A kémfotókat ismerjük, de a hivatalos sajtóképeket még nem mutatta meg a Ducati. A külső viszont ez esetben másodlagos, hisz a nagy titkot már felfedték: az 1199 Panigale részletei sokkolóan gyönyörűek.
A 195 lóerős teljesítményét a kéthengesekhez képest nagyon magasan, 10750-es fordulaton adja le. Erről részben az extrém furat-löket arány tehet. Dugattyúi átmérője 112 milliméter, viszont mindössze 60,8 millit mozdulnak a hengerben – ezzel tartják a dugattyú középsebességet (max. 21,8 m/s) kenéstechnikai szempontból elfogadható szinten. A mesteri külsejű trochoid olajpumpa is elengedhetetlen a kenőanyag megfelelő szállításában.
Megmaradt a desmó, de a szíjhajtás a múlté: a vezérműtengelyeket lánc és fogaskerék kombinációjával hajtják. A szelepek titánból, a deklik magnéziumból készültek – a könnyű, de strapabíró váltó kialakításánál is a tömegcsökkentés volt a fő cél.
Aki ezek után üzemórásnak gondolná a következő évtizedet feltehetőleg bearanyozó Ducatit, téved: a szervizintervallum 24 ezer kilométer.