Budapesten lopott BMW a múzeumban

2012.07.05. 13:05
26 hozzászólás

„Ruby Dániel" megajándékozott egy képeslappal, melyet a BMW múzeumban vásárolt tavaly ősszel. A fotón Kozma Endre látható, a legendás saxtorpi futam startvonalánál 1939-ben. Ugye tudják, ki ő? Ha nem, akkor elmesélném, higgyék el, izgalmas.

Kozma hazánk legsikeresebb motorversenyzője volt a II. világháború előtt. Ő szerezte a magyar motorkerékpársport első EB pontjait, az legandás Svéd Grand Prix-n ötödik lett. A háború miatt két futammal megkurtított '39-es bajnokságon hetedikként végzett az ötszázasok mezőnyében. Mivel világbajnokságot akkoriban még nem rendeztek, a kategória mai megfelelője a MotoGP lehetne.

A képeslapon látható BMW mesés utat járt be. A gyáriaknak roppant mód szúrta a szemét, hogy a privát versenyzők kivétel nélkül Nortonokkal harcoltak a német bajnokságban, ezért az 1939-es szezonra megépítettek tizenhét darab R 51 RS-t. Úgy gondolták, méltó ellenfele lehet a legendás angol gépeknek.

A motort elsősorban privát versenyzőknek szánták, olyan tehetségeknek, akikre akár később, a gyári csapatban is számíthattak. Megjelenésekor kilencszáz megrendelés érkezett, így a bajorok 1939 márciusában válogatást rendeztek Hockenheimben, melyre 400 versenyzőt hívtak meg, köztük Kozmát is.

A magyar szenzációsan motorozott, ezért néhány társával a legendás Kompressort is kipróbálhatta. Ő volt az egyetlen, aki három perc alatt körbemotorozta a Hockenheimringet, és mindössze másfél másodperccel maradt el az akkori BMW szupersztár Karl Gall pályarekordjától. Négy másodpercet vert az utána következő német, Ernst Hildebrandra. A gyár döntött, megkapta az 1-es alvázszámú R51 RS-t. Karl Gall meghalt a '39-es Isle of Man TT-n, így minden esély megvolt, hogy 1940-ben Kozma a BMW gyári versenyzőjeként álljon rajthoz.

A háború sajnos közbeszólt, Kozma professzionális karrierje itt gyakorlatilag véget ért, és 1942. április 26-án tragikus körülmények között meghalt. Motorkerékpárjával egy elé szaladó kutyát próbált kikerülni. Bukott és beverte a fejét a járdaszegélybe. Motorkerékpárját azonban soha nem sikerült leradírozni a térképről. Mivel a vázat Kozmára szabták, így az egyetlen centiméterrel rövidebb a többi tizenhatnál.

A német hadsereg, 1944-ben az összes versenymotort begyűjtötte hadipari anyagként Budapesten, de a motort valaki még aznap éjjel lelopta a vagonról és nyoma veszett. A háború után felbukkant, majd megvásárolta egy Szűcs László nevű úri szabó, akinek a Váci utcában volt üzlete.

A krónikák alapján Szűcs igen jó eredményeket ért el motorral. 1946-ban megnyerte a Magyar Nagydíjat a Népligetben, második lett a Magyar TT-n, harmadik a bécsi Prateren, és megnyerte a szezonzáró versenyt Tihanyban. 1947-ben ismét második lett a Magyar TT-n, a berni Európa Nagydíjon a nyolcadik helyen motorozott, amikor elesett és eltörte az állkapcsát. A kommunisták 1949-es hatalomátvétele után Argentínába emigrált és vitte magával a BMW-t is.

A történet meglepő módon megerősítést nyert egy tavalyi interjúban is, amelyben a Los Angelesben élő festő, grafikus Daday Ferenc említi a gépet – a városi legenda, amely szerint budapesti pincékben rejtegették évtizedekig a felelősségtől megtört veteránosok az R51-et, majd adták el egy vagyonért a gyárnak, nem igaz.

BB: megvolt a terved? Amikor kimentél Stockholmba, a kiállításra, akkor már úgy mentél, hogy tudtad, nem fogsz visszamenni? És azt is tudtad már, hogy mi lesz a következő lépés?

DF: Igen, a terv már kész volt. Volt kapcsolatom is hozzá. Szűcs Pali barátommal korábban együtt volt a műtermünk Pesten. Az öccse a Váci utcában volt úri szabó. Nagyon komoly kuncsaftjai voltak. Ő megkapta a kivándorlási engedélyt Buenos Airesbe. Ki tudta menekíteni a teljes szabó üzletét is! Az összes szövetet, de még a motorbiciklijét is!

BB: Buenos Airesbe érve már voltak ismerőseid, akikre támaszkodhattál.

DF: Igen, Szűcs Pali testvére várt már, foglalt nekem szállodát. Az argentin kaland hét évig tartott az életemben. Juan Domingo Peron elnök bukásáig, 1955-ig maradtam ott. Nekem eredetileg az volt az elképzelésem, hogy végig Argentínában maradok. Dél-Amerika jobban tetszett nekem, mint Észak. Volt Buenos Airesben egy magyar muzsikusnak, Kardos Imrének egy vendéglője. Az új emigránsok közül sok színész fordult ott meg. A Páger, meg a Komár Juliska, Eszenyi Olga, Vaszary Piri, Szilasi László és még sokan mások. Kardos ingyen adott nekik ebédet. Én is odajártam az elején.

A motor az ezt követő ötven évben eltűnt, csak 1998-ban került fel ismét a nemzetközi radarra: egy Indianekra vadászó német kereskedő talált rá Argentínában. Azt hitte, a legendás kompresszoros versenymotorok egyikére bukkant, ezért 50 ezer márkáért meghirdette az Oldtimer Marktban. Sebastian Gutsch, a BMW Múzeum jogásza kiszúrta a furcsa hirdetést, megnézte, majd az alváz és motorszámból kiderítette, hogy nem egy Kompressorról, hanem Kozma eltűnt motorjáról van szó.

Gutsch javasolta a megvásárlását és vállalta a restaurálást. Körülbelül két évig dolgoztak rajta. Érdekesség, munka közben felbukkant néhány legendás magyar sufnituning megoldás is. A motor jelenleg is megtekinthető a BMW múzeumában, és csavarra pontosan olyan, mint ahogy 1939-ben Kozma átvette. A motor történetét részben Paulovits Imre kutatta fel, a sokszoros magyar bajnok Szabó Andor segítségével.

Kozma halála után hatvan évvel, Paulovits Imre a világon egyedüli újságíróként kipróbálhatta a BMW-t a Hungaroringen. Külön megköszönnénk a tőle kapott a fotókat és szöveges információkat.