Yamaha közkívánatra

Úgy látszik tévedtem amikor csak a krosszgépekre hagytam a korai megjelenés lehetőségét. A Yamaha rám cáfolt a szintén 2002-es, és ráadásul vadonatúj power cruiser-ével. Ugyanis a Yamaha amerikai divíziója időközben bemutatta a Road Star Warrior-t, amely az XV1600 Wild Star-on alapul, de rengeteg részletében átdolgozták.

A gép műszaki adatai és kinézete kis átértéklésre kényszerített nemcsak engem, hanem valószínűleg a világsajtó jelentős részét is. Régebben egyszerűbb volt az élet, voltak sportmotorok, chopperek, túragépek, enduró meg krosszgépek. De manapság már el lehet felejteni lassan a kategórizálást egy-egy új motornál, mert úgy tűnik a gyárak sem kategóriákban gondolkodnak többé. A Road Star Warriort is az ilyen nem egyszerűen kategórizálható járművek közé sorolnám.

A gép szellemisége a nagy rivális Honda VTX1800-ra hasonlít, de mivel már azt sem igen lehet ebbe a power cruiser kategóriába besorolni, hát a Yamaha modelljét még ennyire sem.
Mert milyen motor is az, amelyiknek egy óriási, 1670 köbcentis, nyomórudas, léghűtéses V2-es motorja van, de sportmotortól kölcsönzött a futóműve, a fékei és a kerekei, valamint egy sportmotor inspirálta vázat kapott?! Hát ez az, olyan, de kategória, hát az szevasz.

De ugyan minek is aggódom én itt a kategóriák miatt, meg a gyárak is minek töltenének annyi végtelennek tűnő időt és pénzt arra, hogy sport, túra, cruiser kategórizált motorokat tervezzenek? Inkább gyártsanak olyan motorokat, olyan tulajdonságokkal, amelyeket az emberek akarnak tőlük, és amelyeket szívesen vásárolnak. Nos a Road Star Warrior azt hiszem egyike az ilyen gépeknek.

Nem akarnám most itt a nagy amerikai motorgyártót fikázni, de hát lehetne példát venni simán. Helyette inkább következzen néhány további műszaki adat.

A motort és a benzinbefecskendezést az elektronika tartja felügyelete alatt. A hengerfej 4 szelepes, és két gyújtógyertya adja a szikrát hengerenként. A dupla légbeömlőből az egyiket bezárja az eletronika az alsó fordulatszám tartományokban a jobb nyomaték érdekében.
Teljesítményéről egyelőre nincs pontos adat, de 80 lóerő körülire saccolják, ami közel 40%-al több mint az előző modellé.

Az erőt fogazott szíjhajtás viszi át a hátsó kerékre, 5 sebességes váltó közbeiktatásával. A váz egy teljesen új konstrukció, alumínium dupla bölcsőváz, ami teljesen eltér a hasonló motorokon alkalmazott acél vázaktól. Ennek segítségével a száraz súlya 272 kg lett, amivel jóval könnyebb mint a VTX1800, és így az előd modell súlyából 41%-ot tudtak megspórolni.

Hátul szintén alumíniumból készült a lengővilla, a rugóstag mono rendszerű, az első villák pedig az R1 sportmotortól érkező Kayaba fordított teleszkópok. A kerekek is könnyűfém ötvözetből készülnek, ezért a manőverezhetőség igen sokat javult valószínűleg.
Előre egy kicsit fura 120/70 ZR 18 gumi került, hátulra meg egy extra széles 200/50 ZR 17 úthenger! A műszerfal is elég egyedi, a digitális fordulatszámmérő az első lámpa foglalatába került, míg a sebességmérő hagyományosan a tankon kapott helyet.
A hátsó lámpa LED-ekből áll, mint az R6-oson. Ha mindez nem lenne elég, a Yamaha egy 500 alkatrészből álló extra és tuning felszereléseket tartalmazó katalógust kínál desszertnek.

Ez év decemberétől vehetők majd át az első darabok Amerikában, csekély 3.6 millió forintnak megfelelő dollárért. Rendelhető színek: titán metál, birodalmi vörös, indigó kék. Európai forgalmazásáról még nincs hír.