A nógrádsipeki remek adottságok pünkösd hétvégéjén ismét elcsalták a triálosokat a nógrádi kis faluba. Az utánozhatatlan táj és a fantasztikus helyi emberek tökéletes környezetet teremtenek a motorosok számára. A helyszín vegyes talajviszonyokkal várja az oda érkezőket. Poros, agyagos, füves, omladékos és nagy sziklás területek váltják egymást, így mindenki megtalálta a neki megfelelő kihívást. Ráadásul a szombat esti esőnek köszönhetően a kép még cifrább lett vasárnapra.
A verseny szakított minden eddigi triálos hagyománnyal, mivel a szervezők az összes versenyzőt egy nyomvonalon indították útnak. Cserébe a szekciók egyre nagyobb profizmust követeltek a versenyzőktől, így a profik is megizzadtak estére, de a kezdők kicsit hamarabb.
A triálfieszta lényege most az volt, hogy abszolút sorrend álljon fel az indulók között, és hogy mindenki belekóstolhasson a tudását meghaladó szekciókba és akadályokba is. És hogy még izgalmasabb legyen a dolog, az alapkoncepciót megfejelték azzal, hogy a versenyzők csapatokat alkottak, és egymást segítve kellett megfelelniük az egyre keményebb szekciók kihívásainak.
A versenyzők azonban jócskán felülteljesítették a rendezők elképzelését, mivel triálosaink rendre bevállaltak mindent, még az erejüket meghaladó akadályokat is, amiből látványos, heroikus küzdelem és hatalmas esések következtek. Ennek folyományaként mindenki hihetetlenül elfáradt, viszont mindenki hatalmasat fejlődött. Volt, aki magasabb szinten teljesített, mint ahová eredetileg sorolta magát. Sokan rájöttek, hogy olyasmit is meg tudnak csinálni, amiről azt gondolták, még meghaladja a képességeiket, de volt olyan versenyző is, aki egyszerűen balhéból nekiment minden akadálynak.
A nézők nagy elismerését váltotta ki a triálosok teljesítménye, hiszen a csapatok igazi csapatként, összetartva, egymást segítve dolgoztak és bíztatták egymást. Van abban valami szép, amikor az ember érezve a vesztét, mégis megpróbálja, mégis akarja, és nekimegy egy akadálynak, amiről már az elején tudni lehet, hogy bukfenc lesz a vége.
Talán ennek, a néha reménytelen küzdelemnek volt köszönhető, hogy a szokásosnál is jobban segítették egymást a motorosok. Sokszor a nézőkkel karöltve 5-6 ember kézen fogva alkotott láncot a tudását meghaladó akadályra készülő motoros védelmére.
A végeredmény kivételesen nem a papírformát hozta. Persze az élmenőket most sem sikerült legyőznie senkinek, de egymás között azért volt némi rivalizálás, ugyanis ifj. Dobor az első két körben döntetlent állított be a korábban egyértelmű fölénnyel motorozó Marozsánnal szemben.
A negyedik helyen is hatalmas küzdelem zajlott, hiszen a magát toronymagasan túlszárnyaló Kohl annyira együtt ment a triál egyik nagy öregével Rigóval, hogy nemcsak a pontjaik egyeztek meg, de még a nullásra teljesített szekciók száma is, így az egypontosok döntöttek, ahol csupán egyetlen szekció révén vitte Kohl el a meccset. Sőt, tőlük csupán egyetlen ponttal maradt le a szintén nagyon teljesítő idei termés, Rónaszéki is.
A képzeletbeli dobogó:
1. Szelei Ferenc: 15 hibapont
2. Marozsán Gábor: 22 hibapont
3. Dobor Sándor ifj.: 32 hibapont
