Brno, Brno te csodás

2001.08.31. 19:04
Remélem senki nem énekelte végig ezt, mert úgysem jött volna ki, nekem sem jött, mert Budapesttel megy csak. De elsőre a brno-i versenypályáról egyszerűen ez jut az ember eszébe, csodálatos. Főleg a természeti környezet maga gyönyörű, még ha a kiszolgáló létesítmények színvonala nem éri el akár csak a Hungaroring szintjét sem. De a versenyek hangulata, a nézők száma minden évben közelíti a spanyol, az angol vagy a német pályákon tapasztalható élményt.
 
   
   

Mivel az elmúlt években már kétszer voltam jelen a Motoros Gyorsasági Világbajnokság (MotoGP) Cseh futamán, idén sem hagyhattam ki, és három másik cimborámmal felkerekedtünk GP futamot lesni. Az idei (10. futam) cseh verseny a majdnem egy hónapos nyári szünet után köszöntött ránk és a GP mezőnyére.

 
   
 

Ezalatt az idő alatt a rendszeres GP futam nézőkön súlyos elvonási tünetek kezdtek kifejlődni (no nem dávidsándor bealtató kommentárjai hiányában), így kétség sem fért hozzá, hogy a világbajnokság második felvonásának kezdetét a helyszínről, az az a Masarykúv Okruh nevet viselő brno-i pályáról tekintsük meg. Ezen kívül van egy igen ésszerű oka is a GP futamok közül pont a csehországi meglátogatásának, mégpedig az, hogy mindössze 320 kilométerre fekszik Brno Budapesttől, és alig több, mint 3 órányi autópályás haladás után már oda lehet érni.

 
   
   

Az utazásról annyit, hogy aki korán kel, jó helyet lel alapigazság most is bejött. Sajnos ez a korán vasárnap reggel 3 órát jelentett, amit korai bealvással próbáltam ellensúlyozni, de mint net-függő ez igen nehezemre esett.
Két másik egyednek meg abszolút nem sikerült felkészülni, ugyanis a szombaton zajló Budapest Parádéról úgy hajnali kettő táján érkeztek meg, igen erős hangulatban. Sebaj, az Audi 80-as hátsó ülésén simán bealudtak, én meg elvoltam a sofőr szóval tartásával, ami érdekemben állt, mert így legalább közvetve részesévé váltam az autó passzív biztonsági rendszerének.

 
   
 

Mindenkinek, aki legközelebb a versenyre megy, ajánlom a szlovák (850 ft) és a cseh (990 ft) autópálya matrica megvásárlását, mivel ha a strázsáknak kedvük van, akkor ellenőrzik a határon, és alsóbb rendű utakon minimum 2 óra plusz utazási idő igénybe vételével érhető csak el a pálya. 98-ban kipróbáltuk. Az M1-esen haladva Rajka irányába, majd a szlovák és cseh autópályákon át a 182-es kijárónál kell letérni az E65 számozású útvonalról a versenypályához, eltéveszteni az útvonalat szinte képtelenség, annyira egyszerű.

 
   
   

Mit mondjak, lehet hogy a reggeli fél négyes indulás korai volt, mert nyugodt tempóban hét óra előtt odaértünk, a forgalomra jellemző, hogy kb. ha 15-20 autóval találkoztunk összesen! Még a kisebb nagyobb folyó ügyeinket is elintéztük már, a legjobb parkolóhelyet is megleltük, de a pénztárak még ekkorra sem nyitottak ki, még úgy tíz percet vártunk erre a műveletre. A jegyeket ugyan az interneten keresztül is meg lehet rendelni, de a cseh pálya weboldalának színvonala miatt eddig erre egyszer sem mertem vetemedni, pedig támogatom a netes vásárlást erősen.

 
   
 

Helyben sem drágább a belépő. Ülő helyre nem érdemes jegyet venni, mert nagyon kevés van és nem lehet többet látni, max. ha a depó ügyekre vagyunk kíváncsiak. Én személy szerint a C szektort ajánlom, kb. 8000 forintos helyárával, nagy TV kivetítőjével (ami az egyetlen a pályán, sajnos) übergut! Itt megjegyezném, hogy az árak nagyon rendben vannak a cseheknél. A Hungaroring szervezőinek lenne mit tanulni ezen a téren, és akkor most még nem az F1 idején tapasztalható büfé árakra gondolok, hanem egy egyszerű Alpok-Adria vagy EB futam ideje alatt alkalmazott rabló-garázdálkodó árakra.

