Városban király

Postás Piaggio Liberty

2014.11.02. 07:06
Robogóként itthon a konténerben behozott, használt nyugati vackokat ismerik a legtöbben. Mire ideér, mind büdös, térdesre kopott, és nem megy - de hát ez csak egy ötvenes, mondják a hozzáértők. Én most találkoztam egy példánnyal, ami nem ilyen.

Hónapokkal ezelőtt merült fel, hogy van egy ilyen ex-postás Piaggio Liberty. Mondták, hogy vicces, mert van hozzá tálca meg utánfutó, és sárga - persze, tőlünk nyugatabbra számos országban ez a jellemző szín - de nem mozgatott igazán. Aztán mégis nálam kötött ki, hisz mostanában én járok ötvenessel a szerkesztőségben.

Amikor Gergő, a tulajdonosa elhozta, elég ijesztően nézett ki: elöl-hátul nyitott tálca, rajtuk ez a gyűrött, szürke vízálló burkolat, és egy szép nagy utánfutó. Kiderült, hogy ez nem is valami házi átépítés, gyárilag ilyen: a Piaggio így szállítja a postások számára. Naná, éves szinten tízezres tétel lehet, így nyilván megéri átállítani egy gyártósort.

Rossz elképzelni, hogy ennyi teherrel milyen csigalassú lehet egy ötven köbcentis kétütemű, de már a fotózásnál feltűnt, hogy a Liberty nem csak vonszolja magát. A teszthez viszont lekerült róla minden - az utánfutóval azért elég széles, már nem fért volna át az autók között - csak egy dobozt kapott a hátuljára, így kiderült, hogy ez nem az átlagos, Olaszországban széttaposott konténeres robogó, amiből százszám szaladgál Budapesten.

Először is alig volt kétütemű-szaga, ami eleve ritkaság az ilyen gépek között, másrészt az első métereken kiderült, hogy szokatlanul jól megy. Ez a példány persze meg lett szabadítva minden fojtástól - amikor az országba került, állítólag 36 km/h volt a vége - de így annyira fürge, hogy már csalásra gyanakodtam. Azt hittem, valójában legalább 100 köbcentis. Másképp hogy gyorsulna 55-ig úgy, mintha hátba rúgták volna, és hogy volna a vége hetven fölött közel százharminc kilós habtestem alatt?

Aztán kiderült, hogy nincs nagy trükk a motorban, ha csak nem annyi, hogy tényleg bő nyolcezer kilométer van benne, és a gazdája egy kicsit játszott a karburátor beállításaival, hogy ne legyen olyan félelmetes, ha ki kell merészkedni a városhatáron kívülre. A nagy menésnek persze ára van, a Liberty 4 liter körül is megeszik száz kilométeren - ami 60-70 km-enként tankolást jelent - de állítólag egy kis önmérséklettel, vagy egy kisebb karburátor-fúvókával 3-3,5 literrel is el lehet járni vele, és úgy sem számottevően lassabb, csak a gyorsulása romlik valamelyest.

Amire gyanakodtam - hogy a postások kedvéért módosítottak a konstrukción - igaznak bizonyult, csakhogy nem a motort cserélték nagyobbra. Kiderült, hogy a váz a százhuszonötös vastagabb csövű, merevebb alkatrésze, és a futómű is a nagyobb változatból érkezett, szinte egy az egyben, az egy személyre méretezett hátsó rugót leszámítva. Ezért hiányzik belőle az ötvenesekre jellemző nyeklés-nyaklás, mocorgás, ami a gyakorlatban sokkal nagyobb biztonságérzetet jelent: amennyire ez egy robogónál egyáltalán lehetséges, egész jót lehet motorozni a kis Piaggióval.

Talán ezért is kerültem vele az átlagosnál többször is bajba az utakon. A gondtalan robogózás szerintem elsősorban ritmusérzék dolga: érezni kell, hogy mire elég az a kevés erő, hova férünk be, és hol érdemes inkább lemaradni egy picit. A saját Malaguti Ciak 50-em viszont ennél sokkal gyengébben húz, így az első egy-két napon az erősebb géppel néhol túl sokat vállaltam, felhúzvan néhány autós közlekedőtársat. Később aztán, ahogy kiismertem a határait, ugyanolyan jó partner lett, mint a saját robogóm, csak lényegesen gyorsabb.

Ami hibája van a Libertynek, az nagyrészt szintén a postás-átalakításokból származott. Ilyen a hosszúnyelű tükör, ami állandóan elállítódott - pedig egyébként nagyszerű kilátást biztosított volna - vagy a felezett hosszúságú nyereg. Ez utóbbi nyilván azért készült, hogy jobban elférjen a hátsó csomagszállító tálca, de nekem így már kicsi volt a hely. Állandóan azon kaptam magam, hogy a nyereg mögött levő kemény műanyag fedélre csúsztam át, ami alatt egyébként az akkumulátor és az olajbetöltő nyílás lakik. Mindez persze orvosolható is egész egyszerűen, hisz a szabvány Liberty hosszú nyerge is rámegy a postásmotorra, de kisebb termetűeknek egyébként sem valószínű, hogy gondot okozna a rövidebb ülés. A postás-üzemhez a világítóberendezéseket is átalakították, a fényszórót leköltöztették az első csomagtartó alá, mert a kormányra szerelt lámpa a pakkoktól  nem tudná megvilágítani az utat. Sajnos a nagy, kerek lámpás nem világított eléggé, így Gergő szerzett egy eredeti lámpatestet, amit a fényezett takatróelemet eldobva, a gyári helyére szerelt be.

Ha össze kéne foglalnom, amit egy hét sárga-Libertyzés alatt tapasztaltam, azt mondanám, hogy városba egyszerűen felesleges több. Ezzel már tartható a forgalom ritmusa, még a budai alsórakparton is, ahová 55-60-as végsebességgel még nem szívesen merészkedem, a sárga szín pedig kifejezetten életmentő lehet: ezt messziről észreveszi mindenki.

Legálisnak persze ugyanúgy nem mondható, mint a rendszám nélkül hajtott 125-ösök - hivatalosan ugye le kéne vizsgáztatni, és rendszám is kellene rá, ha így eltávolították belőle a sebességkorlátozást - de ennek a robogó árával összevethető költségét manapság kevesen vállalnák fel, ha a jelenlegi gyakorlat egyáltalán lehetővé tenné ezeknek a gépeknek a rendszámozását. És ha egy kicsit eltekintünk a kötelező képmutatástól, belátható, hogy nagyobb biztonságot is nyújt egy ilyen gép, amely nem 40-nel vánszorog az út szélén, arra kényszerítve az autóvezetőket, hogy minden lámpa után kerülgessék, ugyanakkor veszélyeztetve a jóval lassabb kerékpárosok épségét.

Sajnos nem minden postától levetett Liberty ilyen patent állapotú - mint a gazdájától megtudtam, az olasz 125-ösök, amelyek fehér színűek, és nagyrészt reménytelenül széttaposva kerülnek az országba. Ez a darab Svájcból származik, ahol szigorúan lefojtva használják, azaz nem tudják széthajtani ezeket, és úgy néz ki, nem is mennek velük sokat. Ezek a példányok persze drágábbak, mint az olasz vagy német hasonmásaik - a kereskedés, ahonnan származik, a Netmoto kft jelenleg 200 ezer forintot kér értük, bár ebben már az ÁFA is benne van - de ezek jellemzően 5-10 ezer kilométert futott gépek, szervizelve, friss gumikon, ami nem tűnik rossz ajánlatnak.