Romet, a lengyelek bosszúja

2017.08.31. 12:22
20 hozzászólás
Ha valahol leparkolok a Romettel (ha éppen megy), néha odaszólnak boldogan: „nekem is volt ilyen, de szerettem”. Ezt az érzést sajnos sosem éltem át, és félek, nem is fogom soha.

Éppen kezdtem megunni az RC autók bütykölését, amikor megkaptam nagybácsikámtól a rég nem használt Babettáját. Ez már egy kicsit kerekebb tankot kapott, és kétsebességes automata váltót, szóval űrtechnika volt a maga korában. Okozott néha fejfájást, napestig tartó szerelgetést, de egy szűk nyár alatt olyan lett a kismotor, mintha most gurult volna le a szalagról. A sikeren felbuzdulva következő nyáron egy Romet Kadet 780-nak álltam neki, eleinte még lelkesen.

A lengyel kismotor sem volt öreg, 89-ben gyártották a vázszám alapján. Óra szerint sokat futott, de az elmúlt pár évben nem volt olyan jó sora, mint a Babettámnak. Évekig elfelejtve állt sok kiló lom alatt, ami meg is látszott a vázon és a deformált hátsó villán. Egyik se volt vészes, kis kalapálás és egy határozott acélrúd elég volt ahhoz, hogy újra egy nyomon menjen. A blokkja meglepően szép volt, a pakolások is frissnek tűntek. Miután feltöltöttük olajjal, szépen magában tartotta, akárcsak a karburátor a benzint. Ezek után már csak egy gyertyacsere választott el az első indítástól. A Babetta révén csak Motor Pal, és Brisk gyertyák voltak a polcon, amik - mint kiderült - megfeleltek a Rometnek. Nem kellett sokat rúgni ahhoz, hogy röffenjen.

Eleinte kicsit köhögött, amit betudtunk az ébredés utáni sokknak. Hamar összeszedte magát, a kuplungbovdenen kellett állítani, mert megnyúlt az évek alatt, de utána már szépen lehetett csúsztatni, és a két szűk fokozatot szépen vette. Meglepően jól gyorsul, cserébe viszont lassú. Az egyes nevetségesen rövid, de legalább a falon felmegy. A kettes már kicsit hosszabb, és egészen 40-45 körüli tempóig el tudtuk kergetni. Másnap el is kezdtük a rendberakást.

A karburátor belső alkatrészeit kicseréltük, a hiányzó csavarokat pótoltuk, és alaposan lepucoltuk. A kábeleket bekötöttük a lámpatestbe, a törött sarukat kicseréltük, a motort teljesen üzemképessé varázsoltuk. Az alkatrészek minősége siralmas, és a kereket szinte lehetetlen volt középre állítani. Arról, hogy az első villa csillapítani fog, nem is álmodtunk, de ez konkrétan mozogni sem volt hajlandó (hozzáértők szerint elég ugratni vele egy lelkeset, utána 2-3 hónapig szépen fog mozogni). A blokk a váztól függetlenül ugrál, de azt mondták: ez egy Romet, éljünk együtt a jelenséggel. Az első féket is képtelenek voltunk működésre bírni, pedig a mechanikája jó állapotú volt. A hátsó fék legalább jól fogott, bár a pedálját annak is csak a Jóisten tartotta a motoron.

Végül egy 25 kilométeres túra után, a naplementében motorozva felépült a bizalom. Ez volt az első nagy hiba.

Egyik reggel aztánnem indult. Rúgta unokabátyám, rúgtam én, rúgtuk finoman, rúgtuk erősen. Röffenést semmilyen formában nem hallatott, csérebe a gyertya tiszta benzin volt. Kiderült, hogy nem hajlandó szikrát adni, de még más típusú gyertyával sem. Drasztikusan levágtunk kicsit a gyújtáskábelből, és egyikünk szorongatta amíg a másik rárúgott, de semmi. A trafó hagyta el magát.

Két nap alatt megjött, összeraktuk és beindult. Minden második vagy harmadik ütemet gyújtotta csak be. Vettünk új üllőt, kalapácsot, újrakábeleztük és a gyertyapipát is kicseréltük, de még mindig nem ment rendesen. Anno a Prop-Tech motoros tuningcégnél sikerült feléleszteni a Babettámat, átadtuk nekik a Rometet is. Nem röhögtek körbe, szívesen segítettek, kis kutakodás után kiderült, a gyújtás egyetlen régi eleme volt rossz, a tekercs.

Beépítettük az újat, hátha minden rendben lesz. De nem volt. Egész délutános szenvedéssorozat következett, egyszerűen képtelenek voltunk beállítani. Valamikor este kilenc óra tájékán mondtuk azt, hogy elég. Vagy elhagyjuk egy kellemes útszéli árokban, vagy egyszerűen bevágjuk a Dunába.

Utolsó reményünk a csolnoki ember volt, aki régóta rigázik és rometezik. Nagyjából egy hónapot töltött ott a motor, szinte kezdtük elfelejteni, hogy létezik egyáltalán. Nemrég tért haza, és egészen meglepett. Ugyanúgy csörög, a blokk a váz alatt ugrál, de megy, a Romet üzemképes!

Most kap egy évet, hogy visszanyerje a bizalmunkat, és jövőre megint nekifutunk egy parkoló parádés kiruccanásnak, hátha összejön.