Minek ide 125-ös?

2012.07.04. 10:34
0 hozzászólás

15.jpg

Már régóta jelenésem volt a Darázsgarázsban, hiszen éppen poszt-téma híján vagyok, pár elmaradt témában pedig vagy a képanyag és a légkulcs hiányzik, vagy az idő, hogy utánamenjek. Tibi már telefonban célzott arra, hogy megint van valami okosság, és ilyenkor  nem árt, ha sietek, mert alattomos módon mindent gyorsan elad.

7.jpg

Van azonban egyetlen kivétel, a teherhordó Liberty még nem kelt el, pedig éppen az a frankó benne, hogy csomagtartó van az orrán. Erre pont ettől paráznak, így Tibiék elkezdték visszaalakítani mezei Libertyvé. De nem is ez a lényeg, hanem az, hogy miután szétszedték, egy komplett darázsfészket találtak a fejidomban. A Darázsgarázs előtt. Pedig látszólag nincsenek ott igazi darazsak, csak Vespák.

3.jpg

A mai alany megint Vespa, de ez hangsúlyosan új generáció, az ET 2 utódja, a mai kínálatból. Az LX 50 kétütemű, amit nem szeretek, bár sok-sok kulturált kétütemű van. (Illetve mindegyik az, amelyik nem széthajtott/berhelt öreg szar). Az aránylag új mindig sokkal-sokkal kellemesebb már érzésre is, talán még a szaga is más, ez gyakran durvább, mint az autónál.

10.jpg

Igaz, az LX órájában azért benne figyel 14 ezer km, ami akár azt is jelentheti, hogy indítózás után halálhörgéssel pöccen be a motor, hiszen kétütemű, és annál ennyi kilométer már teljesítmény. De erről szó sincs, az LX blokkja - mechanikus zajait, illetve azok hiányát tekintve - újszerű, és azonnal indul mind öndindítóval, mind berúgóval, ha valakinek ez utóbbi a perverziója.

14.jpg

Még mielőtt belemelegszünk a minden bizonnyal véresen izgalmas menettulajdonságok taglalásába, hadd említsem meg azt az aprócska tényt, hogy az LX gyönyörűszép. Én nem bukok a robogókra, az biztos, de az LX egyszerűen egy műremek, és az igaz a részleteire is. Szerintem még Zách Dani is meginogna, ha arról lenne szó, hogy egy ilyenre cserélje a PK-ját, pedig ő simán mondhatná, hogy automata Vespája csak a buziknak van, mint ahogyan én is ezt mondom viccesen az önindítós endurókról.

Persze Dani még viccből sem mondana ilyet, egyszerűen csak szereti tekergetni a PK nyelét, és én se sírnék, ha lenne önindítóm. Viszont a PK helyett az LX-et választanám, az hótziher, egye fene a veteránságot. Még csak nem is feltétlenül a műszaki tartalom miatt. 

6.jpg

Nekem nagyon bejön az első, víztiszta lámpatest, de még jobban a méretes hátsó lámpa. Az indexek elegánsan simulnak a képbe, a kerekek fölötti oldalidom pedig modern vonalakkal, de Vespa módra klasszikusan, szexin domborodik. Emellé egy szép nagy, króm kapaszkodót kapunk: az LX 4 a robogók újabb generációját testesíti meg, kétszemélyesre van kitalálva. Nem véletlen a hatalmas ülés, amely legalább olyan kényelmesnek néz ki, mint amilyen tényleg. Legalábbis elöl, mert utassal nem próbáltam: mivel ötvenes, nem rendszámos, nem bohóckodok ilyesmivel.

2.jpg

A motor pedig meglehet, bírná, legalábbis a legális, 40km/h tartományban. Azt kell mondjam, szépen megy, sőt, marha jól megy. Vagy én hülyültem meg, vagy ez a blokk sikerült jól, mert ahogy bementem vele a forgalomba, simán azt mondom, ötvenes létére kellően dinamikus, nem tudtak letolni sehol. Végre nálam 70 körül megy, de nem vánszorgással jut el odáig, sőt a gázt sem bináris módban kell használni, hogy mozogjon.

11.jpg

Ki merem jelenteni: az LX 50 kellően energikus, hogy megfeleljen a nagyvárosi forgalom elvárásainak, még a 70-es zónákban is. Ezt persze manapság már sok robogó tudja, de a legtöbb azért még mindig üveghangon. A Vespán semmiféle erőlködés nem érződik, elegánsan tudja, amit tud.

9.jpg

Nehéz eldöntenem, hogy a blokk, vagy a futómű nyújtja a jobb benyomást. Az első pár méteren csodálkozni kezdtem, hogy a Vespa megtért, és modern, 12 collos kerekeket tett az LX alá a hagyományos egyoldalas, lengőkaros futóműre: bizony minimálisra csökkent, szinte megszűnt az ideges robogós billegés. Az egyenesfutás kiváló, szitálásra nem hajlamos, ha ügyes vagy, menet közben is be tudod csatolni a sisakodat. Ráadásul szépeket lehet vele kanyarogni, szóvan robogós mércével tök zsír.

18.jpg

Ehhez képest egyáltalán nem 12 collos kerekei vannak, hanem hátul 110/70x10, elöl pedig 110/70, a lehetetlen, 11 collos felnin. Nem tudtam, erre lehet-e gumit kapni, de meggugliztam a kérdést: simán kapható, igaz, nem nagy a választék. Sokat elárul egyébként az előző tulajról, de lehet az olasz robogós kultúráról az, hogy a 14 ezer km-t futott robogón a gumik még szőrösek (mint a csajok, ha igaz a pletyka), vagyis az olaszok nem szexuálják a fillért ilyesmin, cserélik, ha kell.

16.jpg

A macskakőtesztet a vártnál jobban teljesítette az LX. Csoda nem történt, de végig irányítható maradt és nem tűnt el nyomtalanul a komfort. Gond nélkül bevállaható egy ilyen útszakasz még akkor is, ha néha nagy csörömpöléssel lekoppan a középállvány.

12.jpg

Lovaskocsin szocializálódott, retek utakon különösen jó, hogy a fékek fognak és jól adagolhatók a bazi nagy fékkarokkal. (Azon ne akadj fenn, hogy egy út hogyan tud szocializálódni.) Hátul csak dobfék van, de ha egy laikus az LX fékjein akarja kitapasztalni a különbséget a dob- és tárcsafék között, nem fog sikerülni.

8.jpg

A menetkomforthoz nem kis mértékben járulhatna hozzá az önsúly, ami azért nem tűnik csekélynek, mert masszív a cucc: bár elsőre nem esik le mindenkinek, a kasztni fémből van. A fizikai méretek, vagy az első sárvédő vastagsága sem törékenységet sugall. Négyféle adatot találtam, de nem idegesítem már magam, hogy kitaláljam, melyik valós: a 96 kg feltöltve (kizárt), a 96 kg szárazon, a 102 kg szárazon vagy a 102 kg menetkészen. Ez utóbbi valószínűleg a nyerő, bár a magyar vespás oldalon megadott száraz 96 kilós adattal és a 8,5 literes tankkal nem jön ki a matek.

13.jpg

Az LX ülése igen kényelmes, hátul is támaszt fartőnél, egészen fura, szinte a kormányon lógó testtartást vettem fel, miközben arra gondoltam, megint egy olyan tárgyon ülök, ami nem véletlenül vált ki rajongást. Az LX őrzi a stílust, és épp annyira modern, amennyire pozitív az, ha modern valami: tehát abszolúte jobb a mai popzenénél. Élmény volt.

1.jpg