V3-as kétütemű. Mi az?

Néhány napig nem láttunk mást Csikósból, mint egy fülhallgatós fejet. Szeme még jobban kidülledt, sűrűn hullottak hajszálai. Monitorján szemcsés házi videók pörögtek és kék füst gomolygott – fülkagylója felől halk sivítás és ötjegyű fordulatszámra utaló neszek szűrődtek ki.

Komolyan, napokig nem értettük, hogy mi ez a pálfordulás. A négyütemű technika szerelmese, a szelepek amorózója identitást váltott? Nem bírtuk ki, rákérdeztünk: remegő szájjal és elfehéredett ajkakkal kezdett magyarázni valami nem létező motorról.

Előtte egyikünk sem hallott a Honda MVX250-ről. A V3-as, kétütemű technika bennünket is mellbe vágott: egy fél órát együtt sikítottunk vele. A lelkesedés első hullámai után jött az információgyűjtés – így bukkantam rá a Honda által összegyűjtött történelmi reklámfotó-galériára.

Két kattintás kellett csak, és az instant get listán rögtön hátrébb csúszott az MVX. Először csak a csodás öreg motorokat láttam, de gyorsan győzött a művészet adta élmény. A korabeli fototechnika és a kreatív szakemberek munkája páratlan – ezt a szintet manapság nagyon, nagyon-nagyon ritkán látjuk.

Ki merne manapság olyan hirdetést bedobni, ahol a robogó képe csak az autó dísztárcsáján tükröződő kép? Ki látott olyat, ahol egy tócsában verődik vissza elmosva az eladandó termék? Bátrak voltak a japán marketingesek és talán kicsit őrültek is: a hatvanas-hetvenes évek derekán úgy odatették magukat, hogy még a nyolcvanas években is abból éltek – kár, hogy mostanra megcsappant a lendület. A reklámok befogadása élmény helyett kínná vált.

Kattintsanak, nézzék végig a csodás galériát. Akinek kevés lenne az 1024-es felbontás, megtalálja nagyobban is: itt bárki találhat egy jó képernyőhátteret.