Ezt a vaddisznót én nagyon becsülöm

 

Chris Birch nem ma kezdte a terepmotorozást. 33 éves, és hatszoros új-zélandi enduró bajnok. Hasonlóan sok sikeres enduróshoz (Taddy Blazusiak, Laia Sanz, Chris Pfeiffer), ő is triállal kezdte a versenyzést, ami jó alapot adtak neki a későbbiekhez - és ez nem csak amolyan bedobott fordulat, tények vannak az állítás mögött: háromszor megnyerte a Roof of Africa enduró versenyt, 2010-ben a Red Bull Romaniacs győztese lett, 2012-ben 26. helyen teljesítette a Dakart és ezzel a második legjobb újonc lett az évben.

Jelenleg a versenyzés mellett oktatást is vállal, iskolájában hobbistáktól kezdve komoly versenyzőkig bárki elsajátíthatja az alapokat és a mesterfogásokat egyaránt. Emellett a Red Bull és a KTM támogatottjaként gusztusos videókat is forgat - a mostaniban megmutatja, hogyan kell megfegyelmezni egy 150 lóerős túraendurót. Ráadásul olyan könnyeden és simán csinál mindent, hogy egy-egy pillanatra el is hiszem, hogy ezt én is utána tudnám csinálni. Pedig egy frászt, ha jobban megnézzük, Birch is rendesen birkózik a nagy döggel.

Az egész hangulata lenyűgöző, még csak nem is kell érdeklődni a terepmotorozás iránt, csak szeretni kell a szépet ahhoz, hogy többször egymás után megnézze valaki. Új-Zéland pedig csodálatos hely lehet, nem véletlen, hogy a Gyűrűk urát is ott forgatták. Birch filme alapján úgy tűnik, hogy egy Münchentől Valenciáig húzódó, Alpok-Pireneusok-Montenegró fúzió az egész ország, ami csak azért teremtetett, hogy a világ lapos, kontinentális részét az irigység mardossa. Plusz Bandi most mondja, hogy Ausztráliával ellenben se kígyók, se mérges pókok nincsenek arrafelé.