Elnyalta a fogaskereket, hát

Jó másfél éve nem írtam erről a dögről, hogy száradna bele az olajsár, de tényleg. A Morininek épp ellenkező irányban ment a története, mint kellett volna. Megvettem az imolai börzén talán 1999-ben, roncsként. Afféle vásárfia volt a Kati akkor beszerzett Vespa GT-je mellé. Amellé vettünk még egy Vespát (egy Primaverát), így lett hármunknak három motorja, hiszen Gajdán Miki, akit az Év Autója beszámolókból, mint másik zsűritagot ismerhet a Totalcar népe, szintén velünk tartott – az egyetlen alkalom volt, amikor sikerült elcsábítanom oda.

Reggel vettük a Vespákat, nem sokkal később a Morinit. Persze rozsdás volt, lefingott és szomorú. Kértem pumpát, hogy felnyomjam a kerekeit, volt nálam pillepalackban benzin (az imolai árusoknál sosincs, és sokszor csak ezen múlik, hogy ki lehet-e próbálni egy-egy motort ott), megpróbáltuk beindítani. Szikra volt, de a benzin nem jutott el a gyertyáig. Nekiálltunk szétszedni a karburátort, tele volt rozsdával. A benzincsap is.

Amíg én a karbival foglalatoskodtam, Miki nekiállt, a nála levő jegyzettömb spiráljából kihajtott dróttal fél órán át piszkálta a járatokat, mire lett rendes lyuk. Összeraktuk, gyújtás rá, rúg, röfög, ennyi. Szerencsére már előtte kifizettem a motort, és csak utána javítottuk meg, mert biztosan nem adták volna oda annyiért, hiszen gyönyörűen szólt. Hiába nézett ki úgy, mint amit az első világháborúban ástak el, miután kétszer bevetették Verdunnél, a blokkja tényleg csodás volt, még az olaj se volt fekete benne – vajon kicserélték, mielőtt leállították? Vagy a börze előtt tettek bele újat, mert megpróbálták beindítani? Sose tudom már meg.

Az azt követő napot önfeledt pöfögéssel töltöttük a pálya körül, amíg el nem fogyott az összes benzinünk. Utána még itthon elővettem párszor a kis Morinit, motoroztam vele fel-alá, aztán elszakadt a kuplungbovden. Majd évekkel később hazavontattam a garázsba, szétszedés előtt beindítottam, aztán Karesz lefényezte, Gyuri barátom pedig elszüttyögött vele egy telet, s gyönyörűen megcsinált rajta mindent. Magát a blokkot háromszor mosta át friss olajjal, bár már az első eresztés is tökéletesen tiszta volt.

Aztán a gyönyörű, kész motor elkezdett csikorogni alattam, épp aznap, amikor előtte való nap megválasztottak Év Autója zsűritagnak. A morinis munkába menetel lett volna a hab a tortán. Nem jött össze, helyette toltam egy órát haza, negyven fokban. Szétszedtem, megnéztem, mi történt a hengerrel - lettek rajta karcok, de nem vészesek.

Megcsiszoltam a dugót, durva smirglivel spirális vonalban meghónoltam a hengert (azért kell ez rá, mert ez a minta tartja meg az olajfilmet, a finom hosszanti karcokon, no meg a tükörsima hengeren viszont lefolyik a kenőanyag). Egész jól sikerült, nem mondom, hogy újszerű, de a célnak megfelel. Aztán, megmondom őszintén, nem sokat foglalkoztam vele többet. Próbáltam indítani, öntöttem olajat a hengerbe, de pár fordulat után megint hallottam a száraz hangot, inkább nem erőltettem. Mi a fene lehet?

Idén ősszel összeszedtem magamban az erőt. Letöltöttem annyi képet a blokkról, amennyit bírtam, nézegettem. Aha, az olajszivattyú a bal oldali deknibe nyomja az olajat, abban ágazik ketté – egy adag egy kanyarral továbbmegy a hengerfej felé, a másik a főtengelybe vezet. Ha itt rossz a tömítés, vagy ha a dekni tömítése nem kellő vastagságú, minden dől.

Mivel normál csavarhúzóval nem bírtam megnyitni a deknit, Mikitől kölcsönkértem az ütvecsavarhúzóját, így legalább megint benne lehetett a Morini-projektben. Azzal pikkpakk leszedtem a fedelet. Tanulmányozás tárgyává tettem a bent levő képi környezetet. És lám, ott üvöltött a hiba az orrom előtt. A főtengelyre merőleges tengellyel működő olajszivattyú fogaskerekén rágásnyom, szerencsére a főtengely végén levő kerék megúszta.

Leszereltem a szivattyút, kézbe vettem, próbáltam mozdítani. Állt, mint a cövek. Mi van itt? Teljesen berágódott?! Mitől? A blokk belseje patyolat tiszta, egy szöszmösz nem sok, annyi nincs benne, szinte újszerű az egész. Közelebb nem jutottam a probléma gyökeréhez, mert hiába szedtem le a négy csavart, ami egybetartotta a házat, de nem jött szét. Nem mertem feszegetni, mert észrevettem, hogy még az a csöcse is mállik, ami az oldaldeknibe vezeti az olajat.

