Segítsetek!
A közel jövőben szeretnék motorkerékpárt vásárolni. Használtan, kezdő motornak venném. Kisebb túrákra és városi jövés menéshez, munkába járásra használnám. Első nagymotorom lenne, de nem szeretném egy-két év múlva cserélgetni, ezért nem feltétlen kisköbcentis alapmotorra gondolok.
A tesztek, tapasztalatok és a használt piaci körkép alapján leginkább a Honda CB500, Suzuki GS500 jöhetne szóba. Attól félek, hamar kinövöm majd őket, így néztem még a Bandit 400 és Bandit 600-ast, illetve a Yamaha XJ600 Diversion-t. Inkább az utóbbi, sornégyesekhez húz a szívem. Nem tudom, hogy a fenntartásukban, szerviz- és alkatrészigényükben milyen különbségek mutatkoznak. Kérem segítsenek dönteni.
Tisztelettel: B. Laci
Kedves Laci!
A felsorolt típusok többsége szóba jöhet, ha megfelelő kezdőmotort keresel. Mivel akad köztük japán belpiacos (Bandit 400), kéthengeres (Suzuki GS500 és Honda CB500), illetve két, egymástól merőben eltérő karakterű soros, négyhengeres érdemes egy kicsit elemezni az egyes konstrukciók sajátosságait. Vásárlás előtt jó volna kipróbálnod néhány eltérő stílusú motort, hiszen csak te magad döntheted el, melyik az amelyen úgy érzed, megérkeztél.
Sokak szerint problémás az alkatrészbeszerzés, ezért csak kivételes esetben ajánlható a Suzuki Bandit 400, illetve ennek változó szelepvezérlésű változata a Bandit 400 VC, amely piros szelepfedeléről is felismerhető. Magyarországon rengeteg használt példányt kínálnak ebből és a 250-es változatból eladásra, hiszen a Honda CB400 Super Fourral együtt több százat hoztak be a kilencvenes években, amikor a japán belpiacos típusok nagy korszaka zajlott Magyarországon.
Egy jó GSF400 ugyanúgy lehet kiváló társ a mindennapi közlekedéshez, mint az itt felsoroltak közül legtartósabbnak számító Honda CB500, mégis két külön világot testesítenek meg. A kis négyhengeres Suzuki karaktere sportos, teljesítményét magas fordulatszámon adja le, vagyis gyakran kell váltogatni. Mivel a gép mérete kicsi, nagytestű pilótáknak nem ajánlható.
Kíváncsiságból felhívtam aRed Baron motorkereskedést, hiszen évekig ők hozták be a legtöbb japán belpiacos gépet. Rossz hírt kaptam. A cég szerelői már rég nem találkoztak nem széthajtott 400-as Bandittel. Hozzátették, ezeknek a kis sornégyes motoroknak eleve rövidebb a várható élettartama, és itthon fájdalmasan sok a szétbarkácsolt példány is.
A Bandit 600 európai modell. Az első lég-olajhűtésű generációt 1996-ban mutatták be, majd rengeteget eladtak belőle a kontinensen. Lényegesen nagyobb méretű motorkerékpár mint a négyszázas, blokkja a régi GSX-R 600 sportmotoréval rokon, de több ponton módosították, így teljesítménye kisebb, nyomatékeloszlása egyenletesebb. A korróziós problémákra a régi példányok esetén szintén ügyelni kell, de előny lehet, hogy ehhez a típushoz, elterjedtsége miatt rengeteg kiegészítő kapható, illetve két személy számára is megfelelő túramotor. Ismert változatai az N és az S, az előbbi egyszerű, kereklámpás naked bike, az utóbbi pedig fejidomos, ezt a lég-olajhűtésű motor leváltásáig többször módosították. Mivel nyolcvan lóerő nem kevés, sőt kezdőként talán sok is lesz neked, lépjünk tovább!
