Sivatagban bóklászó magyarok

2010.09.11. 11:00
10 hozzászólás

 

Nem csak Aoki Kunió motorozna Afrikában: a fekete kontinensen élő olvasónk, Tom is egyre felkészültebb. Legutóbbi levele után rengeteg hozzászólast kapott, biztos van olyan tanács, amely majd hasznára válik. Néhány napja újabb üzenetet kaptunk tőle:
 
Kedves Árpád!
 
Rendületlenül zajlik felkészülésünk a rendelkezésre álló bő egy hét alatt. Hála a posztnak, rengeteg hasznos tanácsot kaptunk. Ezeket igyekeztünk a saját kis korlátaink alkotta szűrőn átengedni, majd ezt követően az eszenciát felhasználni. Alapvetően két csoportba sorolhatók a javaslatok: az egyik egy teljes műhelyt falpakoltatna velünk a csomagtartóra, a másik -jó néhány elengedhetetlen szerszámot és alkatrészt kivéve- nem sok mindenen töprengene, hanem egyenesen belevágna. Sejthető előző levelünkből, hogy hozzánk az utóbbi áll közelebb... Mindenesetre őszintén köszönünk minden segítő szándékot!
 
Szóval, eltekintve attól, hogy sok helyet foglalnak, nagyon sok eszköznek-alkatrésznek a rendeltetésszerű felhasználását sem ismerem (digitális multiméter?), elnézést kérek ezért. Így állt össze a következő lista végül azokról, amiket arra a vészhelyzetre magunkkal viszünk, ami természetesen nem fog bekövetkezni: villáskulcsok, imbuszok, csavarhúzók, drót, kötegelő, ductape, pótbelsők, pumpa, gumilehúzó, izzók, biztosíték, gyertya, gyertyakulcs, spanifer, csavarok (M6-10), anyák, alátétek,olaj. Ezt is nagyon sokallom, de nehéz abbahagyni, mindig vannak új ötletek. Mindezt nem volt könnyű beszerezni, de ha elég erős az elhatározás, semmi sem lehetetlen. Magyar származású amerikai motoros barátunktól, Matthew/Matyitól kaptunk táskákat és profi kesztyűt, valamint rengeteg segítséget. Ő egyébként a világ egyik legjobb egyetemén, az MIT-n kutató és saját fejlesztésű napelemeket tesztel itt Afrikában. Úgy ismerkedtünk össze vele, hogy az egyetlen helyi szupermarket zöldségosztályán jó magyar módra valami butaságon veszekedtünk, amikor odalépett hozzánk, hogy tényleg magyarul beszélünk-e. Ő ugyanitt kezdte a motorozást kilenc éve...
 
Jeleztem korábban, hogy kényelmi szempontból legfőbb problémának a nyereg ígérkezik. Ezért az egyetlen és örök ductape, valamint némi ipari szivacs segítségével feltétet készítettünk az ülésre. Felszerelés után a motor akadozott 4500-as fordulat felett, amit az általam okos módon a légszűrő beömlő nyílása fölé elhelyezett ragasztócsík okozott. Viszont ez első műszaki probléma, amire nagyon gyorsan és magamtól jöttem rá (még ha én is okoztam), így sikerélményként kezeljük. Az olajcsere sem volt egyszerű. A típuson két leeresztő nyílás van: a blokk mellett a vázon is van egy, mely utóbbinál a csavarnak elnyírodott a feje, így csak egy órányi küzdelem árán lehetett levenni. A gond azonban csak ezután következett: finommenetes csavart (1.25) itt nem lehet kapni. Végül egy csomó rohangálás (amit az enyhén szivárgó előző csavarral tettem meg...) után egy segítőkész esztergályos gyártotta le. Sikerült mellé rézalátétet is szerezni. Pótlégszűrő nincs, óvatosan kell majd a meglévő szivacsot mosni.
 
Ha minden igaz, péntek délután vagy szombat délelőtt indulunk. Az útiterv rögtön az elején jelentősen módosult, ugyanis Namíbiába vízum kell a belépéshez. Ezt Botswana fővárosában, Gaborone-ban szeretnénk beszerezni, ezért az első úti cél ez lesz. Ide eredetileg nem terveztünk jönni, ami azt jelenti, hogy a Fokváros-pihenő nevű részt kihagyjuk és inkább többet maradunk a sivatagban, távol a szerelőműhely hálózatot jelentő Dél-Afrikától...  
 
Megpróbálunk majd jelentkezni, amikor erre lehetőségünk lesz. Egyébként mi itt elsősorban egy nemrég indított projektet koordinálunk árva gyermekek számára, így bónuszként csatoltam egy képet a háttércsapatunkról is!
 
Üdvözlettel,
 
Tom és S