TB24: Gas Hole Racers
Idén is indul a rettenet banda, a kivitelezők gyöngyei, a kazánosok krémjei, akik mindenhez (IS) értenek, még a mérlegbe való beszúráshoz is esés nélkül! Tudásunk rendkívüli, önbizalmunk hatalmas, gyorsaságunk… nos az nincs.
Mi sem bizonyítja ezt jobban, minthogy idén is Fortuna istennője segített minket a versenybe, így semmiképp nem mondhatjuk, hogy a gyorsaság a barátunk, de legalább van egy Stalkerünk, ami tavaly leállás, törés és hiba nélkül teljesítette az 1100 km-es maratont, és a versenytáv felénél olyan visító hangot kezdett kiadni, amitől a környékbeli denevérek azt hitték, hogy épp a párzási táncot járjuk bőrruhában.
Tavaly elég erősen bemutatkozót toltak, 13. helyen végeztek, ráadásul bekerültek a top3 newcomer közé. A dumájuk jó volt, és nem vicc, a paddockban megszerelték a szomszéd csapat gázzsámolyát, hogy tudjanak főzni. Viszont egy kis helyreigazítás: bár a bemutatkozóban sorban szórt 1:09-es körökről magyaráznak, ne dőljetek be nekik, a csapat legjobb körideje 1:10,528 volt. De ettől függetlenül idén simán a top10-be várom őket.
A stratégiánk a végletekig csiszolt és kipróbált, úgy vagyunk vele, mintha bemennénk Vajna egyik kaszinójába, és feltennénk a teljes államháztartást ruletten a nullára: Ha vesztünk, nem változik semmi (ugyanolyan szar lesz minden), ha nyerünk akkor viszont másnaptól mindenkinek ingyen cseréljük aranyra a rézvezetéket a házban.
Hadd mutassam be a drím tímet, vagyis a Stalker kentaurokat:
Kék-fekete ruhában Tomi feszül, mint pók a lucernásban. Nem azért, mert mázsa felett húzza a gravitáció, hanem mert idén (is) összement a bőrruha, amit ilyenkor spaklival kell rászabni újra. Innen is láthatjuk, hogy aerodinamikailag nem a legideálisabb testalkat, de a súly-lóerő arányt vakmerőséggel pótolja. Keze munkáját dicséri sok híres kazán, és az általunk igen nagyra becsült Stalker is.
Aztán itt van nekünk Andriska a betyár, aki elsődlegesen tehető felelőssé azért, hogy Viktor ekkora potenciált lát a fociban, és nyakra-főre építi a stadionokat. Ő képzi az utánpótlást a magyar fociba, biztosítva, hogy elfelejthessük a Holland – Magyar 8:1-es meccset, amikor a holland szervezők azon kezdtek el izgulni, hogy vajon a 2 számjegyű eredményt kibírj- e a kijelző. Kitartása és nagypapája (aki tavaly hazafelé azon sopánkodott, hogy nem hozott elég pálinkát) elengedhetetlen a csapatba.
Karesz, a magyar bankszektor beépített embere. Nélküle nem lenne támogatás a versenyre, lám-lám mi mindenre jó a közpénz! Alacsony korrupció mellett bárkinek nyújt jó hitelt, habár, hogy kinek jó az, legyen meglepetés a kamatforduló napján! Tavaly beugrós volt, létszámhiányban küszködtünk, így a null km-es robogós tapasztalatta,l meglehetősen nagy kockázat mellett kötöttünk rá biztosítást, de túlszárnyalta az alacsony elvárásokat, így idén is biztos helye van a brigádban.
Maradjon hát történetünk végére az utolsó versenyző: Dani az informatikus, akire súlyos teher hárul. Pille súlyával kell kompenzálnia Tomit, aki „szeret csipegetni”, míg gyorsaságával Kareszt, aki életében tavaly ült először robogón. Eme roppant teher a vállán előhozza belőle az állatot, és stabil 1:09-es köröket futott az éjszaka a kis léghűtéses vasparipával. Előzései szenzációsak, úgy kerüli meg a többieket, hogy azok mire észbe kapnak, az előzést már felvételről adják a Sport1-en. Súlypontja egészen alacsonyan van, köszönhetően 165 cm-es „magasságának”.
Zárszóként: Fontosnak tartjuk a fejlődést, legyen az bármilyen irányú is, vissza vagy előre… Ahogy az ékes angol mondaná „lessons learned”, vagyis igyekszünk tanulni a hibánkból. Tavaly a sajtósunk este 6 felé már enyhén ittas volt, mégpedig azért, mert be akart tenni egy tejet a hűtőbe, de ahhoz, hogy az beférjen ki kellett venni egy üveg pálinkát. Éjfél felé, mikor már derékszögben járt, akkor meg az volt a gond, hogy egy rekesz tejet akart betenni a hűtőbe és hát… akkor sem volt hely. Szóval idén megfogadtuk, hogy nagyobb hűtőt viszünk.
Kedveld őket Facebookon, hogy ne maradj le a sok jóságról!
Támogatók:
