit nem zavarta a légszűrő szívócsonk, biztos jól tartja a lábát. A kipufogó még kicsit melós volt, mert ha emlékszel, a szívócsonknál voltak dísz krómlemezek, amiket teljesen átdolgoztam. Ezekből hővédő lemezeket gyártottam. A kipufogó-leszorító viszont megviccelt, egy centivel akartam karcsúsítani, két esztergakés ment a kukába, mire rájöttem, hogy krómacél. Van benne anyag, furcsa. Egy napom ment rá, de legalább most vettem mindjárt két flexet, akciós volt a Lidlben.
- Hátráltat még bármi az összeszerelésben?
- Semmi, legfeljebb a derekam, ami most tűrhető, de néhány napja még lábra állni sem tudtam. Viszont jön Csamangó barátom meg Viktor, és majd hárman együtt összerakjuk. Így is bámulatos Tibi türelme, ezért szeretném, ha mielőbb motorozhatna még vele. A vázon levő gyári lemezkék azért kicsit megvicceltek, vagy inkább a szemem, mert a kis szegecseket már csak az anyámtól örökölt űrteleszkóppal (a Mester mamájának egykori rózsaszín olvasószemüvege) láttam, ezért azokkal eljátszottam egy ideig. Végül a fényezés előtt körberagasztottam. A matricákat Viktor intézte, és természetesen mind gyári, hiszen azok hologrammal vannak védve. A légszűrőcsöveket Kokó barátom hegesztette össze, amire különösen büszke vagyok, mert a Műegyetemen tart gyakorlati órákat hegesztésből.
- A felnik zseniálisak.
- Örülök, hogy neked ennyire tetszik, de én nem tulajdonítottam neki nagy jelentőséget. Viszont jólesett, hogy márkahűnek gondolod. Pedig az égvilágon nem csináltam mást, mint hogy lefényeztem erre a palackszürkére, és belefestettem két csíkot. Te pedig erre mondod, hogy béemvés... érdekes. Szeretek csíkozni, ezt nyilván tudod, de nem szabad kézzel csináltam, hanem kimaszkoltam. Viszont a feketét valóban kevésnek éreztem én is, ezért döntöttem a módosítás mellett, de a kétszínű poént már nem akartam ellőni, mert a kevesebb több elvét tartottam szem előtt. A csíkok vastagsága érzésre ment, nem szoktam katalógusokból nézegetni, így áll jól neki. A felniket Koch Feri barátom fűzte össze, bár az egy külön mese.
A galvanizálási folyamat nálunk elég nehézkes, bejártam már megannyi műhelyt, és most az egykori Ganz Üllői úti üzemében kötöttem ki. Ott csinálták meg a nikkelezést. Egy dobozban volt a két kerék nyolcvan küllője, és amikor visszakaptam, észrevettem, hogy csak hetvenkilenc van benne. Ezekről tudni kell, hogy különböző hosszúságúak, és dőlésszögűek, és kizárólag egyedi BMW anyát használhatsz, mert a menet mángorolt. Koch Feri Budafokon, én az Üllőin, a műhely 'Harasztiban, így megkezdődött a végtelen ámokfutás a három helyszín között, infarktus közeli állapotban, mert tudtam, hogy gyári küllőt szerezni lehetetlen. Ferinek volt, még a hosszúsága is stimmelt, a dőlésszög nem, de nem baj, megoldottuk, végül gyártottam speciális menetet a másik küllőből készített menetfúróval. Autóztam millió kilométert, álltam az M0-áson összesen egy napot, elment kétszáz liter gázolaj. Az „utángyártott” küllő nagy nehezen elkészült, de amikor mentem a többi alkatrészért, a kezembe nyomták az elveszettnek hitt egyetlen darabot. Legalább meglett, így maradt a gyári, Feri újra széthúzta és összefűzte a felnit, én pedig végérvényesen beleőszültem ebbe a történetbe. Ezzel is elment egy hét, de nincs magyarázkodás, a motor a napokban állni fog.
Persze közben sem unatkoztam, hanem kormányt gyártottam, egyetlen rúdból lett, három különböző vastagságban, közben hajlítottam, csiszoltam, dörzsikéztem, homokszóróztattam, majd megkapta a struktúr fektetét. Amikor ez kész lett, akkor szintereztük a sztendert, és a rendszámtáblatartót. A szinterezést egyébként Kati és Oszi barátom csinálta, akik végtelenül profik, és rengeteget segítenek nekem. Így a folyamat nem állt meg, az egyedi BMW-emblémát pedig még nem is láttad, ami a gyári feliratokból készült. Azokat szétvágtuk, egyetlen lapra helyeztük, ezért ez teljesen egyedi lett. Ebben Bielik Árpi műgyantás szakember barátom volt a segítségemre, akinek elképesztő kézügyessége van.
- Nahát, kicsit olyan, mint egykor a Cascóból készített Csao felirat a Ladák hátsó szélvédőjén.
- Hát persze.
- Hogy állunk a Harley alkatrészekkel?
- A hátsó fényszóró foglalatok Harley indexek, így töretlen azok felhasználása. A ledes izzóval viszont akadtak nehézségek, mert a fedélzeti mindentudó azonnal jelezte, hogy túlzott áramfelhasználás történik. Ezt még meg kell oldani, de nem vészes. Kellett alakítani, mert végül megfelelő izzót sem találtam, de kifosztottuk egy truck shop raktárkészletét, mert náluk volt pont olyan, amire én vágytam. Viszont a piros műanyagon keresztül olyan halovány volt, mintha egy tejfölös doboz lenne előtte, a rendszámtábla-világítás meg kisütötte a szemedet, ezért itt is kellett picit változtatni, a búra pedig egy lemezvillás, 125-ös Csepel prizmája lett, ami még szerencsére rendes üveg. Nekem volt egy, a másikért meg elküldtem Viktort Fótra, egy veterános fickóhoz, ezért így, hogy a hátsó világítás is kész van, már semmi nem állíthat meg bennünket a nagy leleplezésig.
Ui: Véletlenek nincsenek, így a motor megszületését követően köszöntünk téged, Pákozdi Péter. Isten hozott a földön, legyen szép itt a lét.