A Man TT az utolsó szabad verseny, ahol mindenki magáért felel
A Man-sziget még mindig az a hely, ahol a rajongók ugyanúgy visítanak, és üvöltenek, ahogy a motor, amely kétszáz feletti tempóval súrolja a bokájuknál lengedező fűcsomót. És még mindig az a hely, ahol versenyzők halnak meg. Mark Purslow és César Chanal után Davy Morgan volt a harmadik versenyző, aki életét vesztette 2022-ben a szigeten. Az 52 éves ír veteránt mindenki imádta, mindenkinek volt vele egy közös története, és a végzetes Supersport futama épp a nyolcvanadik rajtja volt a szigeten.
Jellegzetes pink sisakjáról mindenki ismerte, versenytársai tisztelték. Ez alkalommal viszont már bizonyos ír lapok is arról cikkeztek, hogy egyszerűen be kell tiltani az ilyesfajta versenyeket. Persze a rajongók, és maguk a versenyzők is csendre intették a kritikus hangokat, jelezve, a Man-szigeti TT az utolsó olyan motorsport rendezvény, ahol a versenyzők felelősséget vállalhatnak saját magukért, és szabadon dönthetnek, indulni szeretnének vagy sem. Az ötven feletti, gigatapasztalt versenyző esetében sokakban felmerül a kérdés: vajon miként történhetett mindez, és valóban senki sincs biztonságban, ha vele is megesett? De a TT lényege és kiindulópontja végeredményben pontosan erről szól:
ezen a versenyen senki sincs biztonságban, pont emiatt szól a szabad felelősségvállalásról.
Ezen a ponton viszont meg kell fordítanom a lapokat, és elő kell csalogatnom az érzelgős Guldból a racionálisat, aki egy pillanatra félreteszi az emóciókat, és megpróbálja érzékeltetni a balesetek és halálesetek miértjét. Az első pontban azt emelném ki, hogy az elmúlt két év mindenki számára kiesett, kivétel nélkül. A szigeten senki sem motorozott, versenyek nem voltak, és egy olyan pálya esetében, ahol leginkább a tapasztalat és az emlékezet számít, ez elég nagy hátrányt jelent.
Ezen a ponton váltak két csoportra leginkább a versenyzők. Hiszen voltak a profik, akik számára a motorsport a megélhetést is jelentette egyben, akik főállású versenyzőként akár a brit bajnokság futamain is rendszeresen részt vettek. Közéjük sorolhatjuk adott esetben Peter Hickmant, vagy Davey Toddot. Vannak, akik főállásban mást is csinálnak, de ettől függetlenül ugyanúgy indulnak a brit bajnokság valamely kategóriájában. Ilyen például Dean Harrison, Lee Johnston vagy Michael Dunlop. Meg aztán voltak a kifejezett utcai kutyák, mint például Gary Johnson, aki a covid alatti csendben kényszerűségből nyitott egy motorosboltot, ami idejének jelentős hányadát jelenleg is lefoglalja, és elmondása szerint alig maradt ideje a versenyzésre, így leginkább az utcai futamokra koncentrál, ami nagy kihívás, hiszen a mezőny elejében egyre inkább a profik uralkodnak.
Ezen a ponton nyílott talán leginkább az olló versenyző és versenyző között a szigeten, így amíg Hickman, Todd, Johnston és Harrison szinte hétvégente motoroztak, a többiek, akik eddig kizárólag a szigetre specializálódtak, némileg lemaradtak, és minden bizonnyal kiestek a ritmusból. És adottak persze az újoncok vagy a kevésbé tapasztaltak, akiknek minden alázatra szükségük van ahhoz, hogy megismerjék a pályát és közben gyorsak legyenek.
Mark Purslow a második TT-jét teljesítette, a francia oldalkocsis versenyző César Chanal az elsőt
Az utolsó információk szerint az utas, Olivier Lavorel továbbra is kritikus állapotban fekszik a liverpooli kórházban, miután a nevek tisztázásra kerültek a szerdai napon. Történt ugyanis, hogy az első közlemény szerint az utas halt meg, míg a sofőr túlélte, viszont a liverpooli kórház közbenjárásával megállapították, hogy a szigeten sajnálatos módon tévedtek az azonosításnál. A legidegőrlőbb rémtörténet, amit megesett talán valaha a TT történetében, viszont arra kérek mindenkit, ne ítélkezzen.
