A lustaság viszi előre a világot. Ha őseink lelkesen és birkaként cipelték volna hátukon a súlyokat, akkor ma sem ismernénk a kereket. Ha szívesen gyalogoltak volna, a ló még ma is vadon él, és nem az istállóban rágicsálva várja az indulást. Ha jól esett volna az izommunka, a gőzgépet sem találjuk ki – a semmittevés vágya jutatta el az embert oda, ahol éppen most tart.
Aki már tologatott megrakott talicskát, tudja, hogy bizony kemény vállak és vastag karok kellenek hozzá. Szinte csoda, hogy ez eddig másnak nem jutott eszébe: csak egy hagyományos talicska kell, egy csukló meg két kis kerék; valami aprócska blokkot már nem nagy dolog összekukázni valahonnan.
Ügyesebb ezermesterek otthon is összedobhatják, szinte látom, ahogy kőműveseink farolva állnak be a betonkeverő alá egy kis anyagért. Munkára, közlekedni és versenyre sem lehet utolsó a fordulékony eszköz – nem tudom, hogyan voltunk képesek élni nélküle.