 
   
   

Egy kellemes feles poharas cseh sör, amiből előbb említett parádézó hőseink meglehetősen számosat fogyasztottak, 250 forint körüli, dobozos ücsi 200 forint, egytál húsi + hozzávalók 800 forintos áraikkal csábítanak arra, hogy felesleges teli hűtőtáskával érkezni, és mindez egy vb futamon, a hazánkkal kb. egy életszínvonalon élő cseheknél, az összes bódéban egyazon árakat használva! Egyetlen ok, ami miatt mégis érdemes felszerelkezni hűtőtáskával és telerakni ivólével meg kajával, hogy a futam ideje alatt elég nehéz a meredek domboldalakon (helyenként hegy-szerű) felszambázni úgy, hogy jó néhány részeg németet kell kerülgetni az odafelé vezető úton, meg visszafelé sem sokkal könnyebb megrakottan.

 
   
 

Mint már jeleztem, aki korán kel, jó helyet lel, választhattunk bőven, így a C szektor középső részén ütöttük fel a főhadiszállást. Merthogy kis széket vinni nagyon ajánlott, ásóval, ugyanis a pályán lévő nézőtér szinte kivétel nélkül igen meredek domboldalon van, beásás nélkül biztos az 5 percenkénti borulás.

 
   
   

Olyan korán érkeztünk meg, hogy a bemelegítő edzésekig jócskán maradt időnk terepfelmérésre, ahol pár igen érdekes alakot fedeztünk fel. Hiába a GP mindig is vonzotta az extrém eseteket. Az idő egyre melegedett, ahogy a hangulat is fokozódott, a Rossi és a Biaggi tábor egymás mellett kapott helyett, 100 méterre balra mellettünk, de nem volt köztük probléma, ami azért egy fradi-dózsa tábornál biztos kardlapozásba fajuló cselekedetet vonna maga után.

 
   
 

Saját becslésem szerint úgy 70-80.000 néző volt kíváncsi a hivatalosan Gauloises Grand Prix České republiky-nak nevezett rendezvényre. Az elmúlt évekkel ellentétben, idén sok magyar zászlót és szurkolót láttunk, ami ugye nemcsak a Biaggi és Rossi között dúló nagy csatának és Rossi mindössze 10 pontos előnyének, hanem a 125 köbcentis VB mezőny magyar indulójának, Talmácsi Gábornak is köszönhető.

 
   
   

Mivel Talma az olasz Racing Service színeiben a 8. edzésidőt érte el, fokozott izgalommal vártuk a 125-ös géposztály startját. Talma szokásához és motorjához képest jól startolt, a 10. hely környékén jött el, és érkezett meg a mezőny első felében elénk, amit egymást túlordítozva jutalmaztunk meg. A 19 körös futam első tíz körében nem akartunk hinni a szemünknek, Talma az élbolyban harcolt, olyanok mellett, mögött, előtt, mikor hol, akiket pár éve ő is maximum csak a TV-ből láthatott.

 
   
 

Hát igen, Drapál János, Juhász Karcsi és Szabó Bregyó óta nem volt ennyire jó helyen magyar pilóta GP mezőnyben. Nyilván Gábornak a pályaismerete előnyére vált, de a többiekénél jóval gyengébb motorja meg a hátrányára. Gyári Gilerák jöttek mögötte, akik szerintem egy hónapban annyit költenek, mint a Racing Service egy teljes évben. Na elég a fanyalgásból, Talma legjobb poziciója a 7. volt, de sajnos a verseny második felére motorja és talán ő is kezdett elfáradni a cseh Smrz és Hules-sel vívott folyamatos csatározásokban.

 
   
   

Oda-vissza előzgették egymást, Talma előzésnél mi ujjongtunk, Smrz vagy Hules akciónál a közelben heverésző cseh szurkolók. Közben vészesen jött fel a spanyol Pedrosa, és amikor felért a három versenyzőre, annyira megzavarta őket, hogy leszakadtak a vezető hatos élbolytól, amiben Elias, Sanna, Sabbatini, Cecchinello, Ui, Jenkner küzdött egymással elég rendesen. Két körrel a vége előtt a fiatal spanyol Elias meredeken rakta ki Ui-t a pálya szélére, aki lendületét vesztve már nem tudott az első hely sorsába beleszólni. Sanna megpróbálta a lehetetlent, és az utolsó kör utolsó kanyarjában bebújt volna Elias elé, de elszámolta magát és egy szolid high-side-ot bemutatva elfektette motorját.

 
   
 

Elias győzött, a második Cecchinello, a harmadik Ui lett. Talma Sanna bukásával a 10. helyről a 9. helyre lépett elő, így pályafutása legjobb ereményét érte el a Cseh Nagydíjon. A világbajnokságban vezető Manual Poggilai a 12. körben bukott, ezzel a pontversenyben visszacsúszott a második helyre, Talma a 22. 15 pontjával.