A két versenyző azonos testalkattal bírt, azonos felszerelésben mentek, a baleset pedig az Ago’s Leap-nél történt, nagyjából kettőszáznegyvenes tempónál, amikor elveszítették uralmukat a jármű felett, és a kőfalba csapódtak. A nyomokat akkor takarították, amikor a szigetre érkeztünk, és talán jobb, ha nem részletezem. Voltak szemtanúk, akik lángokat is látni véltek, viszont tűz nélkül is nehéz lett volna pontos diagnózist hozni. Davey Morgan pedig két év kihagyás után tért vissza, egy olyan periódus után, amikor karrierjének utolsó két évében a visszavonulás gondolatával foglalkozott, meg is tervezte azt, viszont a covid alatti versenyzésmentes időszakban úgy érezte, az élete semmit sem érne nélküle, ezért úgy döntött, folytatja, mert boldogságot jelent számára. És feltételezem, a szintén nagy tapasztalattal bíró, ötven körüli Dave Moffitt is hasonló cipőben járt, amikor a folytatás mellett döntött. Jelenleg ő is súlyos sérülésekkel fekszik kórházban, bár állapota stabil és kielégítő. Moffitt még finn barátomat, Juha Kalliót oktatta pályaismeretből 2013-ban, tapasztalata szintén megkérdőjelezhetetlen.
Így két év kihagyás, és a Man-sziget kiszámíthatatlansága pont elegendő ahhoz, hogy megtörténjen a baj, ahhoz viszont kevés, hogy emiatt leállítják a versenyeket, egyszerűen azért,
mert a versenyzők is menni szeretnének.
Igen érdekes párbeszédet folytattam tegnap erről és mindenről Rennie Scaysbrookkal, az ausztrál születésű amerikai újságíróval, aki a világ összes veszélyes futamán indulni szeretne, a Man-szigeten pedig újoncként van jelen. Scaysbrook az a fickó, aki az utolsó Pikes Peak-et végül megnyerte, miután barátja, Carlin Dunne az utolsó kanyarban szakadékba zuhant, miközben irgalmatlan űridőt motorozott. A történetet ismerjük, a Pikes Peak-et azóta betiltották, én pedig arról faggattam az ausztrált, van-e párhuzam a két verseny között, és milyenek a benyomásai.
A beszélgetés egy hosszabb interjú formájában jelenik majd meg, annyi viszont biztos, hogy bár a TT teljesen a hatása alá kerítette, elmondta azt is, hogy a veszély nagyjából kiszámíthatatlan. Itt valóban elég egyetlen apró mozzanat, ami végzetes lehet, de vele együtt minden versenyző tisztában van ezzel, és pontosan azért vannak itt, mert úgy érzik, ez az utolsó szabad pontja a világnak, ahol versenyzőként, magánemberként szabadon dönthetnek az indulásról, és
kizárólag a családjukkal, önmagukkal szemben kell rendezniük a rizikó súlyát.
Ezek után kijelenthetjük, nem lehet könnyű a vetélytársaknak, miközben a BSB állandó indulója, Hickman ismét arra készül, hogy rommá nyerje magát. Míg a szombati Superbike után hétfőn a Superstock-ban és a szerdai Supertwinben is diadalmaskodott – miután Michael Dunlopot fekete zászlóval kiállították egy letört lábtartó miatt –, addig a többiek csak próbálnak lépést tartani, ami gyakran nem egyszerű feladat. Ezért is kiemelkedő Conor Cummins második helye a széria ezresek között. Bár meg kell említenünk, hogy a Man-szigeti versenyző is résztvevője a brit Superstock bajnokságnak, bár az ő esetében is inkább csak a szinten tartásról és sportállásról beszélhetünk, Harrisonhoz és a néhanapján beugró Michael Dunlophoz hasonlóan.
