Lopás ellen nincs orvosság?

2009.07.29. 23:35 Módosítva: 2009-07-30 12:18:11
A lopási statisztikák általában az autókról szólnak, de ez nem jelenti azt, hogy a motorokat nem lopják, sőt. Sajnos az eltulajdonított gépek száma nem csökkent az utóbbi években. Mit tehetünk? Hogyan védjük motorunkat?

A kormányzár egy óvodást sem akadályoz meg, a tárcsazárak néhány másodperc kézművesmunkát jelentenek, a lakatokat sem nagy kunszt átvágni. Csak annyit tehetünk, hogy védelmi eszközökkel az ellopásra fordítandó időt növeljük – minél tovább tart elkötni egy motort, annál nagyobb az esélye, hogy a tolvajok hozzá sem kezdenek. Igazán biztonságban még a Nemzeti Bank trezorjában sem lenne kedvencünk, ennek ellenére igenis érdemes törődni a biztonságtechnikával.

Gyakran hallani, hogy lelkes kisiparosok vagy ügyes kezű gazdák autóriasztót barkácsolnak a motorra. Van ennek értelme? Nem sok, hiszen már speciálisan a kétkerekűekre fejlesztett riasztóberendezések is elérhetőek – kialakításuknál fogva ezek sokkal alkalmasabbak a védelemre. Kézenfekvő feltenni a kérdést, hogy miért nem jó az autóban bevált technika a sokkal egyszerűbb motoron? A válasz egyszerű: az áramfelvétel miatt.

A gépkocsiknál elfogadott a nagy teljesítményű, ám helyigényes akkumulátorok használata, ezeknek nem gond, hogy a riasztó áramfelvétele 10-30 milliamper. Mivel a védelem folyamatos, az elektronok sem pihennek, a fogyasztás állandósul – akár napok alatt képes lenne leszippantani a motorok tenyérnyi akksiját. Az kétkerekűekbe szánt speciális berendezés megelégszik 1,5-8 milliamperrel – olyan apróságokon spórolnak energiát, mint például a hiányzó LED diódás jelzőfény.

Mivel a riasztó vevőberendezése a folyamatos éberségben fogyaszt, léteznek olyan készülékek, amelyek nyugalmi állapotba képesek elaltatni magukat. Ezek ütés- vagy mozgásérzékelőjük parancsára azonnal magukhoz térnek és sipákolnak. Az energiatakarékosságnak ára van, a tulajdonos általi deaktiváláshoz is mozgatás kell: megbillentjük, megkoccoljuk a motort, majd utána a távirányítóval némítjuk el – nem elegáns megoldás.

Ha lenne miből táplálni, az összes műholdas csodakütyüt a motorra köthetnénk. Mivel az apró, motorba való akkumulátorok ezekkel nem birkóznak meg, vissza kell fogni magunkat. Éppen ezért az általánosan elterjedt motorkerékpár-riasztók méretükben és működésükben kevéssé térnek el egymástól – majdnem minden fejlesztőcég ugyanabból az alapból dolgozik.

A legkönnyebb helyzetben a robogók, sport- és túragépek tulajdonosai vannak. Az idomok alá és a plasztik zugokba játszva elrejthető a riasztó. Egy komoly épített chopper gazdája már a faragási stádiumban hagyjon ki helyet – nem kell sok, a fekete dobozból, néhány drótból, vízálló gumicsatlakozóból és a lapos kis hangszóróból álló készlet elfér a tenyérben.

Az 5-7 centis dobozban található a rezgés- és mozgásérzékelő. A modern berendezésekben inkább csak ez utóbbi kap helyet – már az autókból is kezd kikopni az oly sok vaklármát okozó rézlap és piezzokristály páros. A környezetben keletkező vibrációkra a rossz beszerelési hely vagy beállítás miatt reagálnak – ezért van, hogy motorunk kipufogóhangja gyakran egy egész parkolót sivításra ingerel. Léteznek tokba helyezett golyóval vagy mágnessel működő modellek is.

A rezgésérzékelők modernebb változataihoz számlálót kötöttek, megoldható, hogy csak a tíz másodpercnél hosszabb ingerre reagáljanak. Ha addigra visszanyerik nyugalmi állapotukat, a riasztó csendben marad. Sokkal hasznosabb a mozdításérzékelő, amelyet ha kibillentenek nyugalmi helyzetéből, azonnal akcióba lép.

Többféle lehetséges alkatrészt használnak. Az egyik legelterjedtebb a mikromechanikus IC, amelynek működése a gravitáció erején és irányán alapul – ezt a riasztó aktiválásakor rögzül, ha bármi változás történik, jön a hangzavar. Az autókból is ismerjük: a légzsákokban használt gyorsulást és lassulást is érzékelő műszer a másodperc tört része alatt képes reagálni; nem késlekedik, ha a motor védelméről van szó. Találkozhatunk ennél lassabb, de ugyanilyen megbízható érzékelőkkel is – létezik olyan, amely ellenálláshálón mézsűrűségű masszát csurgat – a folyás megléte vagy ereje alapján itt is bekapcsol a sziréna.

A riasztók felszerelése kötött: a gyártó határozza meg, hogy milyen irányba és melyik oldalukkal kell rögzíteni őket. Előfordul, hogy radart is csatlakoztatnak a motorra – ha ilyet szeretnénk, érdemes figyelni arra, hogy ne hagyjuk állandóan bekapcsolt állapotban: csak akkor aktiváljuk a funkciót, ha muszáj: a félgömbnyi térben érzékelő extra tartozék hamar leszívja az akkut.

