Tavaly két pilótával nyomták végig a versenyt

2017.06.30. 14:59
A Szkaliczki Scooter Team összeszokott társaság, hiszen a mindennapokban is közösen dolgozva másszuk meg előttünk tornyosuló hegyeket. A csapat összetétele nem változott, immár mindenki a Szkaliczki és Társai Műanyagfeldolgozó Kft. alkalmazásában áll.
Valószínűleg átok ül rajtuk, mert eddig egyszer sem ment zökkenőmentesen a nevezésük. Tavaly egyértelműen én voltam a hibás, idén pedig bármennyire is másra akarom kenni, megintcsak én voltam a hibás. Ennek ellenére sem fordultak el a versenytől, sőt, minden korábbinál nagyobb erőbedobással készülnek - és remélhetőleg idén mind a négy pilótájuk végig fogja nyomni.

Előéletünkről annyit, hogy a ceglédi versenyünk volt az első, ahová valami isteni csoda kapcsán jutottunk be. Először értesítettek bennünket, hogy bejutottunk... majd bocs mégsem, elszámoltuk. Később ismét felbukkant Iván, aki jelezte, hogy mégis bent vagyunk, mert egy csapat visszalépett. Az idei nevezésünk sikeresebb volt, mivel már az első körben gyorsak voltunk, és sikerült kvalifikálnunk a brigádot. Egy porszem mégis becsúszott a gépezetbe... nem érkezett visszaigazolás, így utalni sem tudtunk. A nevezést követő pár nap elteltével e-mailben megbombáztuk a szervezőket, hogy mi van má'? Senki nem tudta, hogy miért nem jött meg a posta. Mindegy, kiküszöböltük, bent vagyunk, utaltunk, hajrá! Iván azért megjegyezte, hogy elmehetnénk valami kuruzslóhoz ezt a rontást levetetni... nem megyünk!

Tavalyi debütálásunk felemásra sikeredett. A motorunk – az ország legrosszabb Jog-ja, a versenyt megelőző este állt össze, a csapat rutintalanul, különösebb taktika nélkül vágott neki a megmérettetésnek. „Húzzuk neki, ami a csövön kifér!” – hát ez nem jött be! Egy jó időmérő után, épp a Totálbájkos majmokat megelőzve, a 11. helyről vártuk a rajtot. A futam kaotikus volt, ahol aztán megjártuk a pokol bugyrait, végül mégis sikerrel abszolváltuk a hétvégét. Tomi az első etapjában bicskázott, ahol az őt követő pilóta átgurult a bokáján – kórház, -1 pilóta! Robi este Tomihoz hasonlóan kettőt bukfencezett, majd püréparádét tartott a hétvégén a paddock-ban, napszúrás eredményeképp. Másnap már csak néhány félórás momentuma volt, így 2 versenyzőnkre, Danira és Zolira hárult a feladat, hogy kitartsanak a végsőkig. KITARTOTTAK, MEGCSINÁLTÁK!!! A mezőny hátsó részén, huszonharmadikként végezve jutottak a fiúk a csúcsra! Úgy éreztük, hogy sokkal jobb helyen is végezhettünk volna, ha nem esik ki két rájderünk. Idén mindenképp szeretnénk teljes létszámmal talpon maradni, és felülmúlni a tavalyi szereplést.

Most is a 2016-os pályagéppel, a YaHama Joggal vágunk neki a viadalnak! A ceglédi versenyt követően leraktuk a gépet az egyik raktárba, ami azóta sem mozdult egy métert sem, így bizonyára várja, hogy újra zümmöghessen. A mocit a tavalyi verseny előtt gatyába ráztuk, majd leamortizáltuk úgy, ahogy az a nagy könyvben elő van írva. Töltés és hátsó fék nélkül, véres torokkal, mégis diadalittasan gördült át a kockás zászló alatt. Bizonyított, ezért maximálisan megbízunk a gépben, hiszen jobban vette az akadályokat, mint a humán erőforrásaink. Szerelőinkre hárul a feladat, hogy felkészítsék az egyébként csúcs-szuper versenyparipánkat.

A pilótáink összetétele egy helyen változott: Dani egészségügyi problémák miatt sajnos nem tudja vállalni a versenyt! A csapatban természetesen ott lesz, de a pozícióját M. Tibi veszi át, aki a motor felkészítésének egyik felelőse. A riderek összetétele tehát: Tibi, Tomi, Robi és Zoli. Tibi motokrosszos múltra tekint vissza, a garázsában most is egy éretlen osztrák narancs pihen. A JOG sem ismeretlen számára, kölyökként a nagymuterhoz Yahamájával mindig egykeréken érkezett a napi menzáért! Tomi a fűnyírás nagymestere, egy Honda XX-el rakétázik a mindennapokban. Őt csak saját magától kell megvédenünk, mivel valódi kamikaze, és mindig történik vele valami abnormális dolog. Remélhetőleg idén nem fog. Robi tavaly kanyarvadászként indult, mégsem jött össze neki, hiába ment jól az időmérőn, jó és stabil volt a tempója, a hányásait és rosszulléteit követően mégis kiesett. Idén nagy motivációval, immár családapaként húzza magára a bőrruhát. Jobbára a hétvégéken villanymotorjával, egy GSR600-zal hasít! Zoli csapatunk kapitányaként, igazi vezérként, fogcsikorgatva teljesítette a tavalyi távot, tehát ő a team egyik bástyája, akire építkezünk (reméljük villámgyors is lesz). Most is elszántan készül a soron következő, kecskeméti megmérettetésre. Idén már elvesztette a pályaszüzességét is a Hungaroringen, megkergetve a tacskókormányos GTR-jét (a dobozokat leakasztottuk).

Háttércsapatunkat bővítettük annak érdekében, hogy minden szegmens menedzselve legyen. Sajtósunk Noémi, aki a hétköznapokban is tökéletes összhangban van a fiúkkal, rendkívül univerzális, amolyan minden lében kanál. Így biztosan állítjuk, hogy ebben a helyzetben is maximálisan oda fogja tenni magát. Már csak azért is, mert a telefon folyamatosan a kezéhez van ragadva, szóval master szintű Facebook felhasználónak számít. Mivel mindig van valami mondanivalója, így nyugodt szívvel rábízzuk csapatunk híradását. A motor felkészítését M.Tibi és Pisti végzi, mindketten profi gépészek. A boxutcai munkát Gergő és S.Tibi koordinálja majd, kiegészülve Misivel és Danival. Ezt az irányítást tavaly is profin vezényelték a fiúk. Éhségügyi miniszterünk nem változott, idén is Gábor, aki bogrács gépészként Tiesto-t meghazudtoló módon pörgette a húsokat a grillrácson, gondoskodva ezzel a csapat energia szintjéről.

Csapatunk büszkesége Naomi, az afrikai felfújható nimfobuksza, most is aktív (5000/menet) résztvevője lesz a rendezvénynek (úgy tudjuk, még szűz).

A tavalyi verseny megmutatta, hogy mire számíthatunk idén. Üzenjük mindenkinek, hogy nem szarunk be, bármi is lesz, nagy várakozással, mégis aggodalom nélkül vágunk neki a viadalnak. A pályagép és a pilóták addigra csúcsformába kerülnek, mégis egy hatalmas mókának fogjuk fel a versenyt, mintsem véres küzdelemnek.