Davey Todd velük szemben az a fiatal, feltörekvő tehetség, aki a brit bajnokságon kívül is szinte minden alkalmat megragad, hogy motorra üljön, egyenletesen fejlődik, így a 2019-ben még top10-nek számító versenyző a pandémia szünetében visszaesés helyett nagyot robbantott, és szintén a pódiumra állhatott a széria ezresek között. Todd első dobogója egyben igazolja azokat a szakembereket, akik a jövő egyik nagy TT reménységét látják benne.
A brit versenyző nevével talán akkor találkozhattak gyakrabban még a hét első felében, amikor a North West 200 utáni Dunlop katasztrófát követően - a gyártó slick abroncsainak futófelülete levált, ezért visszaléptek a Superbike kategóriában való indulástól – a sziget első, Superbike versenyén ismét levált a hátsó abroncsról a futófelület nagy sebességnél, úgy, hogy a gyártó által javasolt vágott gumit használta a Padgetts csapat, a versenyre szánt slick helyett. Todd csodával határos módon megfogta a motort, bár kérdés volt, ezek után miként lesz képes megbízni az abroncsokban.
Hiszen a TT két alappillére, a motorba, valamint a gumikba fektetett feltétel nélküli bizalom.
Hogy kiderítsük, mi történhetett, megkérdeztük Clive Padgett csapattulajdonost és Toddot is a történtekről, de nem kívántak nyilatkozni az üggyel kapcsolatban. Todd annyit mondott, a bizalom továbbra is megvan, de nem kívánja kommentálni az eseményeket. Padgett pedig szabadkozások közepette a Dunlop sátorhoz küldött, és megkért, faggassam őket, mert ő is nagyon szeretné tudni, mi folyik a gyártás során. Hozzátette azt is: szerződés köti, ezért többet nem segíthet. Ezek után pedig két kalaplendítés jár Todd előtt, amiért képes volt újra bekuporodni, és úgy húzni, ahogy a csövön kifér.
A Supersport kategória ezzel szemben talán nem várt meglepetést tartogatott, miután a motorsport egyik nagy visszatérését láthattuk. Michael Dunlop az őt ért tragédiák után képes volt újra felépíteni önmagát az elmúlt három évben, és megnyerte a versenyt. Erre talán nem sokan számítottak, de a genetikát és a Dunlop családot leírni nem lehet, így ha léteznek kivételek a fenti felsorolásból, az minden bizonnyal Michel Dunlop. Aki – halkan megjegyzem –, egy olyan motorral nyerte a futamot, amit a hagyományoknak megfelelően egyedül készít fel a versenyekre egy segítő kíséretében. Dunlop sátrában egyébként csend és rend uralkodik, párhuzamosan két motoron dolgozik, a Superstock Hondán és a Supersport Yamahán, mert a Superbike Suzukiról a Hawk csapat gondoskodik. Dunlop motoronként egy segítőt alkalmaz, valamint egy ügyintézőt, akit olajos kézzel, kinyúlt pólóban és mellényben néha noszogat, hogy telefonáljon és tegye a dolgát.
Összegzésként végül megkérdeztem Scaysbrookot és Gary Johnsont arról, mi a véleményük a TT betiltásáról. Scaysbrook egyértelműen a folytatás mellett döntött, és hangsúlyozta, talán a föld utolsó normális motorversenye, ahol szükség van a józan észre és a helyes értékrendre. Így nagy veszteségnek tartaná, ha nem lenne. Johnson vele szemben sokkal prózaibb volt: „Még egy papírt sem tudok kitölteni, ezekkel a modern adminisztrációs dolgokkal képtelen vagyok együtt élni. Gondjaim vannak az írással, olvasással. Ez az egyetlen dolog, amihez értek, az egyetlen, ami sikerélményt adott nekem az eddigi életemben.”
Már csak a napsütésben kell bízni, és egy hátralevő nyugodt TT-ben.
Köszönöm a támogatást az Olympus Magyarországnak!
Eredmények: