Interjú: Guy Martin

- Mióta motorozol?

Hatéves koromban kezdtem, a versenyezést viszont csak 19 évesen. Várnom kellett addig, amíg munkát kapok. Az első versenygépemet meg az alkatrészeket már saját fizetésemből vettem.

- Sportolt valaki a családban?

Persze, apám lehúzott vagy 15 szezont a TT-n, nem igazán akarta, hogy én is elkezdjem.

- Akkor miért az utcai versenyeket választottad te is?

Sokkal izgalmasabb, több impulzust kapok itt, mint egy zárt pályán.

- Ezek szerint ehhez semmi köze az évekkel ezelőtti incidensednek a Brit Superbike Bajnokság főnökével? (Rácsapta a sorozat-tulajdonos ujjára a laptopot, mert az beszólt neki. - a szerk.)

Ó, az egy régi sztori, nagyon fiatal voltam még, és akkor is csak az érdekelt, hogy versenyezhessek. Tökmindegy hol, csak versenyezhessek!

- Fel sem merült, hogy Grand Prix futamokon indulj?

- Eszem ágában sincs, nekem ez a hobbim. Naponta dolgozni járok, a versenyzés szórakozás, amit élvezni akarok. A rövid körpályákat amúgy sem szeretem, a közúton érzem jól magam.

- Mit gondolsz, miért sikeresebbek az észak-angolok az utcai motorversenyeken? Te is Észak-Lincolnshire-ben születtél.

- Nem tudom, fogalmam sincs. Tény, hogy a déliek puhábbak, az utcai versenyzés mindig is északi dolog volt inkább. Még soha nem gondolkodtam ezen, nem különösebben érdekelt.

- Ha jól tudom, három testvéred van, két fiú és egy lány. Az öcséd nem akar a nyomdokaidba lépni?

- Nem hinném, mivel sokkal jobban motorozik pályán, mint én. Rendszeresen szokott futamokat nyerni. Szerintem nem indulna utcai viadalokon.

- 2008-ban és 2009-ben, a húgod, Kate volt az egyik szerelőd. Foglalkozik még a motoroddal?

- Nem, most már többet törődik a gyermekével. Férjhez ment és néhány hónapja szült is. Anyámmal persze eljöttek megnézni a versenyeimet.

- 2005-ben, 24 évesen bombaként robbantál életed első TT-jén. Rögtön dobogóra állhattál, mindenki úgy hitte agyonvered a mezőnyt. Mégsem nyertél eddig egyetlen futamot sem. Mit gondolsz, miért?

- Passz. Man-szigetén győzni eléggé szerencsefüggő. Most azt mondanám, hogy eddig nem jött ki a lépés. Egyébként is, rengeteg más dolgot csinálok ezen kívül, ott a munkám is... nem e körül forog az életem.

- Rengeteg technikai hibád volt már eddig. Hogy lehet ezeken túllépni?

- Úgy, nem érdekel. Nekem a motorversenyzés hobbi, jövő héten már mountain bike versenyen leszek, aztán megint motorozom. Nem bolondulok bele, ha esetleg nem úgy történnek a dolgok, ahogy én szeretném.

- Egy ilyen embert próbáló viadalon nem nehéz váltogatni a motorokat?

- Minden futam más, ez tény, de aki idejön, és több kategóriában akar indulni, annak ezzel tisztában kell lennie.

- Van abban valami, hogy a 30 felettiek érnek el igazán nagy sikereket a TT-n?

- Hát, megfogtál. Addigra talán lehiggadunk mindannyian. Nem tudom, ha magamból indulok ki, akkor megint csak az van, hogy nekem a versenyzés szerelem. Másnak talán már munka is, de nekem nem.

- A család hogy áll a hozzá? Nem utálják még?

- Dehogy! Anyám minden évben eljön megnézni, a barátnőm is kedveli ezt a világot. Apám az egyedüli, aki otthon marad, mivel dolgoznia kell. Kicsit sajnálom, hogy nincs itt, de ez van.

- Ha épp nem versenyeken vagy, mit csinálsz?

- A Senior TT után még elkapom az utolsó kompot és megyek haza. Teherautó-szerelő vagyok, vasárnap már ismét dolgozom. Nincs mese, vár a munka, meg amúgy sem fizetnek annyira rosszul.

- Angliában elsöprő siker volt az ismeretterjesztő sorozat, amelynek te voltál a főszereplője. (The boat, that Guy built) Bírod a népszerűséget? Elvállalnád még egyszer?

- Nehezen, nagyon nehezen. Soha nem akartam híres lenni, ehhez képest túl sokat szerepeltem a tévében. Nem szívesen vállalnám el ismét. Nekem amúgy is szöszmötölős ez a tévés dolog, sokára látod csak a végeredményt, nem az én világom. A kétkezi munka ettől lényegesen előbbre való, tehát a jövőben maradok a saját területemen. (szerk.: Időközben Guy elvállalta a sorozat további részeinek leforgatását.)

- A TT a világ legveszélyesebb versenye. Hogy lehet erre felkészülni?

- Nem igazán lehet. Inkább biztosnak kell lenned abban, hogy megtaláltad a számodra legmegfelelőbb csapatot, motort és szerelőket. Ha ez összeáll, akkor jó. Nemcsak a versenyző egyéni felkészülésétől függ. Persze betanulod a pályát, eljársz edzőterembe, de akkor is érezned kell, hogy a csapatod törődik veled.

- Ha majd a gyermeked motorversenyző szeretne lenni, segítenéd, vagy elleneznéd?

- Egy az egyben úgy csinálnám, ahogy apám. Azt hittem ellenezni majd, hogy versenyző akarok lenni, ehelyett tök passzív volt a dolgot illetően. Tudtomra adta, hogy a családja érdekében éjjel-nappal dolgozik, ezért ha versenyezni akarok, annak az anyagi feltételeit magamnak kell előteremteni.

Minden másban segít, de pénzt nem tud adni. Ekkor elkezdtem dolgozni, mint az állat, hogy megvehessem életem első versenymotorját. Azóta pontosan tudom, hogy mindennek ára van. Főként emiatt, soha nem hagytam veszni egyetlen munkát sem és nehezen adok ki pénzt bármire. Nagyon megbecsülöm, amim van,hálás vagyok a sorsnak, hogy versenyezhetek. Ettől jobb lecke nem kell, úgyhogy én is ezt mondanám a gyerekeimnek.

- Van valami babonád a versenyek előtt?

- Nem, soha, kerülöm az ilyesmit.

- Akkor az is hülyeség, amit Jason Griffiths mondott rólad, hogy minden futam előtt felveszel egy mantrát?

- Ah, összekevert engem valakivel.