A futárok gyilkosa a díszdoboz

2011.12.27. 12:29
18 hozzászólás

15 éve még futárkodtam: pénzügyileg ínséges állapotom és a motorpiac miatt robogóval volt jó, elviselve annak kompromisszumait, de kiélvezve megbízhatóságát. Viszont nem mindegyik kis történet robogóval esett meg, hiszen próbáltam minél hamarabb kitörni a szintről, amely végül is a futárok akkori álmát képező Yamaha SR 125-ös képében valósult meg. 

Szaknyelven ezt postásyamahának hívjuk, hiszen a Magyar Posta akkori motorállományának jelentős részét ez a modell képezte, nekünk pedig az alkatrész-utánpótlásunkat jelentette, vélhetően bugázott formában.

A karácsony motoros futárként elég nagy szívás, hiszen a cégek ügyfélkapcsolati észlényei az utolsó napra időzítve küldik el az ajándék-szarjaikat, ugyanúgy, ahogy pár millióan az utolsó napra időzítik a bevásárlást.

Az érdekesség ebben az, hogy bár az előbbiek küldik az utóbbiaknak, annyi eszük nem nagyon van, hogy belássák: lehetőség szerint az utolsó napon már senki sem dolgozik a cégeknél, például az említett bevásárlások miatt - így pont nem kapják meg időben a címzettek. Már persze, ha egyáltalán odaérhetnél a dugótól, szenvedve mint az állat, füledre gumipókozott díszcsomagolt dobozzal. Ilyenkor jön nagyon jól a robogó lábtartó része.


A kép illusztráció

Az ilyen körfuvar annyiban jó, hogy könnyebben keresel pénzt, hiszen egyetlen címen veszed fel, és több címre viszed ki ugyanannyiért, mintha mindig máshol lévő megrendelő-címzett között ingáznál. De ezt az előnyt bőven kompenzálja az, amikor a szomszédoknak, a szomszéd irodának, házmesternek vagy bárki anyádkínjának könyörögsz, hogy vegye át a csomagot. A megrendelőt persze nem éred el, hiszen már ő is lelépett délután kettőkor, te pedig este hatkor a hatodik-nyolcadik címet nem tudod leadni épp, mert sehol senki.

Egyszer az Erzsébet híd budai hídfőjéhez, az Attila út legelejére szólt a címzés, de már az sem stimmelt, hogy a túloldalról volt csak bejárat. Már nem tudom, kire és hogyan sóztam rá, mert a céget nem találtam, így a cím és ajtószám alapján passzoltam le valami szomszédhoz, akit megkértem, adja át. De januárban balhé volt, mert nem kapta meg a címzett, mivel szegény szomszéd nem találta, az adott címen nem is halottak ilyen személyről. Így egyáltalán el nem ítélhető módon megette a szajrét.

Amikor újra küldték a csomagot januárban, kiderült: minden stimmelt, emelet/ajtó is, csak két számjegy maradt le a házszámból.