Kéthengeres, gazdaságos Tatra

2011.11.15. 14:37
81 hozzászólás

Arcom kékes fényben sápad, szemem eres a monitortól, kézfejem ízületei kopottak a sok gyorsparancstól. Ha nem dönt le az álom, képes vagyok órákig motorokat nézni még munkaidő után is – a sok unalmas új motor után az éji órákban előmerészkednek a patkányok, a veteránok, a szétvágott chopperek és mindaz, ami normális körülmények között nem fér bele a totalbike-os nyolc órába.

A cseh CMN magazin archívumát lapozgattam, amikor beleakadtam Karel Hromek gépébe. Döbbenetes ugye? Hagyok időt, nézzék csak meg alaposan a képet, aztán elárulom a részleteket is.

A szerelem még a hadseregben kezdődött, ahol Karel nap mint nap szerelte a koprivnicei léghűtéses Tatra teherautókat. A T815 moduláris, 12 ezer köbcentis motorja elnyerte tetszését, évekig agyalt, hogy néhány hengert felhasználva épít valamit. Egy traktorra gondolt először, de ahogy teltek az évek, zanzásította tervét: a végeredmény ez a chopper lett.

Duplán dicsőséges építés, hisz ez az ország legnagyobb, háromezres, V2-es customja, másrészt az egyik legolcsóbb is. A 2007-ben összerakott motor összköltsége a munkaidőt nem számolva mindössze 5000 cseh korona volt, vagyis mai árfolyamon számolva 62 ezer forint.

Az alkatrészek, mint az olajkosz, csak úgy ráragadtak, évekig gyűltek a műhely sarkában, vagy a barátok polcain. Egyszer csak elérték a kritikus mennyiséget, a folyamat nem volt visszafordítható: Karel Homek nekiállt, hogy a háromezer köbcentis blokkot megteremtse.

A forgattyúsházat 12 milliméteres acéllemezből hegesztette – így egyszerűbb volt, mint leöntetni egy darabot. A csavarozható gyári főtengelyt átalakította, átméretezte és odébb helyezte a sonkákat. A hajtókar sem tatrás, a polcán talált két, ismeretlen eredetűt használta fel. Ezekre szerelte a gyári dugattyúkat, de természetesen azok sem maradtak érintetlenek. Megrövidítette és le is könnyítette mindkettőt: az eredeti dízelmotor 20:1-es kompresszióját 7,5:1-re tolta le – naná, hogy átalakította benzinesre.

Berúgóst szeretett volna, de közben a barátai lebeszélték – a törött lábszár rémképe elriasztotta Karelt. Az önindító beszerelése viszont elmaradt: a szükséges erejű kompakt akksi ára többet vitt volna el, mint a projekt összköltsége. Az építő csehségének tanúbizonyságaként az udvari körfűrész szíjáról hajtva röffenti be a Tatra choppert. Ugyan kemény munkával be is lehet tolni, de fogalmazzunk úgy, hogy addig tart a motorozás, ameddig le nem fullad a nagy kéthengeres.

A váz 38 milliméteres csövekből készült – gondolom ezek is csak úgy a sarokba betámasztva fetrengtek. A hátsó felnit az udvaron várakozó régi Škoda Octavia acélfelnijéből alakította ki. A modern első villa viszont ajándék volt: a dakaros versenyző, a Rahier munkagépek tervezője, Ivo Kastan adta Karelnek. A szárak közé Intruder első kereket fogatott.

A váltót egy bontás alatt álló Škoda 1203 mikrobuszból nyerte – hogy az egyszerű négygangos szerkezet bírja a Tatra erejét, plusz csapágyakkal erősítette meg. A kuplung alapjául egy Trabantét vette, de ezt is jelentősen át kellett mókolnia. A gyújtás hat voltos, a szíjjal hajtott generátor állítólag orosz.

A benzintarály cseh, CZ-n szolgált valaha. Ötletes, ahogy az alját megvágták – a mifelénk elterjedt szokással szemben nem érintetlenül tette fel a csepptankot, így sokkal jobban mutat, az íveit kellemesen egészíti ki a finom csíkozás.

A karburátor, ami a háromezer köbcentis blokkot ellátja, megdöbbentő módon egy 125-ös kétütemű krosszmotorról való – kemény, de a becsületes szívótorkú porlasztó képes megetetni a hengereket, igaz, az egyik úszóházat eltávolította Karel.

Sajnos videót nem találtam a motorról, de a cseh kollégák állítása szerint működik, bár, a vibráció rendkívüli – a férfias megjelenés mellé a férfiasságot zsibbasztó viselkedés társul. 

A képek forrása: cmn.cz, Petr Moško