Micsoda hitvány spiáterből van ez… Sajnos nem tehettem tönkre, mert ha nem tudok másikat szerezni, ebből kell valamit fabrikálnom.

De miért rossz? A neten olyan motorokat mutattak a képek, amik az utolsó percig működtek, pedig annyira tele voltak olajsárral, hogy nem látszottak a gépészet elemei. Miért pont az enyém rágódik be?

Töltögettem le az ide vágó cikkeket a netről, az egyikből kiderült, hogy ezeknek a Sbarazzino-Corsaro modelleknek éppen az olajszivattyú a gyenge pontjuk, különben meglehetősen tartós gépek. Paff, ezt beszoptam.

De ha ilyen gyakran bedöglik, nyilván lesz belőle utángyártott is, hiszen ha Sbarazzinóból nincs is sok, a vele rokon, de nagyobb, 125-ös Corsaro azért nagyon népszerű motor volt évtizedeken át, még most is sok fut veteránosok ülepe alatt. Tehát Google-ba „pompa olio corsaro” beüt, jön a találat, van 70 euróért meg van 95-ért (ha jól emlékszem) is. Ez sok.

Olasz az oldal, olasz a szövege is, nekem meg nincs sok jó emlékem az ennyire belterjes olasz forrásokkal, mert nemhogy venni nem tudsz onnan, de még csak nem is válaszolnak a leveleidre. Folytattam inkább az olasz ebay-jel. Egyetlen, nyamvadt, jónak mondott pompa oliót találtam, 50 euróért. Még nem volt rá licit – ő az én szivattyúm. Három nappal később járt le, a Gondviselés épp nekem küldte. Figyellek…

Estére nem volt fent. Levette a galád. Én hülye, még egy licitet se böktem rá, amolyan preventíve, hiszen akkor nem tudta volna. Szemem előtt haldokló, kitaszított Morinik úsztak sikoltozva a Styx folyón, a távolban egy shredder csámcsogott hangosan. Vérzett a szívem – na, nem a Moriniért, mert az egy ideje csak bosszúságot okozott nekem, de a drága Karesz és a szintén drága Gyuri munkáját borzasztóan sajnáltam. Kell az a pumpa, ha megdöglök is.

Írtam az embernek. Magyar vagyok, talán hihetetlen, de itt van egy Morinim, a Simsonok, Rigák, Pannóniák és MZ-k országában, ahol nem ismerik a szelepeket, de most megdöglött, nagyon szeretném, ha visszatenné azt a bella pompát, prégó, prégó. És válaszolt. És visszatette. És mihelyt tettem rá egy licitet, levette, csak nekem. És elküldte. És az az olajszivattyú szinte újnak bizonyult. És nem találják ki, mit csinált. Akadozott.

Ömlött rólam a verejték. Ez is szar? Vagy csak régóta állt valami raktár polcán, és beleszáradt az olaj, amiben elakadnak a fogak? Áztattam egy csomót lakkbenzinben, forgattam. Kicsit jobb lett, de jó nem. Áztattam a jobbikfajta narancssárga Brigéciolban (a nem vizes bázisúban), napokon át forgattam, kicsit jobb lett. Jó nem. Muszáj lesz szétszednem.

Óvatosan befogtam a régi szivattyút satuba, leszedtem megint a csavarjait, rongyba tekertem a kihajtását, megfogtam a kedvenc csőfogómmal, mozgattam. Óvatosan, félfoknyi kottyanástól félfoknyi kottyanásig mozgatva, tizedmilliméterenként szét tudtam húzni. Belül szinte tökéletesen tiszta volt, gyönyörűek a fogaskerekek, nem értem. Kivettem a segédfogaskereket, önmagában szépen mozgott a hajtó. Visszatettem, kivettem a hajtót, aha, ez akad! Néztem, mintha a fog nem férne el a fal végétől. A fal beljebb van. Nem értem, mikor működött ez utoljára? Gyuri még nézte, akkor nyomta az olajat. Tehát nem öntési, megmunkálási hiba, ez valahogy közben keletkezett.

Még közelebbről vizsgáltam. És megláttam a fényesedést. Nem tudom, hogyan, de a segédfogaskerék felkapott egy kis anyagot, és átkente odébb, abban akad el a kerék. Most már értem, a rossz szivattyú rejtélye részben megoldódott. De mi van az újjal? A bejáratott módszerrel szétszedtem azt is. Megolajoztam, minden vajsimán pörgött, érthetetlen.

Hát, ez jó. Akkor visszateszem a fedelet, döntöttem. És így tettem. Úgy már megszorult, megint darált. Szétszedtem, ismét szépen forgott. Rátettem, most kicsit jobb lett, elkezdtem meghúzni, szinte jó. Hoppá… Nem lenne mindegy, hogyan teszem fel a fedelet? Egy olajszivattyúnál? Miért nincsenek ezen a fedélen pozicionáló vezetőcsapok? Kicsit játszogattam a fedéllel, addig mozgattam, amíg nagyon könnyen nem forgott, majd összehúztam. Hűha. Lett egy jó olajszivattyúm, bár nem tudom, mi a garancia, hogy ez így is marad hosszan. Reméljük a legjobbakat, karácsony után jelentkezem, addigra meglátjuk, megjavítottam-e.