2,1 gigahertzen működnek, az élőlények és a nagyobb fémtárgyak mozgását is érzékelik. A jó működés érdekében legtöbbször az ülés alatt kapnak helyet. Ha a fokozott áramfelvétel ellenére mégis a beiktatásuk mellett döntünk, érdemes kiegészíteni egy előriasztóval. Ez idegenek közeledésére figyelmeztető csipogással jelzi, hogy a motor védve van.

Általánosan elfogadott módon a riasztókat távirányítóval aktiváljuk, ezeknek az előírt 433,920 megahertzes alapfrekvenciáján (vagy felharmonikusain) történik a kódazonosítás. Ez a Nemzeti Hírközlési Hatóság távirányítókra is vonatkozó szabványával harmonikus, legyen az kapu- vagy garázsnyitó, az összes ebben a hullámsávban üzemel.

Léteznek olyan védelmi berendezések, amelyek kétirányúak: ezek a távirányító felé is képesek sugározni. Ebben az esetben 500-1000 méteres körön belül a kulcstartóra kötött távkacsoló is jelzi az aktiválódást – ha beriaszt a motor, akkor is tudni fogunk róla, ha nem vagyunk hallótávolságban.

Érdekes tény, hogy ezen készülékek szinte mindegyike áthágja a hatósági előírásokat, a távolság miatt sokkal erősebb jelet kénytelenek kibocsátani a távirányító felé. Az ezeken esetlegesen látható CE jelzés nem megalapozott, hisz körsugárzásuk erősebb az érvényes normáknál – szélsőséges esetben ez zavart okozhat a környezetünkben levő egyéb berendezésekben. Használatuk hallgatólagosan megengedett, azonban az előírásokat szó szerint értelmezve büntetendő.

A pager egy lehetséges kiegészítője a motorkerékpár-riasztóknak. A GSM alapú műszer a beállított telefonokra generál figyelmeztető hívást – működése megegyezik a lakásokban és autókban megismerttel. Előnye, hogy a figyelmeztetés távoli helyszínen is utoléri a tulajdonost, hátránya a többször említett fokozott energiafelvétel.

Csepptöltőt a riasztóhoz!

A motorunk 365 napos védelmének feltétele az állandó áramellátás, vagyis az aktív akkumulátor. Télire azonban gyakran kikerül a gépből, így a töltési időszakban csak a garázsajtó vigyáz a gépre – a zárat viszont sokkal könnyebb feltörni, mint egy jól megtervezett riasztórendszert.

Terjedőben levő praktikus módszer a csepptöltő. Általában vízálló tokban az ülés alá bújtatva csatlakozót húznak, amire a garázsba érve bármikor ráköthetjük a töltőt, így biztosítva a kellő elektromosságot. Azoknak, akik radarral vagy GSM pagerrel is védik a motort, különösen ajánlott a készülék.

Tendencia, hogy az új motorkerékpárokba gyárilag indításgátlót, vagyis immobilisert szerelnek. Gyakran hallani, hogy elég védelmet biztosít, de ez tévedés – nem létezik száz százalékos biztonság. Az így védett gépeket könnyebb elkötni, mint hinnénk – megfelelő tolvajtechnikával és típusazonos motorvezérléssel pillanatok alatt eltüntethető a milliós értékű motor.

A könnyű tömeg kanyargás közben előny, de a biztonság szempontjából hátrány; a motort két markos legény pikk-pakk bedobja egy furgonba. Ha tényleg kincsünk a gép, akkor bánjunk is vele úgy: a 20-50 ezer forintos riasztók mellett ha nem is csipkerózsikai mélységben, de aránylag nyugodtan alhatunk. Nem mellékes: az általánosan elterjedt riasztóknak is van immobiliser funkciójuk.

Ami megkülönbözteti egymástól a piacon kapható berendezéseket, az az integrált funkciók mennyisége és minősége. Olyan praktikus szolgáltatásokkal találkozhatunk, mint például a száz decibeles pánikriasztás, amely veszélyhelyzetben, rablótámadáskor esélyt adhat a menekülésre.

A lassulásérzékelős riasztókkal elérhető, hogy erős vészfékezéskor az irányjelzők vészvillogjanak, esetleg a billenésérzékelő közvetítésével eséskor, elcsúszáskor fényjelet bocsátsanak ki. Egyes riasztók a deaktiválás után a megszokott egy felvillanás helyett sorozatos jellel tudatják, hogy a tulajdonos távollétében dolga akadt a berendezésnek.

Áshatunk a motor köré vizesárkot, benne alkarnyi piranhákkal, hemzseghetnek a garázs előtt kiéheztetett krokodilok – ha tényleg el akarják lopni a motorunkat, megteszik. A tolvajok dolgát csak megnehezíteni tudjuk, éppen ezért érdemes kombinált védelmet kiépíteni. A tárcsazár mellé ideális a riasztó, és egy rejtett kapcsoló sem árt. Ha nem akarunk a lopási statisztika egyik sora lenni, cselekedjünk: a profi riasztórendszer kiépítése csak töredéke egy új motor árának.

A cikkhez nyújtott indormációkért köszönet a Dover Kft-nek.