 
   
   

A nagy izgalmakra ettünk, ittunk, pisiltünk, csajokat néztünk egy kicsit. A 250-es futam az idén megszokott koreográfiával indult, Katoh el, utána Harada majd McWilliams és Melandri, kicsit leszakadva Alzamora. A második körben Harada máris visszavette az első helyet, és bár Katoh próbált egy darabig vele menni, ez nem izgatta túlzottan az Aprilia japán menőjét, és lerázva magáról honfitársát biztosan szerezte meg idei második győzelmét. Ha még ez nem lett volna elég Katohnak, Melandri körről körre dolgozta le hátrányát, amit a verseny első negyedében összeszedett. Kőkemény csatában szerezte meg a második helyet Katoh előtt az utolsó körben, mindössze 0.054 másodperces előnnyel.

 
   
 

McWilliams korai kiesésével a további sorrend a Fonsi Nieto, Rolfo, de Puniet és az elfáradó Alzamora lett. Na ezt is láttuk, vélekedtünk a 250-es futamról, persze két parádézós cimboránk ezt nem mondhatta el, mert a cseh sör és a vakító napsütés kivégezte őket egy időre.

 
   
   

Már előre készültünk a nagy mérkőzésre a két olasz sztár közt. Volt előtte himnusz, masírozó lányok, kaja, pia, sör, csaj, ja meg rohadt meleg. A pálya elhelyezkedése miatt mindig fújdogál kis hűsítő szellő, és szerencsénkre most sem volt ez másképp. A feltehetően olasz táborok felett piros és sárga füstbombák húztak el alacsonyan és adtak kellő aláfestést, amikor az 500 köbcentis mezőny jeles képviselői kiálltak a boxokból a rajtrácsra. A füstölés mellett a NASA is megirigyelhette volna azt a rakéta arzenált, amivel főként a német és olasz drukkerek rendelkeztek. Ha ezek bármelyike félre ment volna, értsd nem felfelé hanem a tömegbe, csákón arcába, lett volna anyag a Rotten.com-ra az tuti. De semmi ilyen érdekeset nem láttunk, és addigra a sofőr srác csontra fagyasztott üdítős üvegei is felengedtek a hangulat és/vagy a nap hatására.

 
   
 

Az 500-as futam startját Kenny Roberts és Max Biaggi kapta el legjobban, de a közismerten pocsékul rajtoló Valentino Rossi, csapatunk kedvence, sem szégyenkezhetett a meglepően jól sikerült startja után. A harmadik körben Biaggi az élre állt, és megpróbált elhúzni üldözői elől. Ez egy ideig úgy nézett ki össze is jön neki, nagy bánatunkra, de miután Rossi megelőzte Roberts-et, és ment vagy 2-3 körrekordot egymás után, már rajta volt Biaggi nyakán.
Éppen hogy csak felkészítettük látóidegeinket a kibontakozó nagy csatára, a 10 körben Max Biaggi a szemünk láttára, és tőlünk alig 100 méterre fetrengett el a sóderágyban. Persze, hogy a Rossi táborral együtt ugráltunk örömünkben, még ha ez káröröm volt is, de azért öröm.

 
   
   

Mivel Abe legalább 6-7 másodperccel volt Rossi mögött lemaradva, az ifjú olasz magabiztosan nyerte meg a versenyt, és mindössze egy méhecskével kellett megküzdenie, aki valahogyan a sisakja belsejébe tévedt, de szerencsére Rossi ki tudta zavarni egy plexibillentéssel, ahogy mindez a futam utáni sajtótájékozatón kiderült. Sajnos Abe nem tudta megtartani 2. helyét, mert Criville és Capirossi ellenállhatatlanul jött fel a verseny vége felé, így három Honda pilóta foglalta el a dobogó mind három helyét. Biaggi az esés után még összeszedte a cuccát, és 10. helyen érkezett be a célba, jókedvét még most is keresik a sóderágyban. Ezzel a győzelmével Rossi biztos 29 pontos előnnyel vezeti a vb pontversenyt Biaggi előtt, a harmadik Capirossinak már végképp semmi esély a végső győzelemre.

 
   
 

Ennyi izgalom után nem siettünk nagyon a tömeggel, leültünk még falatozni egy kis helyi grilles húsit, kovászos uborkával, közben a cseh csajokat osztályozni. A kijáratnál rendkívül óvatosak voltunk, semmi esetre sem fordultunk volna rossz irányba, aminek tavaly egy 2 óras gyalogtúra lett az eredménye a pályát övező erdőben.

 
   
   

Hazafelé az autó már kívülről ismerte az utat, de a gyors hazamenetelt a szlovák-cseh határon megpróbálták a szlovák határőrök kis munka szabotázzsal hátráltatni, amiért meg is kapták a magukat tőlünk, szóban, magyarul, a kocsiban. Mire hazaértünk alaposan elfáradtunk, senkivel sem kellett bárányt számoltatni. Ennek ellenére már most elhatároztuk, jövőre sem tarthatják meg a cseh futamot nélkülünk, és ezt mindenkinek ajánlom a figyelmébe!