A Honda CB500-ból is létezik fejidomos kivitel, ám ez ritka. Első pillantásra nagyon hasonló motorkerékpár, mint a Suzuki GS500, valójában csak a kéthengeres koncepció közös, minden másban eltér egymástól a két japán. A kettő közül a Hondát választanám, mert bár használt példányai átlagosan drágábbak, mint a Suzukik, ez a különbség a kidolgozási minőségben is megmutatkozik. Többször bebizonyosodott, hogy a CB500 megfelelő karbantartással többszázezer kilométert is képes megtenni, mielőtt meg kellene bontani a blokkját. A hengerenként négyszelepes, folyadékhűtésű szerkezet finoman működő váltóval társul, teljesítménye közel hatvan lóerő, futóműve szerintem lágy, mások szerint hozza a kategória átlagát, de tuningolható, és ha egyszer megkedvelted, nehezen válsz majd meg tőle. Nézd meg a Kawasaki ER-5-öt, az tényleg hasonlít a CB-hez.
A Suzuki GS majdnem ugyanezt kínálja, de sajnos valóban csak majdnem. Teljesítménye érezhetően kisebb, szerintem a hangja sem olyan szép, minősége pedig lényegesen rosszabb, mint a Hondáé. Az utóbbi állítás mögött elsősorban szintén a korróziós problémákat kell érteni, többek közt a kipufogórendszerét, és minden egyéb alkatrészét, amelynek felületkezelése, a japánoktól elvárhatóhoz képest rossz minőségű. Mielőtt torokra támadnak a GS-tulajdonosok megjegyzem, ez a típus is sokoldalú, viszonylag kevés pénzből fenntartható, olcsóbb hozzá az alkatrész, és ha törődő gazdái voltak, szép állapotban tartható. Csak az erőfeszítés több, és a várható élettartam rövidebb, mint a CB esetén. A Suzukiból is létezett burkolt verzió, a kései GS500F.
A Yamaha Diversion 600 számomra legszebb stíluseleme az izgalmasan kanyargó kipufogó-leömlő sor. Ezt így, egyetlen más kategóriabeli motoron sem látni. A Diversion nyolcszelepes, léghűtésű blokkja fordulaton elég rondán harákol, ráadásul nem is megy érezhetően jobban, mint a kéthengeres Honda. A helyzet romlik, ha a két kipufogó dobban már elszabadultak a tompítóbetétek, és a rohadó fém alkatrészek előbb-utóbb elszabadulnak odabent. A Yamahából is létezett csupasz kivitel, XJ600N néven, de ezúttal ez a ritkaság és mindkettőről elmondható, hogy bár megfelelhetnek egy kezdőnek, nem kínálnak többet mint a kéthengeresek.
Nem említetted, pedig az egyik legjobb választás ebben a kategóriában a Honda Transalp 600. Nem tudom mennyi pénzt szánsz motorvásárlásra, de egy ilyen V2-es túraenduróval nagyon vidám az élet. Nem nevezném valódi terepmotornak, bár rossz utakra kétségtelenül ez a legalkalmasabb a felsoroltak közül. Motorja már a kezdetektől rendkívül rugalmas és finom működésű, öröm lesz vele az utazás élvezetes a kanyarvétel, ha pedig nem tetszik a kockalámpás első generáció, még mindig választhatod az 1994-től gyártott utódmodellt.
A válaszírás segített újra átgondolni az öt-hatszázas utcai motorokkal kapcsolatos tapasztalataimat. Ismét leírom, hogy az állapot rendkívül fontos szempont. Keress egy jó szerelőt, és nézesd át vele a kiszemelt gépet, mielőtt alkudni kezdesz az eladóval. Egy ekkora motornál már a szokásos kopó-fogyó alkatrészek ára is komoly tényező. Vagyis a fékbetétek, tárcsák, gumiabroncsok, kormánycsapágy, illetve lánc szett állapota akár el is tántoríthat a vásárlástól, hiszen ha mindet cserélni kell, az egy ekkora motoron bőven százezer forint fölötti kiadást jelent.
Üdvözlettel: Zách Dániel